Lélek

Szétszakítja a családot a politika? Így kerülje el a vérre menő vitákat az asztalnál

Már előre retteg, mi fog kisülni a hétvégi családi ebédből, amikor biztos megint terítékre kerül, ki melyik pártban hisz mindenekfelett? Valóban kellemetlenek ezek a beszélgetések, és egyre több konfliktust okoznak még a legbékésebb emberek között is. Mégis van megoldás arra, hogy ne álljunk bele.

Az, hogy szomszédok soha nem szólnak egymáshoz, vagy családtagok, jó barátok küldik el egymást melegebb éghajlatra a politikai hovatartozásuk miatt, Magyarországon sajnos teljesen általános és gyakori jelenség. Pedig teljesen értelmetlen és meddő ezt a témát érinteni a vasárnapi ebéd fölött, mert egy parázs vita vagy néhány bántó beszólás, sértés után gyomorgörccsel kinek esik jól a húsleves? Szakértőnk segítségével vesszük végig a legfontosabb kérdéseket és megoldásokat, hogy a politikai meggyőződések, nézetek ne állhassanak az emberi kapcsolataink közé, vagy akár a munkahelyünkön a kollégáinkkal szemben se okozzanak galibát.

Beszélhetnénk másról?

Dr. Darida Ágnes coach azt javasolja, ha érezzük, hogy nem jó irányba megy egy politikai témájú beszélgetés, és kezd egyre feszültebb lenni a helyzet, igyekezzünk finoman, de egyértelműen elterelni a témát. Például mondjuk azt, hogy: „Szerintem beszéljünk valami másról”, vagy: „Mi lenne, ha ma nem politizálnánk? Mesélj inkább arról, hogy…” Az is jó ötlet, ha előre leszögezzük, hogy az ebédlőasztal politikamentes övezet, vagy ha fokozódnak az indulatok, azonnal témát váltunk. Meg lehet beszélni néhány szabályt, amihez mindenki tartja magát, ha pedig valakinek ez nem megy, akkor a többiek rászólhatnak.

Amire érdemes figyelni egy beszélgetés során:

  • Legyünk nyitottak, kíváncsiak: miért épp így látja a másik a helyzetet?
  • Van-e olyan része a mondandójának, amivel egyet tudunk érteni?
  • Tudatosítsuk magunkban: neki is joga van a véleményéhez, ahogy nekünk is. Mindenkinek megvan a saját igaza.
  • Tartsuk tiszteletben a másik személyt, ne sértegessük.
  • Egyet nem értés esetén ne a másikat minősítsük, hanem az álláspontjára reagáljunk. Ne azt mondjuk, hogy: „Ez hülyeség”, vagy, hogy: „Nincs igazad”, hanem inkább azt válaszoljuk, hogy: „Úgy látom, eléggé különbözően látjuk a helyzetet, és nem úgy tűnik, hogy ebben bármikor egyet tudunk érteni”, vagy: „Én másképp látom, de elfogadom, hogy neked ez a véleményed”.

Előre leírt szabályok

„Természetesen az is előfordulhat, hogy nem jutunk közös nevezőre, és akkor nekünk kell megszabnunk a saját határainkat, hogy mi az, ami számunkra még belefér – javasolja a szakember. – Mindenképpen jelezzük, hogy amíg kulturáltan, tisztelettel és egymást meghallgatva tudunk politikáról beszélni, addig részünkről folytathatjuk, de amint kiabálásba és sértegetésbe megy át a dolog, akkor felállunk az asztaltól.” De nem is kell feltétlenül megvárni, hogy szóba kerüljön a politika. Már a találkozó előtt elmondhatjuk szóban, vagy meg is írhatjuk egy üzenetben a következőt:

„Szeretettel várunk titeket a hétvégén. Azt szeretnénk kérni, hogy a családi béke megőrzése érdekében most ne beszéljünk politikáról. Köszönjük, ha betartjátok.”

Csak nyugodtan!

