Pár éve egy budapesti óvodában a mentőknek kellett ellátniuk egy pedagógust és néhány gyereket, miután rájuk támadt az udvarban fészkelő dolmányos varjú. De biciklisták, futók, egyszerű járókelők is találkoztak veszélyesnek tűnő madarakkal a város közepén. Ezek az esetek általában riadalmat okoznak, hiszen az áldozatnak fogalma sincs róla, mivel váltotta ki az állat haragját.
A fészket védik
„Április végétől júniusig tart a dolmányos varjak fiókareptetési időszaka” – mondja Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) ornitológusa. Ilyenkor a madarak minden olyasmitől óvják a talajra vitorlázó, még nem teljesen röpképes fiókákat, ami nagyobb egy egérnél. Nem számít, hogy a közeledő embernek vagy kutyának esze ágában sem volt a fiókára támadni, sőt nem is látta azt, a szülő igyekszik elriasztani.
„Bár nyilvánvalóan ijesztő és nem kellemes, ha egy félkilós vekninyi madár ránk támad, szerencsére nagyon komoly sérülést aligha tud okozni. Veszélyesebb, ha az ember ilyenkor ösztönösen menekülni kezd, és körülnézés nélkül kiszalad az útra, vagy felborul a biciklivel” – jelenti ki a szakember. Orbán Zoltán azt is hozzáteszi: a feketerigó vagy a széncinege is hasonlóan viselkedik a költési időszakban, csakhogy ők méretüknél fogva nem lépik át az emberek ingerküszöbét, az ő közeledésüket „aranyosként”, „érdekesként” élik meg. Ha viszont vízparton járunk, a hattyúcsaládokat kerüljük el messzire: ez a nagy termetű állat jóval komolyabb sérüléseket is okozhat.
Felnevelésük divatos, de közveszélyokozás
A varjútámadásoknak azonban van egy kellemetlenebb, nem természetes típusa is: azok a fiókák, akiket lelkes, ám sokat ártó „állatvédők” háznál, kézzel nevelnek fel. „Állítólag már internetes csoportjuk is van, ám amit tesznek, azt a közveszélyokozás körébe tudom sorolni” – figyelmeztet a szakértő. A kézzel felnevelt szárnyasok ugyanis úgy nőnek fel, azt tanulják meg, hogy rámenősen károgva, az ember vállára, fejére szállva követeljék az élelmet, amit az elengedett, elszökött madár azután a járókelőkkel szemben is alkalmaz. Ők pedig azt – érthetően – támadásként érzékelhetik. Szuperintelligens állatokról lévén szó, hamar rájöhetnek, hogy az embereket riogatni jó móka, ráadásul egymástól is eltanulják ezt a viselkedést.
Míg a fiókáját védő varjú inkább a nagyobb termetű embert igyekszik elzavarni, és csak a költési időszakban támad, addig a háznál nevelt madarak jórészt a gyámoltalanabb gyerekeket, időseket üldözik, ráadásul egész évben. Orbán Zoltán hangsúlyozza: nagyon fontos, hogy varjúfiókákat csak az állatkert szakértői neveljenek, senki ne vigye haza őket!
Mutatkozzunk nagyobbnak!
Ha támadó szándékú madárral kerülünk összetűzésbe, szálljunk szembe vele. Karunkat széttárva mutassuk magunkat nagyobbnak, kiabálással, a táskánkkal, esernyőnkkel hadonászva zavarjuk el. Az óvodák, iskolák udvarából, ahol gyerekeket veszélyeztethetnek, érdemes a helyi önkormányzatnak minél hamarabb eltávolítani a fészkeket.
Ezért élnek a városban
A varjak fás-bokros fészkelőhelyeinek és gyepes táplálkozó területeinek jó részét beszántotta a mezőgazdaság, miközben az állatokat üldözték, a dolmányos varjút és a szarkát ma is folyamatosan irtják. Az okos szárnyasok viszont lehetőséget láttak a számukra biztonságos, ráadásul ételmaradékoktól roskadozó városokban. Itt viszont fészkeikkel hozzájárulnak a saját fészket nem építő erdei fülesbaglyok, kabasólymok és vörös vércsék költéséhez, illetve a parlagi és örvös galambok állományának szabályozásához.
Fotó: Adobestock
