Riport

Ideggyógyászból lett masamód Marianne: „Ha követhetném a kalapjaim sorsát, minden napra jutna boldogság”

Húszévnyi útkeresés előzte meg, mire Bara Marianne rátalált kalapos hivatására. Az orvosi egyetem után művészettörténetet hallgatott, ám végül az élet egészen másfelé terelte.

Ahangulatos budai lakásba lépve kalapok, fejdíszek sokasága fogad, a színskála minden árnyalatában. Meleg, téli fejfedők, menyasszonyi kalapkák, vászonból varrt nyári sapkák. De ezek csak a kész darabok. A kulcsra zárt szekrényekből előkerülnek a tompok – azaz a téli kalapok alapjai nyúlszőrből és gyapjúból –, szalagokkal, tollakkal, 100 évesnél régebbi divatlapokkal teli dobozok.

Egy varrógéppel indult minden

Bara Marianne felnőtt élete egészen máshonnan indult. Orvos szülők gyermekeként egyenesen az orvosi egyetemre vezetett az útja. Ám a kezdetektől tudta, nem itt van a helye. A szüleinek köszönhetően több nyelven beszél, így egy galériában helyezkedett el, ahol kortárs festészettel foglalkozott.

„Kicsik voltak még a gyerekeim, amikor beiratkoztam művészettörténet szakra. Három év után azonban egyértelmű volt számomra, hogy nem elméleti munkát szeretnék végezni, sokkal inkább gyakorlati alkotótevékenységet folytatni.”

Ahogyan ő fogalmaz, a véletlen és a sorsszerű egybeeséseként az egyik kolléganőjétől kapott egy varrógépet, egy másiktól pedig kötödei hulladékok kerültek hozzá.

„Ezekből kezdtem mindenféle ruhadarabot varrni, a megbízóm pedig felvetette, hogy csináljunk belőlük egy divatbemutatót, de kellene néhány sapka is hozzá. Csak úgy tudom megfogalmazni, hogy akkor tűnt fel a szakmai életemben a megérkezettség érzése.”

Konténerből kitúrt alapanyagok

A háború előtt a Király utcában egymást érték a kalaposüzletek, a Galamb utca teljes hosszában pedig a kalaposellátók, később pedig a legismertebb masamód a Váci utcában rendelő Piri volt. A kilencvenes években azonban megszűnt az állami oktatás, a kalapgyár, a szakma pedig kiöregedőben volt.

„Az egy-két megmaradt üzletbe beülhettem néhány órára meglesni az idős mestereket munka közben, de nagyrészt magamnak kellett kitalálnom, hogyan lesz az anyagokból fejfedő. Az első évben 1-2 darabot adtam el, a másodikban tízet, és így tovább, míg megélhetéssé vált a szenvedélyem. Kezdetben filccel dolgoztam, később szövettel, majd a sisal nevű trópusi banánrostból készítettem fejdíszeket. Ma már mindent az internetről rendelek. Régen gyűjtöttem az öreg kalapokat, gombokat, divatlapokat, de sok mindent elajándékoztam. A kalaptűgyűjteményem viszont szem előtt van; akad benne szecessziós, art deco, száz évesnél régebbi darab is. Szeretem a régi anyagokat, amelyek sokszor igencsak kacifántos úton kerülnek hozzám. Előfordult, hogy egy óriási konténerből túrtam ki régi kalapokat, szalagokat, tüllöket.”

A Szomszédok Etusa az ikonikus sapkában

Marianne nevetve mondja: bizony a lakás legkisebb helyiségében tölti a legtöbb időt. Egy aprócska szoba a műhelye, a polcokon százával sorakoznak a faformák.

„Szeretem a csendet, a csendben készülnek a legszebb kalapok. De közben odabent zajlik a történés.”

Messziről felismeri a munkáit

Marianne-nak volt kitől örökölnie a kézügyességet és a szépség, elegancia iránti hihetetlen fogékonyságot.

„Az anyai nagymamám gyönyörűen hímzett, kötött és horgolt, az édesanyám is szívesen vette kezébe a hímzőfonalat. Nagyon igényesek voltak a megjelenésükre és a környezetükre. Szép, finom dolgokat vettek és varrattak. Még ma is látom magam előtt anyukám csodálatos varrónője, Emma néni varázslatos műhelyét.”

A lányai külföldön élnek, egyikük, Júlia bölcsész lett, másikuk, Irma designer és ötvösművész. A kalapos szakmát azonban egyikük sem viszi tovább.

„Volt hosszú ideig tanítványom, de később önállósodott, és időről időre vannak érdeklődők.”

Marianne kalapjait sok helyen árulják, nemcsak nívós butikokban, de múzeumok ajándékboltjaiban is. „Ha nem is találkozom minden vásárlóval, de messziről felismerem a városban, ha valaki az én fejfedőmet viseli. Olyan jó lenne követni minden kalapom sorsát; akkor minden napra jutna nekem egy adag boldogság.”

Az ascoti derbyn is ott volt

Marianne kalapjait viseli többek között Csákányi Eszter, Molnár Piroska, sőt Csűrös Karola, a Szomszédok Etusa is gyakran volt látható a sorozatban abban a matrózcsíkos fejfedőben, amit Marianne készített. A kalapok egyik leghíresebb seregszemléjén, a brit ascoti derbyn is évről évre feltűnnek a kreációi.

Képek: Ambrus Marcsi, TV2, privát