Összeírjuk az erősségeinket, a gyengeségeinket, utánanézünk a cég profiljának, és azt is megfogalmazzuk, miért szeretnénk az adott állást (amellett persze, hogy rendszeres bevételre van szükségünk). Az interjún pedig alaposan meglepődünk, főleg, ha a HR-es azt kérdezi: milyen állattal tudnánk legjobban azonosulni. Hogyan feleljünk magabiztosan az új kérdésekre?
Nem mindegy, ki kérdez
„A kisebb cégek jobban ragaszkodnak a tradicionális interjúkérdésekhez, amilyen például az erősségeink, nehézségeink felsoroltatása – különösen ott, ahol a tulajdonos vállalja magára a toborzást. Meglepetések főként a nagyobb, esetleg multicégeknél érhetnek, ahol általában folyamatosan továbbképzett, a nemzetközi trendekkel tisztában lévő HR-szakember vár az asztal túloldalán” – mondja szakértőnk, Kurtán Klára HR- és karrier-tanácsadó.
Az erősségeinkre általában itt is kíváncsiak, azonban egyre gyakoribb, hogy általánosságok helyett konkrét példákat szeretnének hallani. Az ugyanis, hogy valaki megnevezi jó tulajdonságként a szorgalmat és a precizitást, még nem sokat mond – aligha jelentkezik bárki is egy állásra úgy, hogy lustának, pontatlannak titulálja magát.
A történeteinkről emlékeznek ránk
Az első tehát, amiből fel kell készülnünk: a konkrét történetek. Gyűjtsünk, akár írjunk össze példákat arra, hogyan oldottunk meg bizonyos helyzeteket az előző munkahelyünkön. Ebben segíthet maga az álláshirdetés: igyekezzünk olyan eseteket találni, amelyek az abban leírt feladatokhoz kapcsolódnak.
„Mit csináltunk, amikor hirtelen szembetaláltuk magunkat egy szoros határidővel? Hogyan értük el, hogy a reklamáló ügyfél is elégedetten menjen ki az ajtón? Milyen érvekkel simítottuk el a munkatársak közötti konfliktust?” – sorolja a lehetséges példákat Kurtán Klára, aki azt is hozzáteszi: a történeteink azok, amelyek megmaradnak majd a szakemberek fejében, amikor a felvételről kell dönteniük.
A STAR modell
Szakértőnk a STAR betűszóval jelölt modellt ajánlja a felkészüléshez. A rövidítés az angol situation (helyzet), task (feladat), action (cselekvés) és result (eredmény) kifejezések első betűjéből áll össze. Az e szerint felépített konkrét történet tartalmazza a helyzet rövid leírását, azt, hogy mi volt az adott szituációban a mi feladatunk, mit tettünk pontosan, és mindez milyen eredménnyel járt.
A provokálás már nem divat
Egy időben nagy divatnak számított az úgynevezett stresszinterjú, ahol provokatív kérdésekkel, feszültséget gerjesztő feladatokkal igyekeztek kizökkenteni a jelölteket a komfortzónájukból.
„Sokszor ott alkalmazták ezt a módszert, ahol a munka során is komoly stressznek vannak kitéve a jelöltek, például bolti pénztárosok esetében” – meséli a karriertanácsadó.
Szerencsére ez ma már nem divat. Ha mégis feszültnek, esetleg ellenségesnek találjuk a hangulatot az interjún, érdemes tudni, hogy utólag mindig közölnie kell az interjúztatónak: nem bántani akart, hanem ez most egy stresszinterjú volt. Ha ez az információ nem hangzik el, akkor könnyen lehet, hogy egy barátságtalan szakemberrel hozott össze a sors, és ebben az esetben nem biztos, hogy jó helyen vagyunk.
Fontos a személyiség
Ha a munkával látszólag össze nem függő kérdést kapunk – például milyen állat bőrébe bújnánk legszívesebben, vagy milyen dal írja le a motvációnkat –, akkor valószínűleg a személyiségünkre kíváncsiak. Kurtán Klára szerint ezekre a kérdésekre nincs jó válasz, ugyanakkor bármilyen felelet jó lehet: nem jobb, ha a szorgalmas méhecskével vagy a mindig hűséges kutyával azonosítjuk magunkat, mint ha például a delfinekkel vagy a rágcsálókkal.
Bár természetes, hogy az állásinterjún jó színben szeretnénk feltűnni, ne akarjunk teljesen másnak mutatkozni, mint amilyenek valójában vagyunk. Hosszú távon úgysem tudjuk majd megjátszani magunkat.
Jó bornak is kell a cégér!
„Különösen a hölgyekre jellemző, hogy zavarba jönnek, amikor az interjúztató megkérdezi tőlük, mire a legbüszkébbek. Ilyenkor van, aki a gyerekeit nevezi meg, ám nekik, bármilyen büszkék is vagyunk rájuk, nem sok közük van a munkánkhoz. Készüljünk fel egy-két dologgal, ami a szakmai életünkben büszkeségre ad okot. Ne gondoljuk, hogy az öndicséret büdös, inkább tudatosítsuk: a legjobb bornak is kell a cégér” – biztatja szakértőnk az álláskeresőket.
A legrosszabb tanács: ne izguljon!
„Természetes, hogy izgulunk az interjú előtt” – fogalmaz szakértőnk.
Ahelyett, hogy ennek leküzdésére pazaroljuk az energiát, inkább fogadjuk el, és menjünk tovább. Figyeljünk arra, aki az asztal túloldalán ül: ő is ember, lehet, hogy túlterhelt, vagy épp rossz passzban van. Persze nem dolgunk ezt megoldani, de az empátia mindig jól jön.
Ha van kérdésünk, bátran tegyük fel, de ne kérdezzünk olyat, amiből kiderül, hogy nem sokat tudunk a cégről, vagy nem tervezünk ott hosszú távra (ne kérdezzük meg például, hogy mennyi a felmondási idő, és mikor mehetünk legközelebb szabadságra). Ha egy-két hétig nem kapunk visszajelzést, kérdezzünk rá finoman, hol tart a felvételi folyamat, és tudunk-e esetleg még valamiben segíteni.
„Volt olyan ügyfelem, aki emiatt kapta meg a megpályázott állást” – mondja Kurtán Klára.
Ez is érdekelhet
Fotó: archív
