Bár az Egyesült Államokat a lehetőségek földjének tartják, a nők szempontjából nem nyúlik olyan régre a szabadság. Sőt, egyes dolgokban hazánk be is előzte a tengerentúlt. Gondolta volna?
Szavazás
Ma már el sem tudjuk képzelni, hogy nőként ne adhatnánk le a voksunkat a szavazások alkalmával, pedig 1920-ig ezt nem tehették meg Amerikában. Ebben az évben kaptak csak a nők szavazati jogot, amit nagyészt olyan hétköznapi nők erőfeszítéseinek köszönhetünk, mint Susan B. Anthony és Elizabeth Cady Stanton szüfrazsettek.
Magyarországon már az 1867-es kiegyezést követően szóba került a nők szavazati joga, igaz, az országgyűlés hamar túl is lépett rajta. Igazán a századforduló hozta el a változást, amikor 1895 után végre nem csak a férfiak tanulhattak egyetemen orvosi-, gyógyszerészi- vagy bölcsész szakon. Valójában a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és a Feministák Egyesülete nagy erőkkel küzdött a nők szavazati jogáért, és 1922-ben már a nők szavazhattak (hat elemi elvégzése esetén) 30 éves kor felett, míg ez a férfiaknál (négy elemi végzettség után) csak 24 volt. Az általános, egyenlő és titkos választójog csak az 1945. évi VIII. törvénycikk értelmében lépett életbe, és a korhatárt 20 évre módosították.
Kísérő nélküli vásárlás
A 19. században a nők még csak férfi kísérővel hagyhatták el a házat a tengerentúlon. Ez az 1800-as évek végén, az áruházak megjelenésével kezdett változni. Az első áruházakat kifejezetten a nők számára tervezték, ahol biztonságosan találkozhattak, szocializálódhattak és természetesen pénzt költhettek. Hamarosan számos színház és étterem nyitotta meg az ajtaját a kísérő nélküli nők előtt. Ez azonban legtöbbször kizárólag a felsőbb jövedelmű háztartásokból származó nőknek járt, és csak az 1920-as években kezdték el az üzletláncok megcélozni és kiszolgálni a különböző jövedelmű és anyagi helyzetű hölgyeket.
Magyarországon 1896-ban nyitották meg a Holzer Simon Divatházat a Kossuth Lajos utcában, ahol női és gyermekruhákat kínáltak. Itt nagyrészt a középosztályba tartozó nők válogattak a kb. 600 szabó által létrehozott konfekcióméretekből, mivel a felsőbb osztályban élők inkább exkluzív szalonokban készíttették a ruháikat. 1911-ben nyílt meg az első valódi áruház, a Párisi Áruház – itt szinte mindent megvásárolhattak a nők, ráadásul nagyon olcsón.
Válás
Az Egyesült Államok történelmének korai szakaszában a válás nagyon kényes ügy volt, különösen a nőknek. Minden államban más-más szabályok voltak érvényben, és a bírák saját belátásuk szerint dönthettek arról, hogy megadják, vagy sem a szétválás lehetőségét. Például az államokban különböző szabályok vonatkoztak arra, hogy egy férfi hányszor bántalmazhatja fizikailag a házastársát, mielőtt a nő elválhatna tőle. Néhány államban pedig egyenesen tilos volt a válás, és akármilyen hihetetlen is, Dél-Karolina egészen 1949-ig nem legalizálta ezt a lehetőséget.
Magyarországon évről évre emelkedik a válások száma. Míg az 1800-as években 1000 házasságkötésre 346 válás jutott, úgy a 2000-es években már 562 ez a szám, és alig több mint feleannyi házasság köttetik, mint az 1980-as években. Évente nagyjából 24-25 ezer válást mondanak ki nálunk, és a válóperek 71%-át nők kezdeményezik – ez derül ki a KSH hivatalos statisztikáiból. Ezzel egyébként európai szinten a középmezőnybe tartozunk.
Legális fogamzásgátló tabletták
A nők ma már szabadon dönthetnek a fogamzásgátlás módszereiről, de ez nem mindig volt így. Az első fogamzásgátló tablettát csak 1960-ban hagyták jóvá Amerikában, így a századfordulón a nők kiszolgáltatottak voltak. 1916-ban Margaret Sanger úgy döntött, hogy tesz valamit ez ellen, és megnyitotta az első születésszabályozó klinikát az Egyesült Államokban, de kilenc nappal később le is tartóztatták. Ez azonban nem akadályozta meg abban, hogy továbbra is kiálljon a nők azon joga mellett, hogy maguk dönthessenek arról, szeretnének-e gyereket, és nagyrészt az ő erőfeszítéseinek köszönhető, hogy ma már ez természetes dolog.
Magyarországon 1968-ban vezették be a fogamzásgátló tablettákat.
Nyilvános dohányzás
Ma már sok korlátozás van arra vonatkozóan, hogy hol dohányozhatunk, de nem létezik külön törvény a nőkre és a férfiakra. Annak idején a társadalom elítélte az utcán pöfékelő nőket. New York City 1908-ban odáig ment el, hogy megtiltották a nőknek a nyilvános helyen történő dohányzást, de mivel ez rendkívül népszerűtlennek bizonyult, a polgármester két héten belül el is törölte a rendeletet. Azzal, hogy elfogadták azt a tényt, miszerint egy nyilvánosan dohányzó nő semmivel sem erkölcstelenebb, mint egy ugyanazt a tevékenységet folytató férfi, megnyitotta az utat a szebbik nem számára mind az üzleti vállalkozásokban, mind a társadalmi hierarchiában.
Magyarországon az 1900-as évek első tizedében egyre több cigarettareklám jelent meg, a már jól ismert art deco stílusban. Itt már nem volt tabu cigarettázó nőket ábrázolni, sőt szinte a „szabadság hírnökeként” jelenítették meg és emlegették a füstölő hölgyeket. Karády Katalin színésznő neve szinte összeforrt a dohányzó női képpel, onnantól kezdve sikknek számított a női körökben nagy mozdulatokkal, látványosan cigarettázni.
Nadrágviselés
Ma már el sem tudjuk képzelni, de voltak idők, amikor a nadrágot nem tartották megfelelő öltözéknek a nők számára. Az 1800-as években és még az 1900-as évek elején is sok államban léteztek olyan törvények, amelyek szerint a nők nem öltözködhettek úgy, mint a férfiak, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy nem viselhettek nadrágot. Bár a törvényeket nem mindig tartották be, a nadrágot viselő nőket határozottan rossz szemmel nézték. Az 1910-es évektől az 1920-as évek végéig az olyan tervezők, mint például Coco Chanel, elkezdték beépíteni a nadrágokat a kollekcióikba, és egyre több filmsztár is büszkén viselte azokat. Ez a divat Európába és Magyarországra is hamar bekúszott.
Magyarországon a századforduló idején a nők csak sportolás közben, vagy a színésznők a színpadon viselhettek nadrágot. Majd később, a második világháború alatt a katonákat segítő hölgyek hordták az eredetileg férfias ruhadarabot, és bár szívesen viselték volna utána is, az 1960, illetve 70-es évekig inkább ruhákban és szoknyákban léptek a nők az utcára.
Szöveg: Sinkó Edit
Fotó: Gettyimages, Fortepan/Péterffy István
