Gyilkosságok helyszínét pucolja ki Stumpf Andrea: „A látványt könnyebb megszokni, mint a szagokat”

Mégsem a vér vagy az ürülék látványa a legrosszabb, amit fel kell dolgozni egy munkanap után – az emberi sorsok és történetek azok, amelyek mindhármunknál mélyre találnak.

Andreával és csapatával az egykori sorozatgyilkos, Pándy András házánál, Dunakeszin találkozunk. Az egykori magyar–belga rémet hat családtagjának – két feleség, négy gyermek– meggyilkolásáért ítélték el Brüsszelben, továbbá bűnösnek találták egy vér szerinti és két fogadott lánya megerőszakolásában is.

Pándy 2013 decemberében halt meg egy belga börtönben, magyarországi háza évtizedek óta elhagyatottan áll. A takarító­brigád már reggel nyolckor azon dolgozik, hogy egyáltalán be tudjanak jutni a kertbe, ugyanis óriási gaz állja az útjukat. A garázsban áll egy függönyös, lesötétített kisbusz, még az indítókulcs is benne van. A ház teteje be van szakadva, mindenhol személyes tárgyak – könyvek, bútorok, ruhák – hevernek. Andrea azt meséli, korábban már felmérte a terepet, így tudta, mire számíthat, de azért mindig érhetik meglepetések.

„Bevallom, hogy előzőleg is volt, és most is van bennem egy kis borzongás, félelmetes az egész ház. Az autóba például nagyon óvatosan néztem be, de szerencsére semmilyen váratlan látvány nem fogadott” – mondja Andrea. Azt is elárulja, mindig ő az a „szerencsés”, aki megtalálja a helyszíneken elhagyott emberi protéziseket, döglött patkányokat, egereket, így hát meg sem lepte, hogy a Pándy-házban is ő botlott bele egy elpusztult macska tetemébe.

A férfiak kevésbé bírják a gyűrődést

Az extrémtakarító-csapat sokféle munkát vállal: elhunytak utáni nagytakarítás – ezzel indult az Ilan Service Kft. 2011-ben –, gyűjtögetők utáni kipucolás, lomtalanítás, ózonnal való fertőtlenítés, szagtalanítás elhunytak után, szennyvízkárok elhárítása, kártevőirtás, madárvédelem házaknál, épületeknél. Hárman dolgoznak fixen, és annyi emberrel bővítik a brigádot, amennyire éppen szükség van egy megbízás során, de mint megtudom, többségében egy munkanap után örökre el is köszönnek. Sok férfi jelentkezik, mégis inkább a nők maradnak hosszabb távra.

„Nemrégiben pucoltuk ki a központi bonctermet, ott egy dugulást kellett elhárítanunk. Azért ez egy erősebb munkának mondható, pár tartály volt, tele emberi maradványokból származó végtermékkel, folyadékkal” – meséli pakolás közben Andrea, akinek valójában a szeme sem rebben, míg én inkább bele sem merek gondolni a látványba.

Megviselik az emberi történetek

„Vannak olyan dolgok, amit nem lehet megszokni. Engem leginkább a szagok zavarnak, a látványhoz sokkal jobban hozzászoktam, de a munkák mögötti emberi történetek érintenek meg leginkább. A gyilkosságokhoz szinte lehetetlen hozzászokni. Két-három éve történt néhány olyan eset, ami nagyon felkavart. Ilyen volt az, amikor a 12. kerületben egy férfi megölte a feleségét, a gyereket, önmagát és a kutyát. Hasonlóan borzasztó eset volt, amikor pár éve Szegeden egy nyolc hónapos terhes nőt szúrt le a férje, amit a hároméves kislány végig is nézett a szobában” – meséli a bűnügyi takarító, aki különösen fontosnak tartja, hogy a szerzett traumákat mindig át tudják beszélni a kollégákkal.

Sok lakásban plafonig ér a szemét

Andreától megtudom, hogy egyre több kényszeres gyűjtögetővel van dolgunk. Leginkább az idősebb emberekre jellemző ez a betegség, de találkoztak olyan fiatal lánnyal is, aki rengeteg holmit rendelt az internetről, és az összes csomagolás, fólia, doboz a lakásában hevert.

„Az egyik szobába be sem lehetett menni, viszont nem volt kosz, ami azért ritka. Nagyon szégyellte az állapotokat, de ő kért tőlünk segítséget. Egyébként szinte minden gyűjtögetőre igaz, hogy borzasztóan restellik az otthonuk állapotát, és több esetben szörnyű mocsok és bűz fogad minket. Az öregebb emberek – főleg, akik mentális problémával is küzdenek – házaiba sokszor be sem lehet menni, és láthatóan a szemétkupacokon végzik el a kis és nagy dolgukat. Itt rendszerint élnek rágcsálók és bogarak is. A legutolsó ilyen lakásban minden vezeték meg volt rágva, ami nem kicsit tűzveszélyes, mivel óriási papírhalom takarta azokat. Több olyan eset van, amikor egy kis ösvényen, ötvencentis szemétkupacon keresztül kell beküzdenünk magunkat a benti helyiségekig. Általában a konyha és a fürdőszoba már nem is megközelíthető, az ágy és a bejárati ajtó között van némi közlekedési lehetőség, mindenhol máshol plafonig ér a szemét. Megfigyeltük, hogy rengeteg értelmiségi, jó egzisztenciával rendelkező ember él így – praktizáló orvos, ügyvéd stb. –, amit nem is gondolnánk. Ez inkább a fővárosra vagy a nagyobb városokra jellemző, de ugyanez igaz a halálesetekre is. Kisebb településeken kevésbé jellemző, hogy valaki hetek óta holtan fekszik az otthonában, mire valakinek feltűnik” – meséli Andrea, aki tetőtől talpig fehér kezeslábasban van, és ha kell, speciális maszkot is húz a munkához.

Az árak tekintetében nincs fix tarifájuk, mindig az adott munkától függ a végső számla. „Amikor valaki felhív, megbeszéljük, hogy nagyjából, mi lenne a feladat, és szeretek kimenni előzetesen a helyszínre is, ha van erre lehetőség. Gyilkossági helyszíneknél ez nem megoldható, ilyenkor adok egy tól-ig árat. Ha például csak a fürdőszobát kell kipucolni, az is más, mintha egy egész ház vár ránk. Meg persze attól is függ az ár, hogy milyen a burkolat, hova folyt be a vér, mit kell felszedni, vésni, szétverni. Lehet, hogy egy ilyen fürdő kitakarítása harmincezer forint, de lehet több száz is. Függ a gyilkosság elkövetésének, a halálesetnek a módjától, mert jó esetben csak a csempe és a padlózat szennyezett, de ha valaki fegyverrel vet véget az életének, akkor a plafont is meg kell tisztítaniuk. Nem is a friss gyilkossági helyszín a legrosszabb, mert ott nincsenek még szagok, kukacok, de ha valaki hetek óta feküdt holtan a lakásban, akkor ez már mind van. Annyi biztos, hogy ehhez a munkához erős gyomor kell, még sincs olyan helyszín, amit utólag megbántam volna, mert tudom, hogy szükség volt rám, és minden megbízás izgalmas számomra.”

Szöveg: Sinkó Edit

Fotó: Ambrus Marcsi