Amondás szerint az első szerelem sosem múlik el. Talán ez úgy helyes, hogy örök nyomot hagy bennünk, és ha a sors újra az utunkba sodorja az illetőt, van, hogy elgondolkozunk a közös folytatáson. Ez történt – illetve nem pont ez történt – Muszta Tímea és párja, Kiss Richárd esetében, hiszen ők nem gondolkoztak. Nehéz körülmények ide vagy oda, újratalálkozásuk után azonnal összeköltöztek.
Fiatalon nem volt közös jövőképük
„Ricsi 19 volt, én pedig 15, amikor megismerkedtünk – kezdi történetüket Timi. – Szentendrén sétáltam a barátnőmmel, ő pedig egy kocsiból leszólított és meg is beszéltünk egy randit. El sem hittem, hogy ez a menő pesti pasi azon a bizonyos napon majd megjelenik nálunk Pilisszentkereszten, akkor még telefonunk sem volt, szóval izgatottan vártam. És eljött! Teljesen be voltam zsongva, képtelen voltam felfogni, hogy tényleg nekem udvarol!”
Timi és Ricsi szenvedélyesen egymásba szerettek, rengeteget voltak együtt, idővel közös lett a baráti társaságuk is. Timi kacagva mutatja a kissé megsárgult fényképet, amin egy buliban együtt zuhanyoztak.
„Vicces, de ez az egyetlen közös képünk abból az időből – veszi át a szót Ricsi. – Imádtuk egymást, de szörnyen fiatalok és tapasztalatlanok voltunk. Lobbanékony személyiségekként nem tudtuk a konfliktusainkat normálisan rendezni, aminek idővel kárát látta a kapcsolatunk. Ennek ellenére azt hittem, beledöglök, amikor Timi egy nap azzal állt elém, hogy másik fiút választ helyettem. Ráadásul a közös baráti társaságunkból, akihez később hozzá is ment feleségül. Teljesen összetörtem, és megfogadtam, nem leszek szerelmes többé. Ezek után jó ideig csapongtam az életben, mert ugyan fizikailag elengedtem Timit, de lélekben képtelen voltam.”
És hogy Timi annak idején miért érezte úgy, hogy mennie kell? Erre így emlékszik: „Az akkori természetünket tekintve tudtam, mi egymásnak nem vagyunk életbiztosítás – fogalmaz. – Én már fiatalon családot, gyerekeket szerettem volna, Ricsi pedig ettől a szemlélettől még nagyon távol állt. Egyszerűen úgy éreztem, jobb, ha szépen búcsúzunk, mielőtt komoly sebeket ejtenénk egymáson. Ha akkor hagyjuk, hogy elfajuljon köztünk a helyzet, most egész biztos, hogy nem lennénk együtt.”
Sokáig hiába keresték a kapcsolatot a világhálón
Timit és Ricsit ezek után elsodorta egymás mellől az élet. Timi férjhez ment, gyerekeket nevelt, majd elvált és újra férjhez ment. Ricsi pedig idővel szintén társat talált, majd megnősült. Sok éven át külön-külön, mással, másokkal építették az életüket, miközben csak szegről-végről, közös barátoktól kérdeztek és hallottak egymásról ezt-azt. Az évek alatt – egymás tudta nélkül – mindketten megkértek ismerősöket, hogy kössék össze őket, mert kíváncsiak egymásra, de ez nem történt meg. Ma már úgy érzik, a sors tekerte-csavarta a szálakat úgy, hogy éppen akkor találkozzanak újra, amikor már képesek nyitni egymás felé.
„Egyszer csak azon kaptam magam, hogy folyton rá gondolok, vele álmodom, és eljött a nap, hogy keresni kezdtem őt a világhálón – meséli Timi. – Évek teltek el, mire egyszer csak megtaláltam, majd minden bátorságomat összeszedve írtam neki. Hogy mi régen együtt voltunk, és milyen jó lenne váltani néhány szót. Nem érkezett válasz. Mint később kiderült, azért nem, mert nem a lánykori nevemen regisztráltam az oldalamon, és Ricsinek fogalma sem volt, ki az a nő, aki neki írogat. Néhány nappal később egy kissé sértett hangvételű levelet küldtem neki, no, akkor már rám ismert! – nevet. – Ettől kezdve heteken át online leveleztünk, majd sokszor beszéltünk telefonon is, de a személyes találkozást húztuk-halasztottuk, mert tartottunk attól, mit von maga után.”
„Igazából mindketten éreztük, ha mi újra meglátjuk egymást, abból baj lesz – folytatja Ricsi. – Akkoriban mindkettőnk kapcsolata a végét járta, már régen nem voltunk boldogok. Így hát tudtuk, a találkozásunk végzetes lehet. Ahogyan lett is! Úgy éreztük, mintha kamaszkorunk óta csak néhány nap telt volna el, és ott folytattuk, ahol abbahagytuk. Aznaptól elválaszthatatlanok voltunk.”
„Ez életünk legjobb döntése”
A közös kezdet persze nem volt könnyű. Timi, ahogy mondja, két kamaszfiával az „úri életből” költözött a való világba. „A gyerekek születése óta én nem dolgoztam, ők pedig azt sem tudták, mi az a BKV, mert mindig sofőr szállította őket. Miután Ricsivel úgy döntöttünk, egymást választjuk, egy gyorsétteremben helyezkedtem el. Ő is éjjel-nappal dolgozott, mert ki kellett fizetnie a múltját, hogy a ház, ahol ma is élünk, megmaradhasson. Az első két-három évünk nagyon kemény volt, de végül minden rendeződött körülöttünk, és a fiaim, akik azóta kirepültek, elfogadták és megszerették mellettem Ricsit. Nyolc éve vagyunk újra együtt, és elmondhatjuk: ez volt életünk legjobb döntése!”
A pár úgy véli, negyven felett, gyerekekkel együtt újrakezdeni nagyon nehéz, de a sok boldogság, amit egymástól kapnak, minden veszteségért kárpótolja őket.
„A márványpadlón is lehet szomorúnak lenni és egy viskóban is boldognak – mondja Ricsi. – Szerintünk anyagi okok miatt, kényelemért, vagy a gyerekekre hivatkozva nem érdemes egy egyébként boldogtalan kapcsolatban maradni. Hiszen egyszer élünk! És azt az egy életünket nem a szomszédnak, nem az utcának, nem a városnak, hanem önmagunknak éljük. Nekem nem született saját gyerekem, és ami a Timivel való kapcsolatot illeti, legjobban a fiaitól tartottam. Óriási boldogság volt, amikor néhány évvel később azt mondták nekem: Anya boldog melletted, és ezt köszönjük neked!”
Vigyáznak, hogy ébren tartsák a tüzet!
Timi és Ricsi szerencsésnek tartják magukat, amiért a mai napig igen erős köztük a kémia, de tudatosan tesznek is a kapcsolatukért. „Ricsinek mindene az e-sport, én pedig imádok Asszonysutyorgót olvasni a Facebookon. Nálunk még ez is közös program, mert a legérdekesebb történeteket felolvasom neki, és elbeszélgetünk róluk. Emellett nagyon sokat sétálunk, kirándulunk, és napi szinten az asztalra kerülnek nálunk a társasjátékok. A Ki nevet a végén? a közös kedvencünk” – meséli Timi.
Fotók: Pintér Márta
