Azokban a percekben, mikor a család lép színpadra, szinte harapni lehet a csendet. A közönség lélegzetvisszafojtva figyeli, ahogy az édesapa egy jókora rudat tart a levegőben, melyen az édesanya egyensúlyoz. A katarzis akkor ér a csúcspontjára, mikor a rúd tetején a 12 éves Dasha pörög óriási sebességgel, és egy fehér zászlót bont ki a levegőben. Akkor és abban a pillanatban elhisszük, hogy jön majd egy új generáció, akik elhozzák az összefogást, a békét a világba.
Megcsapta a manézs illata
De hogyan is kezdődött a történetük? Azt gondolnánk, hogy cirkuszi mutatványosnak születni kell, de a fiatal házaspár rácáfol erre, hisz mindketten civil családból származnak. Vitali ügyes tornász volt, az olimpiai utánpótlást nevelő sportiskolába járt. Egy barátja ajánlott neki munkát a harkovi nagycirkuszban. „Ez egy klasszikus kőcirkusz, patinás, még a nézőtéri székek is gyönyörűen kidolgozottak. Sosem felejtem el az érzést, amikor először beléptem oda. A forgács, a festék illata keveredett az állatok szagával, és ez mindent meghatározott, ebben a jellegzetes illatban találtam meg a helyem. A mai napig is lázba hoz, és persze itt, a Fővárosi Nagycirkuszban is érezhető. Hiába mossuk ki a felszerelést, az mindig cirkuszszagú marad. Nekünk ez lett az életünk, hiába is próbálkoznánk nyolc órás munkával, nem az a sorsunk.”
Randevú mínusz húsz fokban
Margarita gyerekként kezdett el artistáskodni, egy cirkuszi stúdióban tanult, majd meghívásra az oroszországi Tula városában kapott munkát, ami rabul ejtette. „Egy darabig le sem esett, hogy ezzel pénzt is keresek, annyira élveztem. Vitalival egy vendégelőadáson ismertük meg egymást Szibériában, egy Novo Kuznyec nevű városban. Az első randinkon a fejünk tetejéig ért a hó. A hideg nem is volt olyan vészes. Csak mínusz húsz fok volt” – nevet a hölgy, aki olyan fiatal és törékeny, hogy gyermekeit többnyire kishúgainak gondolják az emberek.
„Az esküvőnk Tulában volt. Akkor már 7 hónapos terhes voltam. Természetesen a szülés előtt és közvetlen után nem repkedtem a levegőben, de amint lehetett, egyből újra munkát vállaltam. Egykoron Vitalival együtt jártuk be Dél-Amerikát, Japánt, a balti államokat, Oroszországot és Európa egyéb országait. Ma sem csinálunk mást, csak már két kislánnyal tesszük ugyanezt. Dolgozni ugyanolyan keményen kell, ha van gyereked, ha nincs. Mikor megszületett Dasha, ugyanazt az életet folytattuk, mentünk, ahogy eddig is, csak hirtelen nagyon sok cuccunk lett, aztán a húga, Zlata érkezésével még több. Fiatalon lettünk szülők, és számunkra az a természetes, hogy mindig együtt vagyunk, akár dolgozunk, akár nem. A gyerekeket nem bízzuk másra, mi így vagyunk egy egység. Ha olykor mégis magányra vágyik valamelyikőnk, van rá lehetőségünk, de pár óra múlva már telefonon írogatunk egymásnak.”
Hol és meddig láthatjuk őket?
A Fővárosi Nagycirkusz Rain című vízi showját még szeptember 18-ig tekinthetjük meg Budapesten. Az előadás során a klasszikus és modern cirkuszi műsorszámokat teszik még egyedibbé különleges effektekkel.
A nagy szorgalmas, a kicsi huncutkodik
A 12 éves Dasha nem csak a családdal közösen lép fel, már saját, önálló műsora is van. „A nagylányom a legszorgalmasabb közöttünk. Sokan kérdezik, nem féltjük-e a mutatványoktól. Nos, mi mindent megteszünk, hogy ne kelljen féltenünk, mi edzük őt, hogy ne történhessen baleset. Eddig egyszer ijedtünk meg igazán, amikor vakbélgyulladása volt” – neveti el magát Margarita.
A kislány, amíg járják a világot, online végzi az iskolát. A kishúga, Zlata még a családdal tölti az egész napját, nem jár óvodába. „Ő egészen más természet, egyelőre azzal szeret foglalkozni, hogy hátráltasson minket – meséli viccelődve Vitali. – Tönkreteszi a sminket, rosszalkodik, folyamatosan ellenőrizni kell, ami megterhelő. De az még megterhelőbb, ha nem találjuk… Aztán valahogy mindig kiderül, hova is kószált el.”
A család fél évre szerződött Magyarországra, ez idő alatt már jártak a Halászbástyán, hajókáztak a Dunán, sétáltak az állatkertben, fürödtek a Balatonban. Sokat járnak a Városligetbe is, ahol néha azon kapják magukat, hogy önkéntelenül is gyakorolják az artista trükköket. „Bár próbálunk úgy élni, mint mindenki más, de időnként spontán elkezdünk a saját trükkjeinkkel szórakozni mások előtt. Dobáljuk egymást a levegőben, vállfával a homlokunkon játszunk, aztán egyszer csak azt vesszük észre, hogy szájtátva néznek minket. A magyar közönség egyébként is fantasztikus. Óriási tapsot kapunk minden egyes előadás után, ami olyan érzés, mintha a levegőbe emelnének minket.”
Képek: Pintér Márta, Fővárosi Nagycirkusz
