Bár az autóvezetéshez szükséges készségek mindkét nemben megvannak, talán mégis a nők között vannak többen, akik jószerivel csak akkor ülnek a volánhoz, ha életük párja ezt valamiért nem tudja megtenni – például alkoholt fogyasztott. A női sofőröket sok előítélet is sújtja, igen gyakran lesznek tréfák célpontjai. (A férfiakban viszont az kelt félelmet, hogy szinte nem is tartják őket elég férfiasnak, ha nem vezetnek jól.)
Amikor aztán egy nő, akár sok évvel a jogosítvány megszerzése után rákényszerül, hogy rendszeresen autóval közlekedjen – például mert egyedül marad, messzire költözik, vagy az unokáját lenne könnyebb így látogatni –, a szorongás akár minden útját megmérgezheti.
„Pedig az autózás élvezet is lehet: nagy szabadságot ad, hogy képesek vagyunk korlátok nélkül eljutni egyik pontból a másikba” – mondja Árvai Nóra, a Dare to Drive pszichológusa, aki a vezetés szerelmeseként és egy komoly baleset túlélőjeként dolgozta ki azt a módszert. Ma online tanfolyamain a szorongó sofőröknek segít magabiztosan viselkedni az úton.
Mitől rettegünk valójában?
- Sokakat vet vissza, hogy személyesen vagy szemtanúként átélnek egy balesetet. A családban régen előfordult baleset is nehezítheti a helyzetünket, még akkor is, ha szinte soha nem beszéltünk róla.
- Az sem mindegy, mit hozunk otthonról a vezetéssel kapcsolatban. Nehezebb helyzetben van, akinek már a felmenői is szorongtak ettől. Vagy épp az autós nőket lenéző megjegyzések között nőtt fel.
- Ezt tetézi, ha a jogosítvány megszerzése előtt az oktató is hasonlóan viszonyult hozzánk. „A kezdő sofőrök általában stresszt élnek át, márpedig idegesen fogékonyabbak vagyunk a szuggeszciókra, akár pozitívak, akár negatívak. Egy ízetlen megjegyzés vagy egy kiabálás az oktatótól máris megalapozhatja a félelmünket” – erősíti meg Árvai Nóra.
- Van, aki rosszul tájékozódik – jellemzőbb a nőknél –, és attól fél, hogy eltéved vezetés közben, még akkor is, ha navigációt használ. Amikor nem a megszokott, begyakorolt útvonalon kell mennie – akár egy forgalomterelés miat –, attól már bestresszelhet.
- Egyes szemészeti problémák nem tesznek ugyan alkalmatlanná a vezetésre, de elbizonytalaníthatnak: ilyen például, ha a két szemünk között akár több dioptriányi különbség van. Ez esetben szemészorvosi vizsgálatra van szükség.
- A szorongás, az önbizalomhiány félelemmel tölthet el a volán mögött. Ha nem feltételezzük magunkról, hogy képesek vagyunk épségben odaérni valahová, és eközben másokat sem veszélyeztetni, rémisztőnek tűnhet a bizonytalanság, vagy akár a műszaki problémák lehetősége.
- A szétszórtság, a többéves kihagyás, sőt egyes diagnosztizálatlan idegrendszeri eltérések, például a figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD), az autizmus spektrumzavar vagy a diszlexia is hat a képességeinkre.
Félelemcsillapító technikák
Árvai Nóra több technikát is javasol a vezetéssel kapcsolatos stressz csökkentésére.
„Fontos, hogy megtaláljuk a saját »miértünket«, mielőtt autóba ülnénk. Ne mások kedvéért akarjunk jól vezetni, hanem támasszuk alá magunknak, hogyan lesz jobb az életünk sofőrként” – mondja szakértőnk. Az autózás kényelme, szabadsága vonz a közösségi közlekedéshez képest? Vagy az szól mellette, hogy így gyakrabban láthatjuk a szeretteinket? Ha megvan a saját okunk, az a szorongató helyzetekben is támaszt jelenthet.
Legyen meg az összhang az autónkkal. Másra legfeljebb műszaki kérdésekben hallgassunk, de a konkrét járművet mindenképpen mi válasszuk ki. Arra voksoljunk, amelyikben jól érezzük magunkat. És amelyik legalább annyira illik hozzánk, mint egy kényelmes cipő.
Alkalmazzuk a sportpszichológusok technikáját: fejben fejlesszük tökélyre a mozdulatainkat. Szinte filmszerűen képzeljük magunk elé, ahogy beülünk az autóba, megigazítjuk a tükröket, elfordítjuk a kulcsot. Ggázt adunk, kiállunk a parkolóból, és levezetjük a távot: sávot váltunk, belenézünk a tükörbe, gyorsítunk, lassítunk, végül pedig a célnál leparkolunk, és mosolyogva kiszállunk. Minél több helyzetet vetítsünk magunk elé az autópályától az előzésig, és gyakoroljuk ezt rendszeresen.
Ha valaki más mellé ülünk be az autóba, igyekezzünk az anyósülésen is éppúgy figyelni, mintha mi vezetnénk. Akár a képzeletbeli gázpedált, kuplungot, féket is nyomhatjuk. Nagy önbizalmat ad, ha észrevesszük, mikor kellene áttérni a másik sávba, vagy időben a fékre lépni.
Mielőtt elindulnánk, ne csak az autó állapotát ellenőrizzük, hanem a sajátunkat is: aludtunk, ettünk, ittunk eleget? Nem vonja el valami a figyelmünket a vezetéstől? Legyünk őszinték magunkkal, és vegyük észre azt is, ha csak kifogást keresünk, hogy megúszhassuk az egészet. Ilyenkor végezzünk el valamilyen stresszkezelő gyakorlatot, például feszítsük meg, majd lazítsuk el sorban az izmainkat, vagy egyszerűen vegyünk pár mély, nyugodt lélegzetet.
Ha tudjuk, hogy a megfelelő állapotban ülünk a volán mögé, az már önmagában is csökkentheti a vezetéstől való szorongásunkat, növeli az önbizalmunkat.
Irány a pótóra?
Árvai Nóra szerint önmagában hasznos lehet, ha veszünk néhány órát egy oktatótól, amennyiben úgy érezzük, hogy megkopott a vezetési gyakorlatunk, vagy ha sosem volt alkalmunk igazán gyakorlottá válni. Az, hogy ellenőrzött körülmények között próbáljuk ki magunkat az úton, egyrészt segít a biztonságos technika elsajátításában, másrészt pedig növelheti az önbizalmunkat. Aki azonban úgy érzi, hogy bár a technikai tudásával már nincs gond, de még mindig hiányzik valami, annak a lelkével is foglalkoznia kell.
fotó: Adobestock, getty images, Mia Bate
