Lélek

Az első halottak napja, amit egyedül töltök – Hogyan éljem túl?

Mindenszentek napján az egész világ az elhunyt szeretteire gondol, virágokat visznek a sírokra, gyertyát gyújtanak. Az emlékezés mindenhol más és más. Ez az időszak különösen nehéz annak, aki csak nemrég veszítette el a számára fontos személyt, és szinte retteg ettől az ünneptől.

„Én azt látom, hogy társadalmilag el van csúszva ennek az ünnepnek a lényege. A mindenszentek napja nem a halál napja, hanem az elhunyt szeretteinké. Éppen ezért nem a bánatnak kellene a középpontban lennie, hanem az emlékezésnek” – kezdi Révész Renáta Liliána gyásztanácsadó, pszichológus. Szakértőnk szerint különösen fontos, hogy ezen a napon ne a szomorú élményekre koncentráljunk, hanem a kellemes, esetleg humoros, mosolyogtató emlékekre. Jó ötlet az egész családnak felkeresni az elhunyt személy sírját, és együtt felidézni a szép emlékeket. Ez akkor is érvényes, ha nem egy közeli rokon sírjához látogatunk ki, hanem egy barátunkéhoz, volt kollégánkéhoz, mert róla is jó érzés különböző történeteket, érdekességeket hallgatni.

„Például, akinek egy másik városba kell utaznia a szerette nyughelyéhez, annak azt szoktam javasolni, hogy tervezzen be a napba egy idilli, kikapcsolódós programot. Ha van egy cukrászda arrafelé, üljön be egy süteményre, vagy kiránduljon egy nagyot a környéken. Az is lehet, hogy nem akkor megy, amikor minden zárva van, és akkor tényleg több programot be tud illeszteni, és nem minden csak a temetőről fog szólni. Emlékezzen meg a szeretett emberről, de élje is az életét – többek között ettől is az élet része a halottak napja” – teszi hozzá Révész Renáta Liliána.

Szomorúság helyett boldog emlékezés

Mivel tudjuk elviselhetőbbé tenni az első olyan halottak napját, amelyben nagyon is érintettek vagyunk? „Minden gyászolónak azt javaslom ilyenkor, hogy tervezze meg az ünnepet – javasolja a szakember. – Ez valójában azt jelenti, hogy gondolja át, mi a legfontosabb, de nem szomorú emlék, érzés az elhunyttal kapcsolatban. Nem kell magát elszomorítania, inkább emlékezzen arra, hogy mit szeretett benne, miért volt fontos számára, és mivel tette annyira boldoggá. Ha ez hosszú időn keresztül nem tud megtörténni, és mindig csak szomorkodni tud, akkor megrekedt a gyászban. Az egy éven belüli seb még nyilvánvalóan sajog és fáj, de azon túl már megrekedt gyászról beszélhetünk, és olyankor érdemes felkeresni egy szakembert, aki segíthet túllépni ezen az élethelyzeten.”

A kicsiknek nem azt jelenti a temető, mint nekünk

Sokan félnek attól, hogy gyerekkel menjenek ki a sírhoz, mert attól tartanak, hogy megijed majd a temetőtől, vagy ha sírni látja a felnőtteket. A szakértő úgy véli, a kisebb és nagyobb gyermekek felé sem ideális közvetíteni a súlyos, felesleges szomorkodást. Sokkal jobb, ha ők is felkészülnek erre a napra például úgy, hogy készítenek valamit gesztenyéből, száraz virágokból, kavicsokból. Ebben már benne van az, hogy adunk valamit az elhunytnak, és közben beszélgethetünk is róla. A csemeték egyébként is élvezik, ha ők gyújthatják meg a gyertyákat, válaszhatnak virágot vagy koszorút.

