Gyors, kapkodó szívverés, hőhullámok, fokozott verejtékezés, a végtagok zsibbadása és elnehezedése, nehézlégzés, mellkasi nyomás, halálfélelem – csak néhány ijesztő tünet azok közül, amiket egy pánikroham produkál. Olykor szorongásos tünetek vezetnek a szörnyű állapotig, máskor nem várt módon, csak úgy a semmiből érkezik. Dr. Pálvölgyi Rita pszichiáter és pszichoterapeuta segítségével vesszük most végig, mi a teendő, amikor pánikroham tör ránk.
1. Járjunk utána, mi történik valójában!
Más a helyes reakció akkor, ha először történik, és más, ha sokadszor. „Az első esetben, főként, ha csak úgy a semmiből talál ránk, az első gondolatunk, hogy szívinfarktus, agyvérzés vagy hasi összeomlás előtt állunk, merthogy a tünetek nagyon hasonlóak, így hát mentőt hívunk, amit jól is teszünk, mert önmagunkat diagnosztizálni nem jó ötlet – fogalmaz dr. Pálvölgyi Rita. – Ezek után elkezdődik a kivizsgálás, és ha tényleg pánikrohamról van szó, akkor jönnek a megnyugtató eredmények, hogy nincs szervi elváltozás. Azonban nem lehet csak úgy hazamenni, és élni tovább az életet, mintha mi sem történt volna. A pánikroham ugyanis általában nem csak egyszer csenget, az arra hajlamosaknál időről időre visszatér, és megkeseríti az életet. Éppen ezért kell a fizikai kivizsgálás után pszichológus vagy pszichoterapeuta segítségét kérni.”
2. Tudatosítsuk, mivel állunk szemben!
A második, harmadik pánikroham esetén már van tapasztalatunk arról, mi fog történni. Hogy bármennyire félünk és halálközeli állapotban érezzük is magunkat, ez a rossz állapot többnyire 15-45 perc leforgása alatt átvonul rajtunk – fontos, hogy ezt tudatosítsuk magunkban, mert már a roham alatt sokat segít.
„Persze egyáltalán nem mindegy, milyen helyzetben talál meg minket – vélekedik a pszichiáter. – Otthon ilyenkor lehet, hogy jólesik összekuporodni, vagy éppen lefeküdni és mélyeket lélegezni, relaxálni, vagy szorítani a kezét annak, aki közel áll hozzánk, de ha, mondjuk, munka közben, az utcán, vagy akár autóvezetéskor jön a roham, a legfontosabb, hogy a tevékenységünket a testi épségünk érdekében azonnal állítsuk le, és ha úgy érezzük, szükséges, vegyünk be egy nyugtatót. Ez az a helyzet, amikor a gyógyszer nagyon is indokolt, hiszen 15 perc alatt csökkenti a tüneteket.”
3. A légzés csodát tesz
Nagyon sokat segíthet az is, ha igyekszünk minél lassabban, minél mélyebbeket lélegezni. Ha ugyanis erre koncentrálunk, és mondjuk, számolni kezdjük a belégzéssel, majd a kilégzéssel töltött másodperceket, a gondolatainkat képesek leszünk elterelni a halálfélelemről. Van, akinek ilyenkor félrevonulni esik jól egy pohár vízzel, de van, akit az ránt ki a rohamból, ha másokhoz kapcsolódhat.
„Ilyenkor merjünk segítséget kérni valakitől, akiben megbízunk. Ha épp ott van, kérjük meg, hogy maradjon mellettünk, akár csendben, mert nem biztos, hogy jólesik a beszéd, de könnyen lehet, az tesz jót, ha mesél nekünk, és ezzel kizökkent a rettegésből. Egy-egy pánikroham alatt a legfontosabb, hogy figyeljük meg a saját igényeinket, mert minél többet tudunk arról, mi segít nekünk ebben az állapotban, annál könnyebben átvészeljük a következőt” – mondja a szakember.
4. Nem az elkerülés a megoldás hosszú távon
A tartós pánikbetegség elszenvedői megfigyelték, gyakori, hogy a roham hasonló élethelyzetekben vagy helyeken találja meg őket. Ha valaki például vezetés közben lett rosszul az autópályán, jellemzően magát a sztrádát is kerülni fogja. Ugyanez a helyzet akkor is, ha az illetőn túlnőtt egy munkahelyi kihívás, ami pánikba torkollott. A jövőben a hasonló feladatoktól nagy ívben eltávolodik, nehogy megint elkapja a rosszullét. A pszichiáter szerint az elkerülés egy ideig megoldás lehet, azonban hosszú távon kedvezőtlenül befolyásolhatja az illető jövőjét.
„Ez a stratégia csak addig működik, amíg megvédi az illetőt a pánikroham bekövetkezésétől, de később olyan társbetegségeket hozhat, mint például az agorafóbia, az egyes helyektől, helyzetektől való rettegés. Az elkerülés helyett így szerencsésebb a szembenézésre és a szorongás oldására fektetni a hangsúlyt, mint például a terápia, a sport vagy a relaxáció, a meditálás képességének elsajátítása, a gondolataink áthangolása” – magyarázza a pszichiáter.
5. Ne szégyenkezzünk miatta!
A pánikbetegség – ugyan lassan népbetegséggé növekszik – a doktornő szerint sokak szemében még mindig csak „hiszti”, ami miatt szégyellni való dolog.
„Egy nem pánikbeteg sosem tudja elképzelni, mit érez egy pánikbeteg, ez a probléma fő forrása. A környezetnek fontos megérteni, a beteg a pánikrohamot nem képes uralni, nem ő dönt arról, hogy adott helyzetben bekapcsolja vagy kikapcsolja ezt az állapotot. A pánikroham valós testi-lelki rosszullét, az elszenvedő számára nagyon ijesztő állapot, és a lehető legtöbbet azzal ártunk, ha bagatellizáljuk a problémát. Amennyiben ebben a cipőben járunk, a legjobb, amit tehetünk, ha legalább a hozzánk legközelebb álló bizalmi körünket beavatjuk a gondunkba, és megkérjük őket, tájékozódjanak a betegség mibenlétéről, hogy a rosszullétekkor hatékonyan tudjanak támogatni bennünket” – tanácsolja a szakember.
Miért lesz egyre több pánikbeteg?
A diagnosztizált pánikbetegek száma Magyarországon a statisztikák szerint évről évre egyre nő – és ez világszinten is igaz. Dr. Pálvölgyi Rita szerint a probléma gyökere a szorongás, ami nemcsak az élettel járó, természetesen előforduló krízisekben van jelen manapság, hanem a bolygó globális problémáit illetően is. A világjárvány, a klímaváltozás és a mindenhol megjelenő gazdasági válság fokozott terheket ró az emberekre – a szorongás ezáltal csak egyre nő és nő, a tünetek pedig erősödnek. A doktornő szerint a megoldás a stresszoldásban, a különféle relaxációs technikák elsajátításában, a pszichoterápiában és szükség esetén a gyógyszeres kezelésben rejlik.
Fotó: Adobestock
