A takarítás nem könnyű munka, annak pedig különösen nehéz, aki figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral, vagyis ADHD-val él. Neki ugyanis a rendrakás különösen nyomasztó, végtelen elfoglaltságnak tűnik. Sehogy sem talál motivációt a feladathoz, sőt sokszor azt sem tudja, hogyan fogjon hozzá. „Több dolog is megnehezíti a takarítást egy ADHD-s ember számára: a végrehajtó funkciói károsodtak, problémái vannak az időgazdálkodással és a fókuszváltással, és az sem feltétlenül megy neki, hogy a tisztítás lépéseit megfelelően kövesse” – mondja KC Davis, a neves amerikai terapeuta. A szakember több internetes platformon is segíti azokat az embereket, akik különböző kihívásokkal, például mentális vagy fizikai betegséggel, nehéz életszakaszokkal küzdenek az otthonukban és az öngondoskodás terén.
„Akiknek a természetüknél fogva evidens, hogy tiszta és rendezett otthont teremtsenek maguk körül, azok könnyen érvelnek azzal, hogy egyszerűen csak ki kell takarítani, és kész. Egy ADHD-snak viszont teljesen átláthatatlan és követhetetlen a rendrakás és a takarítás folyamata” – folytatja Davis, aki maga is figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral él. Elmondása szerint többször előfordul vele, hogy bemegy a konyhába uzsonnát készíteni, de aztán meglátja a szennyes edényeket, ezért elmosogat, majd étel nélkül távozik a helyiségből. A nap végén aztán úgy érzi, minden merő káosz körülötte, és a feje tetejére áll az otthona. A szakember legelső tanácsa, hogy tudatosítsuk: nem kell tökéletes rendre és tisztaságra törekedni, az „elég jó” is megfelel. Van azonban néhány technika, amely megkönnyíti a helyzetet.
Az öt dolog-stratégia
„Amikor a lakásban tomboló rendetlenség már elviselhetetlen, és szinte lebénulunk a látványtól, vessük be az úgynevezett öt dolog takarítási rituálét. Ez azért hasznos, mert rendszerezve kevésbé tűnik ijesztőnek a takarítás, ez a lista pedig a nagyobb zűrzavart is kisebb lépésekre tudja bontani” – magyarázza Davis. Az öt dolog azt mutatja meg, mire kell egyenként fókuszálnunk:
✔ szemét;
✔ edények;
✔ szennyes;
✔ olyan dolgok, amelyeknek van helyük;
✔ tárgyak, amelyeknek még nincs helyük.
Davis szerint ezzel a rövid listával felvértezve kell belépni a lakásba, miközben mentálisan felkészítjük magunkat arra, hogy szépen sorban mindent el fogunk intézni. Először tehát gyűjtsük össze a szemetet egy nagy zsákba – esetleg gondoljunk a szelektív szemétgyűjtésre is –, majd a szennyes edényeket, poharakat pakoljuk be a mosogatóba, mosogatógépbe. Ezután dobáljuk be a koszos ruhákat a szennyeskosárba. Végül pakoljuk el a lakásban itt-ott feltűnő tárgyakat, és azoknak is keressünk helyet, amelyeknek eddig még nem volt.
Minden napra egy feladat
Jó módszer az is, hogy egy adott napot vagy egy kijelölt időpontot szánunk az egyes takarítási feladatokra. Például lehet hétfőn mosni, kedden kipucolni a mosdót és a kádat, szerdán porszívózni, stb. – így mindennap történik valami, de mégsem a takarításról szól az összes szabadidőnk. Ebben a helyzetben is fontos, hogy ne fekete-fehérben gondolkodjunk. Ha eltervezzük, hogy, mondjuk, csütörtökön a fürdőszobát tisztítjuk meg, az nem jelenti azt, hogy mindennek csillogni-villogni kell a helyiségben. Éppen elég, ha csak a fogkrémmaradékokat távolítjuk el a csapról. Sokaknak az a módszere, hogy munka után hazaérve szánnak egy órát a lakás rendbetételére, és esetleg hétvégén egy kicsit többet foglalkoznak ezekkel a feladatokkal. Sokféle rendszert ki lehet próbálni, és ebben sem kell az elsőhöz mereven ragaszkodni. Ha azt vesszük észre, hogy nem működik az előre kitalált rendszerünk, akkor csiszoljuk, alakítsuk, vagy akár cseréljük le teljesen, amíg nem lesz kényelmes számunkra. Csak így tudunk ugyanis hosszú távon is ragaszkodni hozzá.
Csoportosítsuk a teendőket!
Mivel az ADHD-val élők nehezen tudnak fókuszálni, Davis sokszor azt tapasztalja: a feladatok csoportosítása könnyebb lehet számukra, mint egyenként, apránként megcsinálni valamit. Ki mondta, hogy minden tányért azonnal el kell mosni? Nyugodtan gyűjtsük össze jövés-menés közben a piszkos tálkákat, bögréket, edényeket, és csak akkor essünk neki a nagyra nőtt halomnak, amikor már megtelt a mosogató. Ha pedig már belekezdtünk, csináljuk végig.
Amikor mozgásban vagyunk
Az indulás különösen nehéz lehet: ha, mondjuk, a kanapén fekve facebookozunk, nem szívesen állunk fel a takarítás kedvéért. Ezért találja Davis könnyebbnek a háztartási feladatok elvégzését akkor, amikor már eleve mozgásban vagyunk. „Rögtön azután, hogy elvittem az iskolába a gyerekeket, vagy megsétáltattam a kutyát, húsz percet az otthonunk rendbetételére szánok, hiszen már úgyis lendületben vagyok” – árulja el a tanácsadó.
Mindenki másképp csinálja
Akár ADHD-val élünk, akár nem, mindenképp hasznos megosztani a feladatokat a partnerünkkel, a gyerekeinkkel. Vegyük azonban figyelembe, hogy mindenki másként közelíti meg a házimunkát. Davis azt javasolja, hogy beszéljük át a tennivalók felosztását, beleértve azt is, hogy mikor kell elvégezni őket. „Az embereknek eltérő az időbeosztásuk, a fizikai kapacitásuk, valamint az energia- és képességszintjük” – mondja a szakember, aki azt is hozzáfűzi, hogy nem feltétlenül az a cél, hogy a munkát teljesen egyenlően osszuk el. Lehet, hogy egy felmosás valakinek 15 percbe telik, míg a másik egy órát is eltölt vele. Itt nem az a lényeg, hogy ki csinál többet vagy kevesebbet, hanem az, hogy mindenki ugyanannyi önállósággal rendelkezzen, és persze pihenhessen is eleget.
Nem erkölcsi kérdés
Nagyon sok helyen olvashattunk már arról, hogy a tiszta otthon jót tesz a mentális egészségnek. Ez tény, de annak, aki küszködik a takarítással, ez a mondat inkább szégyenérzetet okoz. Davis szerint ezért gondoljunk arra, hogy a tiszta ház nem jó vagy helyes, hanem erkölcsi szempontból teljesen semleges dolog. Attól még nem vagyunk rossz emberek, ha nem olyan a lakásunk, mint a patika. Soha nem szabad szégyenkeznünk egy kis rendetlenség miatt, hiszen nem mi vagyunk az otthonunkért, hanem az van értünk.
