Ha valakit megkedvelünk, megszeretünk, fontos lesz számunkra. „Boldogok vagyunk a társaságában, és rossz, ha nem érezzük a közelségét. Ilyenkor elindul bennünk egy folyamat: ragaszkodunk hozzá, figyelünk rá, hogy az életünk részévé váljon. Ha azonban mindez birtoklássá alakul, akadályozza a szabadságunkat” – véli Kiss György Ádám senior coach, tréner. Szerinte a függőségi viszony mindig szorít és korlátoz.
Kellesz nekem!
„Ha párkapcsolati problémáról van szó, merjünk együtt változtatni! A mottónk legyen: Szeress, ne ragaszkodj! Beszéljük meg társunkkal, miként mutassa ki, hogy kötődik hozzánk. Ha valóban szeret bennünket, nem akarja teljes mértékben meghatározni, hogy mit tegyünk és mit ne. A függőségnek lehet rejtett formája is, amit magunktól nehezen ismerünk fel, ezek a játszmák. Talán tudatalattink legmélyebb vágyai tükröződnek a párkapcsolatban, így az inkább egy anya-gyermek, apai vagy testvéri viszonyra emlékeztet”
– mondja Kiss György Ádám.
Az ezotéria rabságában
Mindannyian választ keresünk a kérdéseinkre. Szeretnénk tudni, hogy földi létünket valakik vigyázzák. Az ezoterikus világba való belemerülés azonban veszélyes is lehet, ha annyira hatalmába kerít, hogy emiatt elrugaszkodunk a valóságtól. Ha megnyugtat, vessünk kártyát, ingázzunk vagy kérjünk spirituális útmutatást.
Gond akkor van, ha már képtelenek vagyunk hétköznapi döntéseket hozni, saját belső késztetéseink, intuíciónk alapján cselekedni, mert állandóan valamilyen külső megerősítésre van szükségünk. Kezdjünk el inkább meditálni, és egy lecsendesedett állapotban megkeresni a saját válaszainkat.
A fagyi vonzásában
Amerikai kutatók rájöttek, hogy a drog és a fagylalt bizonyos tekintetben egyformán hat a szervezetre. A kábítószer-függőségért részben ugyanis az agy dopamin nevű hormonjának csökkenő szintje a felelős.
És ugyanígy a fagyievés is lelassíthatja az agy jutalmazó hatását, tehát ugyanazért az élvezetért hétről hétre többet kell ennünk. Az édesség utáni sóvárgás a jutalom iránti vágyunkat tükrözheti. Érdemes elgondolkodni, minek a hiányát szeretnénk pótolni vele. Az elismerését? Egy szerető társét? Netán arra használjuk, hogy
eltereljük vele a figyelmünket valamiről?
Amikor a szín az úr
Egy húszéves brit nő nemrégiben házának minden falát és teljes berendezését rózsaszínűre festette-cserélte. Azt mondta, belső késztetés vezérelte, aminek nem tudott ellenállni. Ezt hívják színfüggőségnek. Megnyilvánulhat abban, hogy csak egyféle színű ételt eszünk, vagy kizárólag a kiválasztott színű ruhákat vesszük fel. Érdemes elgondolkodnunk, miről nem szeretnénk tudomást venni, hogy helyette ilyesmire pazaroljuk az energiánkat.
Nem lehet elég fehér
A külsőnkkel kapcsolatos elégedetlenség is átcsaphat egyfajta kényszerbe. Míg egyesek sohasem elégedettek alakjukkal vagy arcuk arányaival, és gyakran kés alá fekszenek, van, aki rendszeresen fogorvoshoz jár, és fogat fehéríttet. Bár a kezelések csak bizonyos időközönként végezhetők, ég a vágytól, hogy újra mehessen. Emellett persze fehérítő rágógumit és fogkrémet is használ, de még így sem látja eléggé csillogónak a fogait.
„Ha úrrá szeretnénk lenni ezen a kényszeren, a mértékletesség a megoldás kulcsa. Miközben fontos számunkra a szépség, nem felejthetjük el, mennyire lényeges, hogy belső értékeink szerint is éljük az életünket. Ha ezeket egyensúlyba tudjuk hozni, akkor már nem kóros, ha szenvedélyesen csinálunk valamit magunkért” – véli a szakértő.
Fotó: shutterstock
