A karácsony sok pár életében kényes időszak, hiszen ilyenkor nemcsak az ünnepi készülődés, hanem a családi logisztika is próbára teszi a türelmet. De ne kerülgessük a forró kását: maguk a rokonok is képesek fokozni a stresszt. Például az undok nagynéni, aki előhozza a 10 évvel ezelőtti sérelmeit, a keresztmami, aki nem tud leakadni arról, hogy két évtizede egy ködös szerdai napon nem mindenki köszöntötte fel a névnapján.
Aztán ott a politikai, amin mindig, mindenkor instant össze lehet veszni a nagyszülőkkel és persze az anyagiak, amik jövő karácsonyig képesek megmérgezni a hangulatot a családban. Aztán ott vannak az élet nagy és fontos kérdései: balról-jobbra, vagy jobbról-balra kell JÓL keverni a töltött káposztát? Ismerős, ugye?
Érdemes persze mindent megtenni, hogy ne a halászlé fölött robbanjon ki a vita. De hogyan?
Kihez menjünk először?
A te szüleidhez vagy az enyémekhez? Hogy osszuk be a két napot? „De én egy órát is nehezen viselek el anyáddal! Két perc alatt összeveszünk, és különben is, az én szüleim többet segítenek nekünk, ők igazán megérdemelnék, hogy velük töltsük a karácsonyt” – ehhez hasonló viták gyakran megmérgezik az adventi időszakot. Pedig ilyenkor érdemes nagyvonalúan túllépni a konfliktusokon, és inkább a családi összetartást erősíteni. Hiszen a karácsony a szeretet és a megbocsátás ünnepe.
Ez is érdekelhet
A szenteste legyen intim!
A legjobb, ha szenteste csak a szűk családé: töltsük kettesben vagy a gyerekekkel. Karácsony első és második napját pedig osszuk igazságosan az örömszülők és a rokonok között. Ha tavaly a saját szüleinknél voltunk többet, idén cseréljünk sorrendet. Így senki nem érezheti, hogy elfogultak vagyunk.
Ha a családok messze laknak egymástól, érdemes a két ünnep között szabadságot kivenni, hogy mindkét oldalnak jusson időnk. Így senki nem érzi magát mellőzve.
„Ha ez a felosztás működik, akkor már csak az okozhat nehéz perceket, hogy minden családban vannak olyan rokonok, akik kevésbé szívlelik egymást, és a legkellemetlenebb az, ha mi magunk is a húzódozók között vagyunk – mondta korábban a Meglepetésnek dr. Piczkó Katalin pszichiáter. – Ugyanakkor a karácsony és a hozzá tartozó téli ünnepkör már az ősi kultúrában is az elengedés, a megbocsátás időszaka volt.”
Próbáljunk meg a kevésbé kedvelt rokonról legalább öt olyan dolgot találni, ami tiszteletre méltó benne. Ha ezeket tudatosítjuk, könnyebb lesz közeledni hozzá.
Készüljünk fel lélekben!
- A szenteste előtti napokban söpörjük ki a haragot és a negatív érzéseket a lelkünkből.
- Engedjük el a haragunkat!
„Csak elhatározás kérdése, ugrunk-e a félreértelmezhető mondatokra. Ha méltóságteljesen viselkedünk, az érces megjegyzésekre is kedvesen reagálunk, a támadó fél előbb-utóbb elszégyelli magát, és visszavonulót fúj. Ezzel a hozzáállással párunk tiszteletét és rajongását is még inkább kivívhatjuk” – mondja a szakértő. Ha nagyvonalúak vagyunk, a kedvesünk is nyitottabb lesz, amikor a mi rokonaink meglátogatására kerül sor.
Tegyük vidámmá a közös időt!
Az ünnepi étkezés mellett kezdeményezzünk társasjátékot vagy más közös programot, ami oldja a feszültséget, és segít, hogy mindenki felhőtlenül nevethessen. Így a régi konfliktusok is észrevétlenül enyhülnek.
Mi legyen az ajándékokkal?
Sok családban gondot okoz az anyagi különbség, ami feszültséget szülhet az ajándékozásnál. Pedig nem kellene!
„Mi azt beszéltük meg a családban, hogy az ünnepünk szóljon arról, hogy együtt vagyunk, jókat eszünk, nevetünk, játszunk, beszélgetünk. Méghozzá ellazult, békés, befelé forduló lelkiállapotban, amit annak köszönhetünk, hogy nem akarunk adni valami nagy szám ajándékot, amire valójában pénzünk sincsen. Hogy örömtelenül akarjunk örömet szerezni másoknak? Hiszen ez lehetetlen! E helyett nálunk a külső és belső rend helyreállításáé, az érzelmeké, a gondolatoké, a felhőtlen együttlété a főszerep!”
Fotó: gettyimages
