A 17. kerületi piac 22 éve működik, de az új tulajdonosoknak, Saroltának és Ákosnak köszönhetően rengeteget változott a hely hangulata – sokkal barátságosabb lett a légkör, a családok is szívesebben válogatnak a portékák között. Peti rögtön azzal kezdi, milyen sokat köszönhet ezeknek az embereknek, hiszen ők látták meg benne a lehetőséget, és ajánlották fel a büfé üzemeltetését. A tulajok „szimata” nem csalt, hiszen az egyébként lakatos végzettséggel rendelkező férfi és családja olyat csinált, ami csak keveseknek sikerül: törzsközönséget alakítottak ki, és a rászorulókat is rendszeresen támogatják.
Akárcsak a mesében…
„Korábban a párommal, Petrával pont a büfével szemben található két helyiségben árultunk régiségeket” – meséli Peti, miközben két gyermekük, a 11 éves Mici és a 14 éves Peti szorgosan segédkezik édesanyjuknak és a munkatársaknak, akik érezhetően inkább családtagok, mint csupán alkalmazottak.
„Akkoriban a régiségekből éltünk, és bár eleinte egyikünk sem értett hozzá, idővel belejöttünk. Annak ellenére sem adtuk fel, hogy három hétig semmit nem vettek meg. Miután elvittük a gyerekeket óvodába, iskolába, dobáltuk be a postaládákba az otthon nyomtatott, kivágott szórólapokat, hogy hagyatékokat, régiségeket vásárolunk. Én már akkor mondogattam Petrának, hogy egyszer én fogok ételt árulni a Bakancs büfében” – meséli nevetve Péter, majd így folytatja. – Aztán eljött a nap, amikor felajánlották a lehetőséget, és egy paravánnal elkerített részen főztünk, amíg a büfén belül zajlottak a felújítási munkálatok” – emlékszik vissza a kezdetekre a kétgyerekes apa, akinek már az első nap óriási sikere volt.
„Soha nem felejtem el, a kígyózó sort a büfé előtt, elképesztő látvány volt. Kilenc hétbe telt, mire teljesen be tudtunk költözni, ez idő alatt minden héten felvettem egy új ételt az étlapra, hogy mire elkészülünk, teljes legyen a repertoár. Így lett a második héten meleg szendvics, a következőn lángos – ezzel díjat is nyertem mint Budapest legnagyobb lángosa – és így tovább.”
Támogatja a nagycsaládosokat
A 46 éves vállalkozó büszkén meséli, hogy hamarosan házhoz is szállítanak. „Mindennap lesz egyfajta leves, egy főétel és egy desszert. A nagycsaládosokat úgy támogatom, hogy a háromgyerekeseknek csak két adag ételt kell fizetniük, ahol öt gyerek van, ott csak hármat” – ecseteli a terveit Peti, és közben elmondja, hogy öt testvérével Vecsésen nőtt fel, és jól emlékszik, amikor két banánt osztottak szét egymás között.
Ahogy a férfi mesél, inkább lelkesnek és boldognak látom, mintsem fáradtnak, pedig általában kettőkor kelnek, és háromkor már bent vannak a büfében. Szombaton reggel minden ételt végigkóstol, hogy semmiben ne legyen hiba. Mivel most szigorú diétát tart, ezért tényleg csak egy falatot enged meg magának, pedig nem lehet könnyű ellenállni a frissen töltött kolbásznak, hurkának vagy a húsban és zöldségekben gazdag gulyásnak.
Itt senki nem fog a szemétből enni!
Körülöttünk éppen színes virágok kerülnek a ládákba, amikor felidézzük azt a pillanatot, amikor eldöntötte, tőle akkor sem megy el senki éhesen, ha nincs pénze ételre. „Egyszerűen nem bírom nézni, ha valaki éhezik, vagy a kukából eszik. Ha ezt látom, odamegyek az illetőhöz, és meghívom egy tál ételre. Aki a szemetesből eszik, mások után, az biztosan éhes, és én segítek rajta. Volt egy ötfős, hajléktalanokból álló brigád, akiknek mindig adtam ingyen ételt, és gondolom, ők ezt elmondták másoknak is, így lettek egyre többen. A Covid-járvány alatt néhányan meghaltak, de a többség jól van, és a mai napig itt eszik, számít ránk. Van olyan rászoruló, aki mikuláskor és karácsonykor hoz egy kis csokit vagy szaloncukrot. Egy idősebb férfi úgy fejezi ki a háláját, hogy megszorítja a lányok kezét, amikor elveszi a tálat. Van, aki nem szól egy szót sem, de itt van a sorban. Többen elviszik, amit kapnak, de olyan is volt, aki az épület mellett elbújva, gyorsan betömte az ételt, annyira éhes volt. Én ilyenkor mindig szólok az illetőnek, hogy nyugodtan üljön az asztalhoz, a többi vendég mellé. Ha ez valakinek nem tetszik, akkor az ő menüjét is állom, csak ne nézzen le senkit, és vegye emberszámba az elesetteket.”
Jótékonysági főzést szerveznek
Az egész csapaton érezni, hogy óriási szívük van, és azt sem bánják, ha közvetlenül karácsony előtt egész nap sütniük, főzniük, pakolniuk, takarítaniuk kell, csak hogy a rászorulókat megvendégelhessék. „A gyerekeim is nagyon fellelkesültek, amikor elmondtam, hogy szeretnék egy jótékonysági ételosztást december 23-án. És bár itt mindenkinek családja van, senki nem mondta, hogy nem jön, sőt örömmel segítettek. Eredetileg 350 adag székelykáposztát terveztünk, de amikor kilencedikén feltettem a Facebookra az eseményt, pár nap alatt 12 ezren lájkolták, és 10 ezren meg is osztották, így gyorsan emelnem kellett az adagon. Végül 500 adag káposztát, 50 kiló zsíros kenyeret és 40 tepsi meggyes süteményt osztottunk ki, amit reggel öttől este nyolcig sütöttek a lányok. A következő ilyen eseményt április kilencedikére, húsvétvasárnapra tervezzük. Pörkölt lesz tésztával és savanyú uborkával, és már most boldogsággal tölt el, ha belegondolok, hány éhes embert tudunk ismét megetetni.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó:Pintér Márta
