Riportok

„Alezredes vagyok és  álarckészítő”

Nemes egyszerűséggel egy itáliai múzsa csókolta homlokon Nemes Károlyt. Más egyébbel ugyanis ő maga sem tudja magyarázni, mi az oka annak, hogy alezredesi rendfokozata mellett a velencei maszkok hazai mestere lett.
álarc alezredes b. molnár márk casanova nemes károly velencei karnevál

Nagy a sürgés-forgás öt óra tájban az óbudai lakótelepen. A HÉV-megállótól hatalmas szatyrokkal megrakottan szaladnak hazafelé a lakók, vagy épp a gyerekükkel sietnek edzésre. Nem is sejtik, hogy néhány emelettel magasabban, a nyüzsgő nagyváros felett valaki egy másfajta forgatag részese. Nemes Károlynak ugyanis ennyi is elég ahhoz, hogy lakása minden szegletét átitassa a velencei karnevál varázslatos, titkokkal teli miliőjével. És ez tényleg nem egy velencei álom, hanem a magyar valóság, amiből a konyhában nekünk készülő olasz pörkölésű fekete markáns aromája sem tud felébreszteni. Főképpen, hogy közben a falakról, a polcokról, de még a dívány széléről is vonzzák a szemet a gazdagon díszített, arannyal szegett fénylő brokátok, melyek a legkülönfélébb tollas álarcokat öltöztetik karneváli pompába. Itt egyedül az a tény hat minimum őrültségnek, hogy az őszes halántékú, sármos mesterük nem az anyatejjel szívta magába a készítésükhöz szükséges tudást.

Folytatás a Meglepetés magazinban!

Akciós előfizetési ajánlatunk

Video