Mintát követünk
„Az biztos, hogy genetikai szinten nem örökölhető a válás. A szülői minta viszont valóban befolyásolhat minket. De ha a szüleink házassága válással végződött, az még nem jelenti feltétlenül azt, hogy az ő sorsuk vár ránk is. Hiszen eldönthetjük, hogy azonosulunk-e ezekkel a mintákkal vagy inkább szembe megyünk velük.” – mondta a pszichiáter.
Hogyan kezeljük a konfliktust?
Elsősorban a problémamegoldást tanuljuk el a szüleinktől. Tehát ha azt látjuk, hogy anyu és apu amikor összevesznek, akkor egy kis duzzogás, mérgelődés után leülnek, és higgadtan megbeszélik a gondjaikat, akkor nagy valószínűséggel mi is ezt fogjuk tenni a kapcsolatainkban. De ugyanez igaz arra is, hogy ha ők elmenekülnek a problémák elől, és inkább külön utakon folytatják, akkor mi sem tanuljuk el tőlük, hogy mit kellene tennünk. Ha ők megnyerni akarják a vitákat, nem a megoldást keresik, akkor mi is az örök győztes szerepére törekszünk majd, hiszen ez számunkra a természetes. Vagy ha édesanyánk magába fojtja a sérelmeit, és inkább némán tűr, amíg csak bír, akkor mi sem tudjuk helyén kezelni a problémáinkat, vagy alárendeltként éljük le az életünket, vagy elválunk.
A többgenerációs élet ereje
Ha többgenerációs családban élünk, akkor a szüleink sokkal jobban belelátnak a mi kapcsolatunkba és bele is tudnak avatkozni. Ha úgy tetszik, akkor megtanítanak minket a házasságra, segítenek. Ha szomorkodunk, mert a férjük megbántott, vagy felmérgelt minket, akkor édesanyánk, anyósunk vagy akár az apósunk, megcirógatja az arcunkat, vigasztal minket, elmondja, hogy olyan amilyen a párunk, de nagyon szeret minket. Tanácsot ad, hogy mit tegyünk, és általában igaza is van. Nem csak azért, mert idősebb, tapasztaltabb nálunk, hanem azért is, mert egy kívülálló valahogy mindig tisztábban látja a helyzetet. Persze nem minden felmenő kezeli ilyen együttérzően a dolgot. Van, aki ellenvetést nem tűrve tudatja velünk, hogy nőként az a dolgunk, kötelességünk nyelni, és különben is mit szólnának a szomszédok, ha elválnánk? Szerencsére ez ma már egyre ritkábban fordul elő, de régebben emiatt bizony sok rossz házasság tartott egy életen át.
Ha burokban élünk
Nem minden családban divat kibeszélni a házasságokban előforduló problémákat, így lehet, hogy mi csak azt látjuk, hogy a nagymamánk leélt hatvan évet a papánkkal boldogságban, semmi gondjuk nem volt, és talán ugyanezt láttuk a szüleink kapcsolatában is. Persze egészen biztos, hogy nekik is voltak problémáik, sokszor érezték úgy, hogy egy percet sem bírnak ki tovább a másikkal, de mi ebből semmit nem láttunk. Amikor pedig mi is feleséggé válunk, akkor meg csak csodálkoztunk, hogy a mi házasságunk miért nem olyan tökéletes, mint a mamánké volt, és azonnal el akarunk válni, hogy megtaláljuk azt az embert, akivel mi is szóváltás nélkül leélhetjük az életünket.
A mesék világában
Édesanyánk talán bele sem gondolt, hogy amikor olvasott nekünk egy mesét, vagy babázott velünk, már akkor is a házasság fontosságát kódolta belénk. Hiszen gondoljuk csak végig! Az összes tündérmese lényege, hogy a hercegnő végre valahára megtalálja álmai lovagját, és ezután lehet csak boldog. Így ér véget a történet. A királylányoknak semmi egyéb életcéljuk nincs, csak a férjhez menetel. Amíg ezt nem érik el, addig csak szomorú kislányok. Hát persze, hogy mi is azt gondoljuk, hogy az életben ez a legfontosabb, és ha nem éljük le az életünket egyetlen herceggel, akkor nagyon szerencsétlenek vagyunk. Így fordul elő sokunkkal, hogy mihelyst lehet, igent mondunk az első lovagnak, majd csodálkozunk, hogy nem is vagyunk olyan boldogok, mint a mesékben szoktak lenni. De akkor már mindegy. Hiszen a királylányok nem szoktak elválni, boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Önállóak lettünk
Ma már szerencsére nőként is képesek vagyunk megállni a saját lábunkon, gondoskodni magunkról, gyermekünkről. Így nincs arra szükség, hogy édesanyánk, nagymamánk példáját követve csak azért éljük le az életünket egy boldogtalan házasságban, mert anyagilag függünk a férjünktől. Persze sokkal könnyebb meghozni egy ilyen nehéz és olykor rettenetes fájdalmas döntést, ha van hova hazamennünk, egy otthon, ahol a szüleink lelki támogatást nyújtanak nekünk, amikor kétségbeesünk.
Van, amikor a válás a legjobb döntés
„Az is előfordulhat, hogy a válás valóban jó megoldás, mert erre nem kell úgy tekintenünk, mint valami elvetendő, borzalmas dologra. Hány olyan történetről hallottunk már, amikor egy család szinte megkönnyebbült attól, hogy a szülők külön folytatták, és békében tudtak egymástól elbúcsúzni?! Vagy gondoljunk csak a családon belüli erőszakra. Nem szabad félelemben, boldogtalanul leélnünk az életünket!” – mondta a szakértő.
Tanuljunk a szülők válásából!
„A válás elkerülésében az is sokat segíthet, ha utánajárunk, a szüleink hogyan élték meg ugyanezt a helyzetet. Ha lehetőségünk van rá és elég közvetlen a kapcsolatunk az édesanyánkkal vagy az édesapánkkal, próbáljuk őket arról kérdezni, hogyan jutottak el a döntésig, milyen érzések játszódtak le bennünk, de ami a legfontosabb: mit tennének most másképpen? Esetleg nézzünk mélyen magunkba, és vegyük át, mik azok a tulajdonságok, amikben hasonlítunk valamelyikükre. Ugyanis ha tudjuk, hogyan „uralkodjunk” az ő mintájuk felett, hogyan kerüljük el az ő hibáikat, könnyebben tudjuk megoldani a saját gondjainkat.” – javasolta a szakértő.
Fotó: Pexels