A gyermekek nem félnek a temetőktől, nekik inkább ez egy érdekes park – hiszen vannak ott galambszobrok, madarak, mókusok. Nekik nem egy félelmetes vagy fájdalmas lélektani környezetet jelent. Számukra különösen fontos, hogy felidézzünk szép, érdekes emlékeket.

Ha valaki meghalt, akkor a betegség vagy a halála is csak egy kis része volt az életének. Ez akkor is igaz, hogy ha gyerekként távozott, hiszen akkor is valószínűleg több ideig élt, mint ameddig tartott a betegsége, vagy akár a halál körüli időszak. Ezért, ha valakiről megemlékezünk, nem a traumatikus időszakra kell gondolni, hanem rá, aki ő volt, amiért annyira szerettük.

Gesztus, hagyomány, tisztelgés

Mi van, ha valaki nem akar kimenni a temetőbe, mert úgy érzi, hogy nem képes még rá? „Minden régi hagyománynak vannak pszichológiai funkciói, így a mindenszentek napjának is. Lehet, hogy nem pont ugyanúgy csináljuk, mint a régiek, de ha teljesen elhagyjuk, akkor pont azt a funkcióját veszítjük el ennek az ünnepnek, amit be kell töltenie. Gondoljunk arra, hogy a halottunk számára egy gesztus, hogy ott vagyunk a sírja fölött, vagy hogy az időseknek ez mennyire fontos hagyomány volt, és mi ezzel is tiszteleghetünk előttük” – magyarázza a gyásztanácsadó.

5 tipp, ami segítheti a gyász feldolgozását

1. Ültessünk egy fát, bokrot az elhunyt emlékére a kertünkbe, de akár egy balkonládába is kerülhet egy örökzöld.

2. Hívjuk össze magunkhoz a rokonságot, barátokat, ismerősöket, hogy együtt idézzük fel a legszebb történeteket a szeretett emberről.

3. Készítsük el a kedvenc ételét, és együk azt ebédre, vacsorára. Nem biztos, hogy mi is annyira rajongtunk azért a pörköltért vagy főzelékért, de azokkal az ízekkel közelebb érezhetjük magunkhoz az elvesztett személyt.

4. Kezdjünk bele egy olyan új hagyományba, ami az elhunyt szerettünkhöz köthető. Ha például szívesen sétált a közeli erdőben, mi is menjünk el oda minden halottak napján.

5. Készítsünk egy úgynevezett emlékdobozt, amibe minden fontos emléket, képet összegyűjthetünk, és ha nagyon hiányzik, bármikor elővehetjük és kinyithatjuk.

Hogyan beszéljünk a halálról a gyerekeknek?

A gyásztanácsadó javaslata szerint a temetéstől sem szabad megfosztani a gyerekeket, akármennyire úgy gondoljuk, nincs helyük egy ilyen szertartáson.

„Ez azért rossz döntés, mert az egy búcsúfolyamat, és semmilyen helyettesítő rítus nem ér fel ezzel. Ugyanúgy fontos, hogy azt is mondjuk el a kicsiknek, mi történt azzal az emberrel, akinek a temetésére megyünk. Ha, mondjuk, óvodás, akkor mondhatjuk neki, hogy elromlott a teste, de ennél részletesebb diagnózisra nincs szükség” – teszi hozzá a szakember, aki azt is elengedhetetlennek tartja, hogy előre vázoljuk fel az ovisoknak vagy kisiskolásoknak, hogy mi fog történni a temetésen. Például lesz egy bácsi, aki majd beszél, rengeteg virág kerül majd a sírra, sokan fognak sírni, stb. A trauma ugyanis nem a temetésen történik, hanem előtte. Jó, ha tisztában vannak azzal, hogy a halál egy rajtunk kívülálló hatalom, ami egy rend, el kell fogadnunk, csakúgy, mint az időjárást. A koruk révén a gyerekeknek még sok mindent meg kell emészteniük, ezért jóval könnyebb nekik a halál és a gyász elfogadása, mint a felnőtteknek.

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Adobestock