Néha akkor toppan be életünk legfontosabb szereplője, amikor nem is számítunk rá. 2012-ben karácsony első napján Nancy, ahogy minden évben, éjféli misén volt. A pap szavai visszhangoztak a fejében, ahogyan egyedül sétált a sötét utcán az istentisztelet után. Kutyahideg volt, csak úgy vacogtak a fogai, alig várta, hogy végre otthon lehessen. A lakásához érve azonban a szíve megtelt melegséggel.
Felfalta az ünnepi ételt
Ahogyan befordult a sarkon, nyüszítést hallott, egyre közelebbről. Majd ahogyan a bejárati ajtóhoz ért, meglátott egy sovány, átfagyott kis jószágot. Egy kutya reszketett ott, és keservesen sírt.
„Tudtam, hogy nem hagyhatom őt a hideg utcán, mert biztosan megfagy reggelre – emlékszik vissza a történtekre Nancy. – Ahogyan elfordítottam a kulcsot a zárban, és belöktem a kaput, azonnal beszaladt a lépcsőházba, és úgy döntöttem, betessékelem a lakásba is. A nappaliban pokrócot terítettem rá, és azzal melengettem, majd a hűtőből előkerültek a másnapi, baráti összejövetelre szánt ételek: hústekercs és karácsonyi pulykasült.
Farkaséhes volt, szinte levegőt nem vett, úgy falta az ételt. Tudtam, hogy az ünnepi vacsorán nem lesz mit felszolgálnom, de akkor ez nem érdekelt; örültem, hogy segíthetek szegény kis jószágnak. És magamban már el is neveztem őt Noelnek, hiszen az karácsonyt jelent.”
Karácsonynak hívják
Miután a kutyus alaposan bevacsorázott, elnyúlt a szőnyegen, és elaludt. Nancy másnap plakátokat gyártott, amelyeket a környéken kiragasztott, hátha jelentkezik az eb gazdája, de egyetlen hívást sem kapott. Később már reménykedett is, hogy nem tűnik fel Noel tulajdonosa, annyira megszerette a négylábút.
Az már az első napokban feltűnt, hogy Noel mennyire fél az emberektől. A lánynak lépésről lépésre kellett közelebb kerülnie hozzá, minden hirtelen mozdulatra, nagyobb hangra összerezzent. A két ünnep között Nancy elvitte az állatorvoshoz, és a doktor sajnos megerősítette a gyanúját: a három év körüli kutyussal rosszul bántak, többször megverhették, és a sérülései nyomait most is magán viseli.
„Biztos vagyok benne, hogy a gazdái egész egyszerűen megunták, és kidobták őt. A sors azonban a kapum elé vezérelte, így mi lettünk egymás karácsonyi ajándéka.”
Újra tud bízni az emberekben
Az elmúlt éveket Nancy annak szentelte, hogy visszaadja Noelnek az emberekbe vetett bizalmát. Kezdetben, ha sétálni indultak, kutyusa messze elkerülte a többi kutyát és gazdáikat. A bájos ebről senki sem hitte volna, hogy milyen szörnyűségeken ment keresztül.
„Aztán rájött, hogy vigyázok rá, és nem hagyom, hogy bántódása essen. Szép lassan a félénk, rettegő négylábúból barátságos, jókedvű kutya lett, aki rengeteg örömet ad a környezetében élőknek. Kikerekedett, egészséges, és nagyon remélem, hogy mindent elfelejtett a szörnyű múltjából. Én pedig már el sem tudom képzelni, hogyan éltem az életem, amíg nem volt velem.”
Nancy idén kis barátjával készül az ünnepekre. Noel teljes jogú családtagként ül majd a fa alatt.
Nem bánta meg, hogy befogadta
„Csendben mondom, mert biztos vagyok benne, hogy megérti: már megvettem az ajándékát. Kap játékot és jutalomfalatot is, és természetesen barátságunk évfordulójára hústekercset készítek, ez nagy kedvence az első karácsony óta. Nagyon csinos lesz szenteste, mivel kapott tőlem egy igazi kutya-Mikulás-ruhát. Remélem, idén is olyan szerencsés leszek az ünnepekben, mint a múlt évben, hiszen egy igazi négylábú barátra találtam azon a fagyos éjszakán.”
Eredeti szöveg és fotó: Boris Klinge and Stefan Schnoor