Ugyan már nem irányítja közvetlenül a vállalkozást, napi szinten érdeklődik a működésről, és határozott véleménye van mindenről, ami az üzletükben történik.
„Elegáns, Budapest belvárosában lévő boltunkban egykoron a színházi világ legendás sztárjai mindennapos vendégek voltak: Ruttkai Éva rendszeresen ott készíttette a kesztyűit, Honthy Hanna a könyökig érő, apró gyöngyház gombokkal díszített kesztyűkért rajongott. Egyszer még Michael Jackson is betért hozzánk” – emlékezik büszkén Klári néni.
Megjárta a poklot 1945-ben
A céget több mint 140 évvel ezelőtt Eisenberg Ignác alapította. Nyolc gyermeke közül két fia választotta a kesztyűkészítést hivatásként. Egyikük, Klári néni férje, Ödön, aki haláláig, 84 éves koráig aktív maradt, és a saját kis üzemükben készítette a kesztyűket.
„Régen sikk volt a méretre szabott, kézzel készült kesztyűk viselete, ma már inkább luxusnak számít. Manapság már jórészt csak forgalmazunk” – meséli Ékes néni, aki a vállalkozást a férjétől örökölte. Élete egyik legnehezebb időszaka után találtak egymásra, és onnantól kezdve közös erővel küzdötték le az akadályokat.
„Mielőtt megismerkedtünk Ödönnel, megjártam a poklot: 1945-ben, 20 évesen 24 kilóval jöttem haza a ravensbrücki koncentrációs táborborból. Kényszermunkára vittek egy gyárba, másfél évet töltöttem ott. A férjem pedig munkaszolgálatos volt, egyszer megpróbált megszökni, de visszavitték… A mai napig szörnyű visszagondolni rá. Amikor hazatértem, akkor találkoztunk először a testvéreink révén, ugyanis a nővérem akkor már összeházasodott Ödön bátyjával. Két évre rá mi is egybekeltünk, így én is megismerkedtem és részese lettem a családi vállalkozásnak.
A férjem ebbe született bele, más hivatása sosem volt. Egészen fiatalon elkezdett dolgozni a családi üzemben, ahol az élete nagy részét töltötte. Nemcsak neki, nekem is a kesztyű lett a szenvedélyem.”
Újra életre keltették az örökséget
A vállalkozás hajdanán komoly tekintélynek örvendett, sok kesztyűs szabász és varrónő dolgozott az üzemben, még Ausztráliába is exportáltak. A második világháború azonban mindent felforgatott.
„Szinte mindenünk odaveszett, az üzem és egy 40 ezer darabos szállítmány is, ami majdnem a csőd szélére sodort minket. A családi összetartás azonban csodákra képes, a háború után a férjem bátyjáékkal közösen próbáltuk újraindítani a kis manufaktúrát. A nővérem is nagy segítség volt, ugyanis tudott varrni. A semmiből építettünk fel mindent, ami a mai napig a családunk öröksége” – meséli Klári néni, akinek fia, János már gyerekként is példaértékűnek tartotta szülei kitartását és elkötelezettségét.
„Anyám beházasodott a családi vállalkozásba, és a kesztyű lett az élete. A nagynéném remek háziasszony, aki imádott a konyhában sürögni-forogni, isteni sütiket készíteni, anyám pedig vérbeli üzletasszony – mondja János. – Ha a családban bármi elintéznivaló akadt, ment a hivatalokba, mindent gyorsan és hatékonyan megoldott. Apám tréfásan Macának hívta. Jól kiegészítették egymást: édesapám a kesztyűk készítésével foglalkozott, és amit nem igazán szeretett a cégben, anyám éppen abban bizonyult kiemelkedőnek. Kiválóan értett a kereskedelemhez, sokat tett hozzá a vállalkozás sikeréhez. Apukám 1994 óta nincs köztünk, a halálát követően még több feladat hárult édesanyámra, a gyártást is felügyelte. Ő maga nem szabott vagy varrt, az operatív részeket rábízta a szakemberekre, de mindent kézben tartott.
A mai napig mindennap beszámolok arról, mi történt aznap az üzletben, szerintem ez segít neki megőrizni a frissességét és az energiáját”.
Nagy presztízse volt a szakmának
Klári néninek egyetlen szívfájdalma van: nem nagyon ígérkezik a családban olyan, aki tovább éltetné az örökséget.
„Fotóriporter vagyok, és 30 éven át kiadói tevékenységet folytattam, így sokáig nem vettem részt az üzlet mindennapi teendőiben. Csak akkor kapcsolódtam be igazán, amikor édesanyám az életkorából adódóan már nem tudta ugyanazzal a lendülettel irányítani az üzletet. Fénykorunkban a kesztyűkészítésnek nagy presztízse volt. Budapesten három nagy kesztyűs vállalkozás működött, és mi is abból élhettünk, hogy a legjobb minőséget kínáltuk. Az alapanyag gondosan kikészített bőr, amely lehet nappa-, vaddisznó- (Peckary) vagy szarvasbőr.
A gyártás egyik fontos lépése a kaliber használata, amely egy sablonforma. A szabász először kivágja a bőrt téglalapokra, majd ezeket a kaliberre helyezve egy nagy kézi prés segítségével formára nyomja. Az így kialakított kesztyűdarabokat speciális kesztyűvarrók illesztik össze, hogy a végeredmény tökéletes legyen – avat be János a részletekbe.
A testvéremmel ketten vagyunk az üzlet tulajdonosai. Felügyelem a beszerzést és az értékesítést, míg két alkalmazott végzi a napi munkát az üzletben. A húgom Ausztriában él, ő az importbeszerzésben segít. A családunkban mindenki a saját útját járja: a fiamnak komoly ügyvédi irodája van, a lányom pedig balettművész, és saját balettiskolát vezet. Imád gyerekekkel foglalkozni.
Amíg anyukánk él, biztosan visszük, de nagy bevételt nem hoz, örülünk, ha nullán van. Nehéz ma egy ilyes kis üzletet fenntartani.”
Kalapokat is árulnak
Jó néhány évvel ezelőtt társultak egy kalaposüzlettel, amelyet a tulajdonos, Berta néni halála után továbbvittek. Így a kalapvonal is megmaradt a termékpalettán.
Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán, Profimedia, Privát
