Fel a ranglétrán
A probléma:
A legtöbben azért nem tudnak előre lépni a munkahelyükön, mert a felettesüknek fogalma sincs arról, hogy valójában, ilyen álmokat dédelgetnek. Pedig meg kell tanulnunk, hogyan képviseljük magunkat a főnökünkkel szemben. Főleg, ha szeretnénk jobb pozícióba kerülni, esetleg fizetésemelést kérnénk.
A megoldás:
Ehhez három kulcsfontosságú dolgot kell elsajátítani: fogalmazzuk meg pontosan magunknak, mire is vágyunk. Higgyük el, hogy van hozzá jogunk, legyen bátorságunk ahhoz, hogy ennek hangot is adjunk. De mégis hogyan?
Kérjük meg a felettesünket, hogy szánjon ránk tíz percet. Gyorsan foglaljuk össze, hogy mik azok a dolgok, amelyekkel hozzá tudnánk járulni a munkahelyünk sikeresebbé tételéhez.
Ahogy látjuk, hogy a másik egyetért az elképzeléseinkkel, egyre magabiztosabbak leszünk. Végül zárjuk a következővel: „Egy hónap múlva vissza tudunk térni ezekre a kérdésekre?”. Így el tudjuk érni, hogy komolyan vegyen minket, és megfontoljon egy esetleges előléptetést vagy fizetésemelést.
Nem a családnak
A probléma:
Legtöbbször pont azoknak mondunk a legnehezebben nemet, akik elvileg a legközelebb állnak hozzánk. Hiszen a legtöbb esetben inkább mi magunk szenvedünk valamiért, csakhogy nekik ne kelljen csalódást okoznunk. Különösen azon nehéz változtatni, hogy minden kérésre rávágjuk: „Természetesen!”, miközben magunkban azt gondoljuk: „Kizárt!”.
A megoldás:
Próbáljuk ki a következő taktikát! Például, ha a testvérünk mindig ránk bízza a gyerekeit, miközben mi egy fontos munkára készülünk, randevúra mennénk, stb., vegyünk egy mély levegőt és nyugodt hangon mondjuk ezt:
„Sajnálom, de most nem áll módomban megtenni.”
Ilyenkor előfordulhat, hogy a nővérünk ennek ellenére erősködni kezd, ebben az esetben ismételjük meg egy kicsit rövidebb formában: „Nem, nem áll módomban!”. Ha még tovább feszegeti, addig válaszolgassunk, amíg már csak azt mondjuk: „Nem.”. Így megtanuljuk, hogyan mondjunk határozattan nemet úgy, hogy közben ne érezzünk lelkifurdalást és ne legyünk idegesek!
Törjük meg a sort!
A probléma:
Mindig a barátnőnk választja ki azt a helyet, ahol találkozunk, vagy mindig a párunk határozza meg, mi legyen a program? Akármennyire is szeretjük a másikat, bizony ez egy idő után nagyon frusztráló lehet.
A megoldás:
Ne várjuk meg azt a pontot, amikor szinte bombaként robbanunk. Inkább úgy javasoljuk a változtatást, hogy közben bókolunk a másiknak. Például így:
„Nagyon szeretem azokat a kávézókat, amiket te találtál, de mi lenne, ha most én keresnék ki valamit? Mert láttam múltkor egy édes kis cukrászdát.”.
Így átvehetjük az irányítást és nem érezzük magunkat többé elnyomva.
Kaparintsuk meg kedvesen!
A probléma:
Szinte minden nap előfordulhatnak velünk a következők: valaki az orrunk elől akarja elvenni azt az utolsó konzervet, amihez éppen nyúlnánk. Vagy észrevétlenül befurakodnak elénk a sorba, és még mennyi hasonló van!
A megoldás:
Ahelyett, hogy magunkban puffognánk, forgatnánk a szemünket és arcokat vágnánk, inkább próbáljunk meg kedvesen reagálni. Ez akkora fegyver, hogy garantáltan nyert ügyünk lesz! Például, ha egy tömött sorban beállnak elénk, mondjuk viccelődő hangnem a következőt:
„Hűű, tényleg őrületes ez a mai nap!”.
A másik biztosan elnézést kér, és maga elé enged vagy átadják az utolsó konzervet. Vagyis úgy lehetünk rámenősek, hogy közben nem vagyunk harapósak!
Elő a gondolatokkal!
A probléma:
Sokszor inkább csendben maradunk, ha mások ötletelnek körülöttünk, vagy egy értekezleten is mélyen hallgatunk a munkahelyünkön, nehogy butaságot mondjunk?
A megoldás:
Utólag egész biztosan megbánjuk, amiért nem voltunk elég rámenősek, és nem képviseltük a saját érdekeinket. Ha bátortalanok vagyunk, először hallgassuk meg két-három másik ember ötletét, majd hozakodjunk elő a sajátunkkal, például így: „Péter ötlete kapcsán nekem is eszembe jutott a következő…”. Így amiatt, hogy mást is elismertünk, nem tűnünk túl erőszakosnak, viszont elérjük, hogy ránk is figyeljenek.
Fotó: gettyimages
