Egy-egy beszédes pillantás a családi alkalmakon, egy-egy véletlen érintés, néhány zavarba ejtően jóleső bók – probléma csak akkor van, ha mindezt nem a párunktól, hanem annak egyik hozzátartozójától kapjuk. A legtöbb családban az érintettek igyekeznek erről tudomást sem venni, hiszen a belénk nevelt normák nem engedik, hogy lépéseket tegyünk a túlságosan is sokat jelentő rokon felé, az érzéseink azonban csak nem nyugszanak.
Betegesnek érezzük, ami bennünk kialakult, ám szakértőnk megnyugtató válasza: teljesen természetes, hogy észrevesszük a kedves rokont mint ellenkező neműt, ám ha a saját kapcsolatunkban minden rendben van, az ügy egészen biztosan nem fejlődhet románccá.
Elménk becsap bennünket
„Ha befelé koncentrálunk, és az érzelmeinkre figyelünk, könnyen észrevehetjük, hogy ilyenkor általában az tetszik az apósban vagy a sógorban, amit a párunkban is szeretünk. Nem véletlen, hiszen a közeli rokonok nagyon hasonlóak lehetnek – véli dr. Piczkó Katalin pszichiáter. – Egy gesztus, egy elismerő pillantás, egy kedves bók is felszínre hozhatja a lelkünkben szerelmünk kezdetének emlékét, hiszen a hasonló rokontól kapott pozitív visszajelzés egyszerre hat az újdonság erejével, valamint azzal az ismerős, szeretetteljes érzéssel, amit a saját párunkhoz kötünk. Ne hagyjuk magunkat becsapni az agyunk által!
A kedves, udvarló rokontól csak a jót kapjuk abban a néhány órában, amit hetente vagy havonta a társaságában töltünk, míg a kedvesünk mellett szembesülnünk kell a mindennapok problémáival, tehát kevésbé
tudunk felszabadultak lenni a társaságában. Ezért kell tenni, törődni egymással, dolgozni a kapcsolaton, és ha két ember között a kapcsolat élő, mély, a rokon iránt ébredt érzelmek is szelídülni, csitulni fognak.”
Kibírhatatlan fájdalom a családnak
Szakértőnk szerint az ilyen jellegű tiltott fellángolások szerencsére csak ritkán válnak valós kapcsolattá, s míg csak a fantázia szintjén léteznek, addig egészségesek, nem kell miattuk kellemetlenül éreznünk magunkat. Azonban érdemes elgondolkozni azon, mi lehet
a probléma a meglévő szerelemben, mert ha képesek vagyunk észrevenni egy harmadik személyt, akkor ott valami megrepedt, valami nem kerek, és ezt a tényt nem szabad figyelmen kívül hagyni, a szőnyeg alá söpörni.
Dr. Piczkó Katalin szerint a rokonnal való tiltott kapcsolatba akkor is árthat, ha belemegyünk, ha a régit már menthetetlennek érezzük, mert azzal szétzilálunk egy egész családot.
„Abban a zárt rendszerben, amit családnak nevezünk, nem csak a párunk iránt érzünk szeretetet. Vannak szüleink, gyerekeink, testvéreink, akiknek mind fájdalmat okozna egy ilyen románc. Az ő fájdalmuktól mi is szenvednénk, és ennek egyenes következménye volna, hogy az apóssal-sógorral bimbózó kapcsolat boldogtalanságra lenne ítélve. Közhely, de igaz: az a szerelem, ami sokak életét tönkreteszi, arra van ítélve, hogy vége legyen, épp a jellegéből adódóan. Mert nem származik belőle a felhőtlen öröm, így hamar kiéghet” – véli szakértőnk.
Zsigeri tiltakozás
Az ember tehát, bármennyire vonzódik is valakihez, az evolúciós, zsigeri beidegződésének hála ritkán dönti romba a családja életét. Ezek a fellángolások általában tiszavirág-életűek, csak addig tartanak, amíg a saját párkapcsolat mélyponton van.
„Az pedig, hogy valaki tetszik, természetes dolog – mondja Piczkó Katalin. – Csak mert elismerjük, hogy mondjuk az apósunk egy jóvágású középkorú úriember, akinek humora is van, még nem kell a társaságában kényelmetlenül éreznünk magunkat. Nem csoda, hogy tetszik, hiszen biztosan sok tulajdonságot hordoz magában, amiket a fia is örökölt tőle, azok miatt szerethettünk bele. Ettől eltekintve lehetünk vele jóban, sőt szerencsés is, persze csak a családi kapcsolataink tisztelete mellett. S ha a bók, amit tőle kapunk, jobban esik, mintha a párunk mondaná, az csak azért van, mert a kedvesünktől már megszoktuk, és az újdonság ereje bizony mindig nagy csábító tényező. Azonban kár bedőlni neki, hiszen törvényszerű: ez minden kapcsolatból kikopik, aztán pedig már csak rajtunk múlik, vagyunk-e elég toleránsak, erősek, szeretetteljesek ahhoz, hogy együtt éljünk le egy életet.”
Tanács: hogyan hárítsunk, ha közeledik
Gyakran megesik, hogy a vonzalom kölcsönös, és a bátrabb fél lépéseket tesz a másik felé. Ilyenkor a legjobb egy őszinte, feltáró beszélgetés, ahol az erősebb meggyőzi a gyengébbet arról, mennyi bonyodalom és bánat keletkezne abból, ha ez a dolog teret kapna. Ilyen esetben ugyanis nagyon ritkán van szó életre szóló, igaz szerelemről.
Fotó: shuttestock
