Mivel tudjuk elviselhetőbbé tenni az első olyan halottak napját, amelyben egy nagyon közeli szerettünk elvesztése miatt vagyunk érintettek?
„Sokan azt gondolják, ezen a napon szomorúnak kell lenni, pedig ez nem feltétlenül így van. A halottak napja nem a halálról, hanem az emlékezésről szól – mondja Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, pszichológus. – Ez a nap lehetőség arra is, hogy szeretettel gondoljunk arra, aki fontos volt számunkra, és kimutassuk, mennyire fontos volt és marad is.
Akár a temetőben, akár otthon gyújtunk gyertyát, ez a nap róla kell, hogy szóljon.
Az élete sokkal több volt, mint a szomorú vég. A mécses és a virág nem csupán szeretetteljes gesztus, hanem egyfajta áldozatbemutatás is, amellyel kifejezzük, hogy gondolunk rá.”
Az életére emlékezzünk, ne a búcsúra!
Ilyenkor természetes, hogy az érzelmek hullámzóak. A gyász első időszakában minden, ami az elhunytat vagy a veszteséget idézi, felerősítheti a fájdalmat. A hozzátartozók nagyon érzékenyek az ingerekre: egy illat, egy hang, egy közös emlék is előhozhatja a hiány érzését, ennek ellenére fontos az emlékezés.
„Teljesen rendben van, ha valaki nem szeretne kimenni a temetőbe, ahogy az is, ha úgy érzi, mindenképp ott kell lennie. Van, aki a csendes, otthoni gyertyagyújtást választja, más a temetői jelenléttel tud kapcsolódni. A lényeg, hogy a megemlékezés őszinte legyen, és valóban arról szóljon, akit szeretettel őrzünk a szívünkben – mondja a szakértő.
„Jóleshet valami olyan tevékenység is, ami derűsebb, kellemes emlékeket idéz: megsüthetjük a kedvenc süteményét, koccinthatunk rá, vagy elővehetjük a régi fényképeket. Az emlékezés lényege, hogy kapcsolódjunk hozzá, nem az számít, hol és hogyan tesszük. Nem kell, hogy egész nap tartson, és a rítusokat sem kell hosszúra nyújtani, a lényeg, hogy szívből történjen.”
Szomorúságból meghittséggé
A mai szakirodalom szerint az első 6 hónap a legnehezebb a gyászban.
„Sírni szabad, ha fáj, természetes, hogy könnyekkel reagálunk. De az, mennyire éljük meg fájdalmasnak ezt a napot, rajtunk is múlik. A gondolatainkat tudatosan átkeretezhetjük: ha nemcsak a veszteségre, hanem az együtt megélt életre, a közös pillanatokra gondolunk, az emlékezés már nem csupán szomorú, hanem meghitt is lehet. Azontúl, hogy milyen nehéz volt az utolsó időszak, nézzük tágabban az életét, ami már önmagában nem negatív érzéssel társul.
Amikor túl közel vagyunk a saját szomorúságunkhoz, hajlamosak vagyunk csak a fájdalmat látni.
Ilyenkor érdemes a szép emlékek felé fordulni. A megemlékezés apró részleteiben is ott lehet a szeretet: ha például a kedvenc virágát vagy színét választjuk, azzal még személyesebbé, még közelebbivé tesszük az emlékezést” – mondja Révész Renáta Liliána, aki szerint az is fontos, hogy a gyerekkel is beszéljünk a gyászról.
„Mondjuk el, mennyire sokat jelentett nekünk az illető, meséljünk róla, milyen szeretetteljes, vicces vagy különleges volt. Jó, ha kimegyünk a temetőbe is, de fontos a kicsikben is nyomatékosítani, hogy nem hozzá megyünk, hanem a sírjához. Különösen a gyerekek számára lényeges, hogy lássák, van helye az emlékezésnek, és hogy a szeretett személy továbbra is része marad a családi életnek.”
Amikkel könnyebbé tehetjük ezeket a napokat
- Tervezzük meg az ünnepet: gondoljuk át, milyen kedves emlékeink vannak, mi tette a szeretett személyt boldoggá az életében, és próbáljunk meg ezekre a pozitív dolgokra fókuszálni.
- Ha egy másik városba kell utazni a nyughelyhez, tervezzünk be a napba egy kellemes programot. Például kiránduljunk a környéken, vagy üljünk be egy cukrászdába.
- A gyerekeket megkérhetjük, hogy készítsenek valami apróságot száraz virágokból, levelekből, gesztenyéből, amit magunkkal vihetünk a temetőbe.
- Gondoljunk arra, hogy a halottunk számára egy gesztus, hogy ott vagyunk a sírjánál, vagy gyertyát gyújtunk érte.
- Ültethetünk fát a kertbe, vagy balkonládába egy örökzöldet a szerettünk emlékére.
- Ha van olyan tevékenység, ami hozzá köthető, például szeretett pogácsát sütni, vagy keresztrejtvényt fejteni, akkor tegyük ezt mi is halottak napján. Ez lehet egy új hagyomány, ami rá emlékeztet.
Meddig tart a gyászidőszak?
Ha fél év elteltével egy kicsit sem enyhül a fájdalom, akkor érdemes segítséget kérni. Ha szakemberhez fordulunk, a gyászmunka mélyebb és teljesebb lehet. Így valóban szembe tudunk nézni az érzéseinkkel. A hiány természetesen megmarad, de megtanulhatjuk, hogyan éljünk vele tovább, hogyan tegyük elviselhetőbbé, és miként találjunk vissza fokozatosan az életünkhöz.
Ez is érdekelhet
Fotó: Adobe Stock
