Szinte természetes, hogy azokkal a mondatokkal dicsérjük vagy szidjuk le a kicsiket, mint amikkel annak idején a gyerekeinket, vagy ahogyan velünk tették a szüleink, nagyszüleink. Ezek a frázisok úgy épülnek be a családi kultúrába, mint az étkezési vagy a viselkedési szokások, ám az elmúlt években több új kutatás is megjelent az ilyen megjegyzések következményeiről. Összegyűjtöttük a leggyakoribbakat, melyeket a szakemberek szerint jobb újragondolnunk, hogy ne zavarjunk bele kis szeretteink lelki egészségébe.
1. „Remek munka” (minden apróságra)
Hogyan lehet rossz egy dicséret? „Úgy, ha minden pillanatban elhangzik, és nincs mögötte valódi, igazán különleges teljesítmény – írja tanulmányában dr. Susan Newman szociálpszichológus. – Az üres dicséret csak fehér zaj (olyan hangok, amelyeket azonos frekvencián hallunk, és egyfolytában ismétlődnek– a szerk.) lesz a gyereknek, amire megtanul ráhangolódni, és már meg sem hallja.”
Helyette: A konkrét dicséret helyett tudassuk vele, hogy észrevesszük és értékeljük az erőfeszítéseit, a teljesítményét. Ha megnézzük egy rajzát, kérdezzük meg, hogyan csinálta, és inkább afelől érdeklődjünk, hogy miért használt ennyi zöldet, pirosat, vagy hogyan rajzolt ilyen élethű cicát, kutyát. Ez mind arra ösztönzi a gyereket, hogy gondolkodjon el a tanulás folyamatáról és arról, hogyan fejlődhet. Nyugodjunk meg, így is tökéletesen megérti, hogy elégedettek vagyunk vele.
2. „Ördögfióka vagy”/„Túlérzékeny vagy”
Bármilyen címke, név, amit a gyerekre akasztunk, beépül a tudatalattijába, és abba az irányba befolyásolja az önképét. „Ezzel akaratlanul is létrehozhatunk egy önbeteljesítő jóslatot” – mondja dr. Barbara Greenberg családszakértő, pszichológus. Azzal a megjegyzéssel, hogy: „Annyira érzékeny vagy”, érvénytelenítjük az érzéseit, az „ördögfiókával” pedig azt tudatosítjuk benne, hogy ő rossz gyerek, rossz ember.
Helyette: Ha azt látjuk, hogy az unoka kiönt egy pohár vizet a szőnyegre, vagy megbotlik a saját lábában, legyünk megértőek, és a saját nyelvükön igyekezzünk elmondani, hogyan tudja legközelebb ezt a mozdulatot megelőzni, és nem azt mondani neki, hogy: „Mindig olyan ügyetlen/rossz vagy!” A baklövésekre való negatív reakció szorongást és idegességet válthat ki belőle.
3. „Ne sírj, nem vagy már kisbaba!”
A szemünk fénye gyakran elveszítheti a türelmét, vagy csalódott, mert nem ő nyert meg egy játékot, emiatt pedig gyakran elsírja magát? Ez egy egészséges feloldása a feszültségnek, amelyet nem szabad elfojtani. „Ahogyan az izzadás hasznos testmozgás közben, úgy a sírás is, ha rosszul érezzük magunkat” – magyarázza dr. Barbara Greenberg.
Helyette: Ahelyett, hogy arra kérnénk, fojtsa el a könnyeit, kérdezzük meg, mi bántja, vagy mitől fél. A pityergés okának megmagyarázása gyakran elegendő a megállításához is. A családszakértő szerint a kislányokat leginkább a harag érzése készteti a sírásra, míg a kisfiúkat inkább a szomorúság.
4. Olyan becenevek, mint a Pufi vagy a Ropi
A becsmérlő becenevek – még ha mi őszinte szeretettel mondjuk is – negatív énképet hoznak létre. „Csak azért, mert mi tudjuk, hogy ettől még ugyanúgy szeretjük, a gyerek nem biztos, hogy tisztában van vele – mondja dr. Susan Newman. – Ez a gyermek érzései iránti tisztelet hiányát mutatja, és könnyen éket üthet közénk.”
Helyette: Figyeljük meg a kicsi reakcióit az általunk adott becenevekre. Ha nem tetszik neki, akkor azt látni foguk, és utána már csak rajtunk múlik, milyen új és számára is kedves nevet találunk ki.
5. „Mert én azt mondtam”
Igen, nagyon fárasztó és lehetetlen is mindig, minden helyzetben megfelelő válaszokat adni, de ha olyan kérdések sokaságával szembesülünk, mint hogy: „Miért kell megenni a sárgarépát?” , vagy „Miért kell a sapkát felvenni?”, nem szabad a régi refréneket válaszolni: „Csak. Mert én azt mondtam.”. Ezzel ugyanis azt üzenjük a gyereknek, hogy nem érdemel valódi választ, és ez számos negatív érzéshez vezethet benne. Ráadásul több fronton is veszítünk vele: a kicsi elutasítva érzi magát, ezért minket is el fog utasítani.
Helyette: Egyszerű magyarázatra van szüksége. A felnőtt témákban – ez lehet a válás, a szex vagy a veszekedés – mindig az életkorának megfelelően elégítsük ki a kíváncsiságát. Nem szívesen mennénk bele egy ilyen kényes beszélgetésbe? Egy rövid, ám érthető válasz után nyugodtan mondjuk meg, hogy bővebben majd átbeszélheti otthon a szüleivel. Persze erről őket is értesítsük, hogy fel tudjanak készülni rá.
6. „Azért húzza a hajad, mert tetszel neki”
De sokszor hallhattuk régebben ezt a mondatot, pedig soha nem szabad ezt a tettet a szeretet jeleként azonosítani! „Ebben a forgatókönyvben ugyanis legitimáljuk a bántalmazás tényét, és azt üzenjük a gyereknek, hogy akinek tetszik, vagy aki szereti őt, az nyugodtan fájdalmat okozhat neki” – állítja a családszakértő.
Helyette: Inkább magyarázzuk meg, hogy a kisfiú így akarja felhívni magára a figyelmet, de ennek azért vannak sokkal jobb módjai is. Mondjuk, ha elmondja, hogy kedveli a kislányt, vagy elhívja egy közös játékra.
7. „Majd elvisz a zsákos ember/a rendőrség”
Bármi miatt is mondjuk ezt a gyereknek, a szakértők szerint az ijesztő fenyegetéseknek nincs helye a nagyszülők repertoárjában. Néhány lurkó csak nevet ezeken a mondatokon, de van, aki komolyan aggódni, rettegni, szorongani kezd tőle.
Helyette: Próbáljuk meg szépen rávenni, hogy tartsa be a szabályokat, nem pedig fenyegetéssel. A mi szerepünk az, hogy támogató nagyszülők legyünk, biztonságot adjunk neki, és az unoka tisztában legyen azzal, hogy bármikor számíthat ránk. Igen, még akkor is, ha rosszat csinált!
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Adobestock
