Van, akinek az első szerelem, az úttörő- mozgalom, a Fegyveres erők, meg a Madarak és fák napja jut eszébe elsőként az általános iskoláról. Másoknak a meggymártás főtt hússal és krumplival, no meg az, hogy a hetvenes évek elején egy havi menza ötven forintba került.
Köpeny, meg a kisdobosjelvény
De vannak olyan emlékek, amelyek mindenkinek egyformán megvannak, hiszen akkoriban nem volt válogatás, a saját körzetünkhöz tartozó iskolába jártunk, sőt 1982-ig még minden második szombaton is be kellett mennünk. Mindannyian köpenyt viseltünk, melyet az ötvenes években vezettek be, piros volt vagy kék, nejlonból készült és időnként megrázott minket. Lányoknak hajat festetni, körmöt lakkozni, sminkelni, vagy a fiúknak hosszú hajat hordani tilos volt. Igaz, eszünkbe sem jutott!
Ünnepeken egyenruhát viseltünk: az alsósok a kisdobos- jelvényeket aggatták magukra, a felsősök az úttörőkét. Kívülről fújtuk a kisdobosok 6, és a vörös nyakkendősök 12 pontját. No meg a mozgalmi dalokat! Talán meg sem értettük, miről szólnak, mégis lelkesen énekeltük a Mint a mókus fenn a fán, meg a Pajtás daloljunk szép magyar hazánkról című dalokat ünnepnapokon és a nyári táborokban, ahol tisztelegtünk a zászló fel- és lehúzásakor. Már ha jutott hely valahol, habár ekkoriban mindenki Csillebércre vagy Zánkára, az Úttörővárosba ment volna a legszívesebben.
Orosz nyelv és takarékbélyeg
Persze bőven akadt, amit utáltunk, ilyen volt a kötelező orosz nyelv, hogy a nagyszünetben körbe kellett futni a sulit, vagy hogy addig nem állhattunk fel az ebédlőasztaltól, míg az ügyeletes tanár szeme láttára meg nem ettünk mindent, még a legmócsingosabb húst is az alumíniumtálcán lévő tányérról. De ez vele járt, és természetes volt az is, hogy az iskola ajtaja előtt nem állt biztonsági őr, hogy délután nem a szülő kísért haza, így meg lehetett állni egy közeli trafiknál Donald kacsás rágót venni, vagy a nyolcvanas évek slágertermékébe, a Lutra albumba ragasztható matricákat cserélgetni egymás között.
Gyűjtöttük a takarékbélyeget is, mert tudtuk, „Fillérből lesz a forint”, s ami bélyeget év közben öt, tíz, húsz forintért megvettünk, a vakáció előtt beválthattuk. Jól jött az osztálynak az a pénz is, amit az évente legalább kétszer megrendezett papírgyűjtés után kaptunk. Lelkesen kopogtattunk be idegenek lakásába, hogy elkérjük az újságokat. S ott voltak az őszi munkák is a nagyobb diákoknak, almát, szőlőt szüreteltünk, és élveztük, hogy egy-két hétig nincs tanítás. A tanteremben nemcsak a Népköztársaság vörös csillagos címere díszelgett a falon, hanem olyan idézetek is, mint József Attilától a „Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes”. A csúcstechnikát az írásvetítő jelentette, és a tanárnak mindig igaza volt, eszünkbe sem jutott feleselni. Hosszú szünetekben pedig számháborúztunk, gumiztunk, Adj király katonást játszottunk.
Szöveg: Szabó Csaba
Fotó: fotó : Mti, archív