Fontos, hogy igyekezzünk mindig higgadtak és tárgyilagosak maradni. Amennyiben indulatossá válunk, a többiekben is ezt erősítjük. Vegyünk egy mély levegőt, számoljunk el tízig, vagy kérdezzük meg magunkat, mielőtt bármit mondanánk: jobb lesz-e a helyzet, ha ezt most kimondom, vagy jobban járok, ha megtartom magamnak? Sokat segíthet a humor is, amivel pikk-pakk fel lehet oldani a feszültséget. Mi lenne, ha felírnánk egy lapra, hogy „Nincs politika!”, és ha erről közösen megállapodtunk, egy mosoly kíséretében csak fel kell mutatnunk, ha mégis előkerül.

Így kössünk békét!

Ha nem beszélünk valakivel, valakikkel a családból a politika miatt, de szeretnénk ezen változtatni, akkor hívjuk fel az illetőt, vagy írjunk neki egy levelet. Ezeket a sorokat nyugodtan legépelhetjük vagy leírhatjuk:

„Sajnálom, ami történt, illetve ha olyat tettem vagy mondtam, amivel megbántottalak. Nagyon hiányoztok, és az is érdekel, mi van veletek, hiszen fontosak vagytok nekem. Azzal persze tisztában vagyok, hogy a politikai nézeteinket illetően nem értünk egyet, de mit szólnátok, ha megbeszélnénk egy találkozót, és megállapodnánk abban, hogy kerüljük a politizálást?”

Így talán helyreáll a családi béke, és mindenki félre tudja tenni a nézeteit, hiszen a családot kár lenne ezért szétszakítani. Valószínűleg ezt a többiek is belátják, és végre olyan lesz minden, mint amikor még nem kúszott be a politika a házfalak közé.

Fel kell készülnünk minden eshetőségre

A saját határainkat mindig nekünk kell megszabni, és hogy ezt mások tiszteletben tartják-e, vagy sem, az már nem rajtunk múlik. Mi történik, ha az utóbbi forgatókönyv kerül elő, és hatalmas feszültség keletkezik? Mindenképpen készüljünk fel a lehetséges reakciókra, és legyen több megoldás a tarsolyunkban arra vonatkozóan, hogy mit fogunk mondani, illetve tenni. Tehát, ha mégis parázs vita alakul ki arról, hogy a piros vagy a narancssárga szín a kedvencünk, akkor határozottan jelentsük ki, hogy mi már többször jeleztük, hogy nem akarunk politikáról vitázni, nem ezért jöttünk a társaságba. Több lehetőség közül is választhatunk:

✔ „Kértelek, hogy ne beszéljünk politikáról.”

✔ „Megállapodtunk, hogy nem politizálunk.”

✔ „Ahogy már mondtam, szeretném, ha ma nem politizálnánk.”

✔ „Álljunk meg egy pillanatra! Egy család vagyunk, és szerintem a köztünk lévő kapcsolat fontosabb, mint a politika. Ha ebben egyet tudunk érteni, akkor most váltsunk témát.”

Ha a többiek mégis úgy döntenek, hogy nem állnak le, akkor is van választási lehetőségünk. Esetleg valami másról kezdünk el beszélgetni egy olyan családtaggal, aki szintén nem ment bele a témába, leülünk játszani a gyerekekkel, átmegyünk egy másik helyiségbe, vagy egyszerűen hazamegyünk. Ha a helyzet a későbbiekben sem változik, érdemes megfontolnunk, hogy minden családi találkozón részt akarunk-e venni.

Máshol nem jellemző

Érdekes egyébként, hogy míg nálunk családokat, barátságokat szakít szét a politikai nézetkülönbség, addig Amerikában mennyire másként kezelik egymás között a polgárok a politikai hovatartozásukat. Még ha össze is vitatkoznak egymással, nem szakítanak meg évek óta tartó barátságokat, családi viszonyokat csak azért, mert egyikük a republikánusokra, míg a másik a demokratákra szavazott. Sőt, előszeretettel kampányolnak az elnökjelöltjük mellett, és akár a házukat is az adott párt színeibe öltöztetik a kampányidőszak alatt.

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Adobestock