Mit veszünk észre a másikon?
Kedvesünk teljesen megváltozott. Üresnek, reménytelennek és céltalannak látja az életét és minden egyes napját is. Állandóan fáradt, testi fájdalmakkal és alvászavarral küzd, lecsökkent a szexuális vágya, és elégedetlen önmagával. Azonban érdemes különbséget tenni rosszkedv és depresszió között. Nem létezik olyan ember, aki soha ne lett volna szomorú, vagy ne lett volna elege mindenből. A valódi depresszió jellemzője, hogy nem illan el egy pozitív történés vagy esemény következtében, beleissza magát a mindennapokba, képes “fojtogatni”, beszabályozni minket. A depresszió gyógyítható, de ha kedvesünk ebben szenved, nagyon rászorul a segítségünkre, egyedül soha nem képes megküzdeni a betegségével.” – mondta a klinikai szakpszichológus.
Hogyan segíthetünk?
Első lépés: Felismerés
A probléma felismerése, beismerése az első és talán a legfontosabb lépés mindkettőnk számára a gyógyuláshoz vezető úton. És ki más venné észre, hogy baj van, ha nem mi, a társuk?!
Második lépés: Segítség!
A következő feladatunk, hogy kísérjük el egy szakemberhez, akkor is, ha először nagy ellenállásba ütközünk. Minél jobban ellenkezik kedvesünk, annál valószínűbb, hogy valóban depressziós, hiszen nincs motivációja, nem érdekli semmi, az sem, hogy meggyógyul-e. Nehéz annak segíteni, aki nem hagyja, de mindent meg kell tennünk. Néha az a leghatásosabb, ha szembesítjük azzal, mennyire kisiklott az élete, amiért nem foglalkozik a munkájával, önmagával, családjával, de van, hogy csak értünk képes rászánni magát bármire. Fordulhatunk pszichiáterhez vagy pszichológushoz is, aki pszichoterápiával kezeli a hangulatzavart, vagyis a depresszió okát tárja fel, és segít megérteni, mi miért történik.
Harmadik lépés: Vissza a megszokotthoz!
Törekedjünk arra, hogy minél több korábbi, hétköznapi tevékenységben vonjuk be, vegyen részt mindenben. Legyenek közös ebédek, vacsorák, vegyük rá, hogy mozogjunk együtt. Ha nincs kimondottan kedvenc sportja, akkor az is elegendő, ha nagyokat sétálgatunk, kosarazunk vagy focizunk a parkban. Helyezzünk nagy hangsúlyt az alvásra. Van olyan depressziós, aki sokat alszik, azonban nem ritka ennek az ellentétje, a kevés alvás. Szimbolikus értelemben egy depressziós párjaként viselkedjünk úgy, mint egy karmester, aki tudja a kontrollt tartani és a másikat megfelelő mértékben képes irányítani. Az irányítást ne keverjük össze az erőltetéssel, utasítással.
Negyedik lépés: Teremtsünk rendszert!
Képesek vagyunk pozitív irányba fordítani azt az embert, akinek gondolkodása, élete beszűkül a hangulatzavar következtében. Fontos a rendszer kialakítása is, kezdve azzal, hogy hánykor kell felkelnünk, vagy mennyit lehetünk ágyban egy nap, de ide tartozik annak meghatározása is, hogy mivel foglaljuk el magunkat otthon.
Ötödik lépés: Motiváció
Motiváló erőként tud hatni egy új kedvenc érkezése, nevelése, gondozása. Erre tökéletes lehet például egy kutya. Bár sétáltatása a beteg számára kényszerű kötelesség, de a hangulatot hihetetlen mértékben képes pozitív irányba fordítani egy kedves négylábú. Szeretete, kedvessége, hálája rendkívüli mértékben ösztönözheti kedvesünket a gyógyulásra. De ha nem szeretnénk háziállatot, akkor más feladatot kell találnunk, ami leköti a gondolatait, inspirálja. Új közös kihívásokat kell keresnünk, aminek lényege, hogy legyen célja a mindennapoknak.
Hatodik lépés: Türelem!
Ne hagyjuk sokat egyedül párunkat, járjunk a kedvébe, de azért ne vigyük túlzásba. Minden beteg vágyik a gondoskodásra, ezzel a depressziós is így van, azzal együtt, hogy gyakran képesek mindezek ellenkezőjét kifejezni. A kapcsolatunk gyorsan ki tud hűlni, ha elvész a türelmünk, és eluralkodik rajtunk a dühünk, ingerültségünk. Nem könnyű hosszú távon az önzetlen támogatás, odafordulás, azonban ha azt látja, hogy idegesít minket, akkor azt az érzést keltjük benne, tényleg nincs kiút, és még mi is el fogjuk hagyni előbb-utóbb. Odaadó gondoskodásunknak egész biztosan meg lesz az eredménye.
Fotó: Unsplash.com
