Riportok

„Az internet a rendelőm”

Páciense ma már egy sincs, követője viszont rengeteg anak az állatorvosnak, aki úgy döntött:rendelő helyett a világhálón „praktizál” tovább.
állatorvos b. molnár márk blogger dr. simanovszky zoltán zállatorvos

Szélsebesen szántja fel a parkettát Griza, a házimacska egy fővárosi panel második emeletén. Hogy az érkezésünk vagy a kullancsok és bolhák elleni védekezés piszkálta-e fel ennyire – nem tudni; annyi azonban bizonyos, gazdája: dr. Simanovszky Zoltán épp erről tervez videót forgatni a világhálóra. A kíváncsi riporter pupillája is kitágul, látva ahogy a Zállatorvos dolgozik. Így ismeri ugyanis a net népe a dokit, akinek az asztalán nem egy négylábú, hanem egy digitális rajztábla hever. A YouTube-ra teszi fel az ismeretterjesztő videóit. Az állatokat mindig is szerette; még úgy is, hogy pedagógus szülei azt a határozott elvet vallották: lakóte-lepi lakásba nem valók. „Tizenkét évesen aztán csak kikönyörögtem magamnak a Duci nevű hörcsögöt, ami kétéves matuzsálemként hagyott itt engem.” Zoltán viszont addigra már természettudományos tagozatra járt a tatai Eötvös József Gimnáziumba, ahonnan egy kemény felvételi, majd az egyetem után a praxis következett. Főként lágyszöveti műtéteket végzett, tehát mindent, ami nem csont; de volt olyan is, hogy daganatot vett le egy hörcsög oldaláról. „A bonyolult műtéteket meghagytam a specialistáknak, de amit bevállaltam, azt mindig igyekeztem pöpecül és szépen elvégezni. Egy darabig azt gondoltam, erről leszek majd leginkább ismert” – meséli az orvos, aki dolgozott a fővárosban, majd vidéken is, egyik nap viszont arra ébredt: kiégett.

Szúnyog a pauszpapíron

„Sokan az állatorvoslást romantikus idillként képzelik el. Pedig ez a szakma finoman nem stresszmentes. Van, aki jól viseli, én viszont 10 év után úgy éreztem, sok. Előtte már megfogalmazódott bennem a videós-állatorvos gondolata, hiszen számtalanszor válaszolni más-más gazdik ugyanazon kérdésére nem csak felesleges, fárasztó is. Épp ezért 2013-ban, amikor az akkor még trópusi nyavalyának számító szívférgesség itthon is felütötte a fejét, elhatároztam: megoldom a problémát. Kezdetben csak két rendelés között dolgoztam a kivitelezésén, de miután az életközepi válság eluralkodott rajtam, felmondtam a munkahelyemen. Mindig is kreatív kukacnak tartottam magam, így a YouTube-ra történő gyártás nem tűnt megvalósíthatatlannak. Pedig az volt! Azt, hogy a kamerába beszéljek, és viccesen elmagyarázzak mindent – hamar elvetettem, hisz egyrészt nem értettem a videózáshoz, másrészt kamerám sem volt. Valamelyest tudtam viszont rajzolni, így a narrált diavetítés mellett döntöttem. Persze ehhez sem volt sok lövésem, azon kívül, hogy még korábbról ismertem egy rajzoló-program használatát. A kezdeti procedúrát józan paraszti ésszel dolgoztam ki: skicceket készítettem, azokról pauszpapíron egyszerű vonalrajzot másoltam, ezeket beszkenneltem, majd digitálisan szerkesztettem és színeztem. Utána már csak annyi volt a dolgom, hogy egy videoszerkesztővel felsorakoztassam a képeket, és alámondjam a szöveget” – magyarázza a pár sorban leírva pofonegyszerűnek tűnő lépéseket Zoltán, de nem árt tudni, hogy a valóságban ehhez – hiába tart a sokadiknál – még ma is hetek kellenek. „Rendre megkaptam a környezetemtől, hogy jól van, Zolikám, pepecseljél nyugodtan, éld ki magad, de azért nem árt, ha munkát is keresel, mert ebből nem fogsz megélni. Persze akár igazuk is lehetett volna.”

„Nem távgyógyítok”

De nem így történt! Csatornáján ma 34 videó látható. Mindegyik előtt nyakig beleássa magát a szakirodalomba, és kikéri egy, a témában jártas szakértő véleményét is, akit mindig meg is nevez a film végén. „Hitelesítve, hogy a videó nem csak egy random hülyegyerek agyszüleménye.” A Zállatorvos videóit más orvosok várójában, sőt, még iskolai biológiaórákon is vetítik. „Ma már a nappalimba járok dolgozni. Kényelmes, bár egy kicsit monoton. Továbbképzéseken részt veszek, és időnként operálok is vendégsebészként, hogy ne essek ki a gyakorlatból.” Talán ezért is lepődött meg, amikor tavaly a Magyar Állatorvosi Kamara elnöke azzal hívta fel, hogy őt választották az év állatorvosának. „Akkor már két és fél éve nem praktizáltam, rákérdeztem, hogy jó számot tárcsázott-e? Azt a választ kaptam: nem attól lesz valakire büszke a szakma, hogy mennyi injekciót ad be, hanem ha olyat tesz le az asztalra, amivel hírét viszi a világban. Nekem ez a mondat felért egy Nobel-díjjal!”

Beleszeretett a hóbortos dokiba

Persze kíváncsiak voltunk arra, hogy Zoltánnak csak a szakma figyelmét sikerült-e felhívnia, vagy akad olyan nő is, aki nem küldené egyből vírus-irtóra a néha nyakig grafitos nettudóst? „Húsz éve tudomást szereztem egyről. Azóta másikat nem kerestem – feleli Zoltán. – Bókony Veronikának hívják, kutató zoológus, de amikor megismerkedtünk, még mindketten csak pattanásos képű, fiatal egyetemisták voltunk. Azon túl, hogy életem szerelme, a videóimban szereplő női karakterek hangját is ő adja.”

Akciós előfizetési ajánlatunk

Balázs Klári címlapfotózás

Gidamentés

Szofi a gólya

Csomagolásmentes üzlet

Iain Lindsay Britt nagykövet üzenete