Amikor meglátogatjuk Horváth AnnaMáriát, épp egy gyönyörű kislány, Noémi a vendége, akinek legnagyobb vágya hónapok óta, hogy macit varrhasson itt. Édesanyja, Kinga szerint Tóth Krisztina kedves verse keltette fel az érdeklődését, amely kifejezetten a helyről szól:
„Úgy hívják az apró boltot Pécs városában, hogy Brummogda,/ és a boltban mackók élnek, járnak-kelnek nagy brummogva.” AnnaMari mosolyogva mondja, hogy a verssel bekerülhet a Brummogda az irodalomtörténetbe is.
Szülei, nagyszülei tanították alkotni
Miközben beszélgetünk, készül Noémi mackója. AnnaMari hozta a kivágott szabásmintát, mert tudja, mennyi ideig tart a gyerekek figyelme. A mackó testének darabjai készen állnak, hogy Noémi összevarrja őket, és keze által megszülessen a macija. Fontos a varrási folyamatban a sorrend, valamint hogy minél apróbb öltésekkel varrjon a kislány, magyarázza AnnaMari.
Beszélgetésünk alatt az arra járó emberek, pécsiek, sétálgató turisták bekukkantanak a kis kuckóba. Van, aki varrni, régi maciját gyógyíttatni, van, aki csupán beszélgetni, gondjában segítséget kérni jön. Jó látni az arcukon a gyermeki ámulatot, ahogy a rengeteg macit csodálják. Hiszen szinte megmagyarázhatatlan okból ezek a puha, szőrös állatkák a legnépszerűbb kedvencei sokak életének. AnnaMari, aki kis korában maga is nagyon szeretett egy fehér macit, Szöszmöszt, megérti ezt.
Apai nagymamája gyönyörűen varrt, édesanyja kézügyessége, kreativitása inspiráló volt az együtt alkotásra, gyakran varrogattak közösen. A nagyszülők, szülők életfilozófiája az volt, hogy a gyerekeknek meg kell tanítani mindent, hogy bárhogyan is alakul az életük, ne legyenek senkire rászorulva. „Tökéletesen igazuk volt. Gombot felvarrni, levest megfőzni, szöget beverni, villanykörtét kicsavarni, virágot ültetni, savanyúságot eltenni… meg még számos dolgot tőlük tanultam” – mondja.”
Félelemoldó és okosító macik
A Brummogda Művészetterápiás, Mentálhigiénés Műhely, profiljának egyik elsődleges tevékenysége a macivarrás. AnnaMari szakvizsgázott mentálhigiénikus. Előtte pedagógiai pszichológiát hallgatott az amszterdami egyetemen, ahol angol nyelven játékterápiát, művészetterápiát is tanult. A Pécsi Tudományegyetem Orvosi Kara és Művészeti Karának képzésén a művészetterápia szakot is elvégezte.
„Hogyan jutottak eszembe éppen a macik? Dolgoztam gyerekkórházban, klinikán, és megfigyeltem, hogy a gyerekek szoronganak a kórházi, »fehérköpenyes« helyeken. Németországban integratív babaterápiát tanultam, ennek mintájára jött létre a maciterápia, hiszen nem minden kisfiú szeret babákkal játszani. A legelső maci egy romos mackó alapján született, amit a pécsi vásárban vettem. Fájó szívvel, de szétszedtem, lerajzoltam, lekicsinyítettem, ebből lett az első szabásminta. Nem gondoltam volna, hogy ennyi maci lesz ebben az alig húsz négyzetméteres térben. Ha kérdezik, hogy hány macim van, viccesen azt szoktam válaszolni, hogy 2515 és fél…
Nekem a hivatásom csodás tevékenység, több, mint élvezet vagy hobbi. Miközben a kezünk között teremtődik, születik egy maci, kialakul egy olyan meghitt légkör, hogy varrás közben megnyílik a lélek, megered a nyelv.”
AnnaMari követi a foglalkozások utóéletét is. „Fantasztikus visszajelzéseket kapok. Volt egy testvérpár, a kisfiú nagyon félt a sötétben, ezért lámpafénynél akart aludni, de a nővérét ez nagyon zavarta. Varrtunk egy félelemoldó macit, de közben a kislány is varrt magának egy macit, ő okosságot töltött bele. Jöttek még többször is, amikor már nem volt szükség terápiára. A macijukat továbbra is nagy becsben tartották, akkor is, amikor már felnőttek.”
Brummogda, a „vigasztaló” macivarró műhely: művészetterápiás csodabirodalom működik Pécsett
A holland erdőben is van műhelye
Mivel a Brummogda nem bolt, hanem műhely, nincs hivatalos nyitva tartása. Ha az emberek látják, hogy nyitva az ajtó, az érdeklődők beóvakodnak. Telefonon, Facebookon is kereshetik AnnaMarit. „Ha jelzést kapok, tíz perc alatt ideérek, néhány ház távolságban lakom. Kezdetben nem volt sok macim. Sokan nem hiszik el, hogy nem vagyok gyűjtő. Az itt lakó macik legtöbbjét én varrtam. Hoznak mackót gyógyíttatni, javíttatni. »Maci-plasztikai sebész« is vagyok.
Eleinte csak egy aranyos kirakatot lehetett berendezni velük, ma már polcokon ülnek, hogy mindenki elférjen. Úgy alakult, hogy egyszer csak lett egy »kihelyezett tagozata« a Brummogdának, Forest Bears néven. Amikor Hollandiában vagyok, ahol a párom él és dolgozik, akkor az amszterdami erdőben lakom. A házzal szembeni fára kikerül egy tábla: »Ne félj, ebben az erdőben nincsenek medvék! Fordulj meg, csöngess, menj be a kapun, és varrj egy mackót!«”
Fotó: Ambrus Marcsi
