A főúton elhaladó kamionoknál is nagyobb a zaj egy kisoroszi parasztház portáján. Ebben persze még nincs semmi meglepő, hiszen a szomszédok szerint az itt lakók csak néhány hete költöztek ide a fővárosból, így akad bőven felújítási munka. Azon viszont már tátva marad a szánk, amikor a friss tulajdonos, Kárpáti-Borgulya Gizi egy akkora kalapáccsal a kezében nyit ajtót, amivel betont lehetne törni. „Rutinosabban használom, mint a rúzst és a szempillaspirált” – kezdi nevetve a raszta hajú fiatal nő, aki hamar magyarázatot is ad arra, miért nem körömcipőben és kiskosztümben invitál a konyhájába, melynek asztalánál két fajta frissítő: a gyengébb tejeskávé és a kerítésszaggató pálinka közül lehet választani.
Géza-Poppins
„18 éves koromig papíron férfi voltam. Születésemkor ugyanis valakinek azt sikerült aláhúznia az anyakönyvi kivonatomban, hogy Borgulya Gizella fiúgyermek; később pedig azt hihettek, hogy valószínűleg a nevem van elírva, és nem a fiú-lány dolog. Így lettem Géza – kacag fel ismét Gizi, aki annyira viccesnek találta mindezt, hogy egyetlen percet sem gondolkozott azon, hogy helyrehozza a bakit. Már csak azért sem, mert – saját bevallása szerint – már kicsiként is inkább a fiús csínytevések vonzották. „Nem volt Barbie-m, inkább az autókat szerettem. Persze volt egy-két ismerős, aki bepróbálkozott egy-egy babával, de azoknak jellemzően punk hajat csináltam, vagy beszíneztem kékre, sőt, néha meg is kopasztottam. Kaptam babakonyhát is, amit inkább odaadtam az egyik óvódás társamnak. Gondoltam, ő többre megy vele. Ha annak idején megkérdezték: mi leszek, ha nagy leszek, gondolkodás nélkül rávágtam: varázsló, amit kitartóan el is hittem. Rendszeresen elloptam az óvó néni családi esernyőjét, felmásztam vele az óvoda tetejére, és leugráltam róla. Két szerencsém volt: hogy már akkor sem voltam nagydarab és könnyen elbírt, a másik pedig, hogy egyszintes volt az ovink.”
Fémesztergályosnak tanult tovább
Gizinek persze nem csak ebben volt mázlija, hanem abban is, hogy a Géza név feljogosította arra, hogy később fémesztergályosnak tanuljon tovább, ahol második osztálytól már egyedüli lányként erősítette a fiúk csapatát. „Amikor rákérdeztek, miért ezt a sulit választottam, büszkén lobogtattam a papírt, hogy a szerint igenis férfi vagyok. Az osztályban persze – bár mindenki Gizizett – egy-egy keményebb feladatnál viccesen megkérdezték, hogy Géza, te valóban lány vagy? – ami persze inkább jólesett, hiszen az, hogy milyen színű a körmöm, a hajam és a ruhám, inkább idegesített, mintsem izgatott volna. Mindig is jobb volt a srácokkal lógni, gyújtogatni, rendetlenkedni. Anyukám például közigazgatási pályára szánt, ami végképp nem érdekelt. Ráadásul – mivel nem éltünk gazdagon – ez a szakma arra is jogosítványt adott, hogy viszonylag hamar kenyérkereső lehessek. Már másodikban odamentem a kovácsmesterhez, és megmondtam neki, hogy szerintem ő sem a tanári fizetésből él, ha van egy saját műhelye, és biztosan látom, hogy szüksége van egy segédre; akár én is lehetnék az! Tökös lány vagy, Gizi – felelte, és természetesen kaptam munkát.
„Eljött a katonai kivégzés időpontja”
Egyedül abba az egybe törtbe bele Gizi bicskáka, amikor 4. osztályosan megkapta a sorkatonai behívóját a budapesti laktanyába. „Emlékszem, a srácok milyen büszkén mutatták, hogy meghozta a postás a sorozópapírt; én pedig, miután türelmesen végighallgattam őket, elővettem az enyémet. Akkora nevetés és ricsaj talán soha nem volt a csapatban – emlékezik vissza a lány, aki persze pontosan tudta, ezen a szűrőn még neki is képtelenség lesz pasiként helyt állnia. „Tudtam, eljött Géza katonai kivégzésének időpontja, aminek éppen ezért meg is adtam a módját. Annak idején a 8. kerületi Mátyás téren laktam, ahol még hosszú szoknyát sem volt tanácsos húzni; én szereztem egy olyan miniszonyát, amiből szinte minden kilátszott, hozzá egy toronymagas tűsarkú és erős smink dukált. Máig emlékszem a bizottság arcára, amikor megláttak. Volt, aki szólni sem tudott a rémülettől, és volt, aki hangos nevetésben tört ki. Persze azonnal „E” minősítéssel alkalmatlannak nyil-vánítottak, és utasítottak, hogy cseréltessem le az anyakönyvi kivonatomat – emlékezik vissza Gizi, akinek aztán a sors úgy hozta, hogy lett egy „privát Gézája” – filozófiatanár férje személyé-ben, akivel egy Colorstar-koncerten ismerkedett meg. „Mint a régi robbanó tévé, úgy robbantunk be mi is egymás életébe” – mondja mosolyogva Gizi, aki arra a kérdésre, hogy milyen nevet anyakönyveztet majd, ha egyszer gyereke születik, válasz helyett inkább azt kérdezi vissza, amíg nem figyelt, mennyit sikerült innom a pálinkából?
Megmentette a barátai életét
Gizinek persze később sem lett nőcis szakmája. 14 végzettsége van, melyek közül a barlangász és az ipari alpinista sem tűsarkús munka; ahogy a legnagyobb szenvedélye, a gombászás sem. Utóbbiból egyébként szakellenőr is, ami néha nemcsak neki jön jól a konyhára. „Volt, hogy az egyik barátom azzal hívott, szedett vagy 8-10 kiló gombát, ránéznék-e, hogy milyen pörkölt legyen belőle? Semmilyen — válaszoltam, azonnal hozd ide — idézi fel Gizi, akinek beigazolódtak a félelmei. — Kiderült, gyilkos galócából sikerült begyűjtenie ekkora mennyiséget, amiből egyetlen termőtest is négy ember halálát okozhatja.” Ennek a méreganyaga ugyanis sejtszinten lebontja az ember máját, és amire elkezd fájni, már késő. De nem Gizi mellett, aki segítségével megmentette a barátai életét.
