Amerre csak a szem ellát, egyenesen sorakozó salátaágyások, termetes fóliasátrak, közöttük sütőtök-indák. Az ágyások szélén 125 literes hordókból kovászos uborka illata árad. Pedig a nagy terület, amit bejárunk, csak a „bemutatóterem”, a szorgos gazdák valójában a közeli hat hektáron gazdálkodnak.
„Az ágyások szélén cukkini nő, paprikafajták, köztük csípős is, középre pedig véletlenül bekerült egy sor firtos. Ez egy magyar kápiafajta, nagyon jó ízű, keresztezni fogjuk, és csípős-édes sárga kápia lesz. Ha minden összejön, nagyon jó paprikát nyerünk belőle” – mondja Gergely, miközben arról is beszámol, hogy a körülöttünk szállongó darazsak csípnek ugyan, de hathatós védelmet nyújtanak a poloskák ellen, amelyek pusztítása évi harminc-negyven százalékos terméskiesést jelentene. Mindent kézzel, hajlongva ültetnek el, kistermelők, nem is szeretnének „nagyüzemmé” válni.
Szakmai háttér a nagyszülőktől
„Idén lettünk tizenegy évesek – meséli Gergely. – A vállalkozás ötlete kettőnktől ered. Melinda gyógy- és fűszer szakon végzett az egyetemen, és egy ilyen típusú cégnél volt telepvezető Cserhátsurányban. Az én végzettségem elméletileg kertész, de végül nem fejeztem be a tanulmányaimat.
A szüleink dísznövénykertészek, megvolt a szakértői háttér. Nagyapám nagyon szerette a »gyümölcsészetet« meg a zöldségkultúrát is, a nevelő nagymamámék a kiskerti kultúrát kedvelték. Nálunk mindig termett paradicsom, paprika, málna, voltak gyümölcsfák, a kerti terményekből főztek nekünk, ezt mindig nagyon élveztem.
Az én indíttatásom innen jött, és Melinda is hozott otthonról ilyen képességeket. Ráadásul ő Erdélyből származik, a nagyszülei a zöldségekből és gyümölcsökből éltek. Amit termesztettek, azt ették, az állatokat is azzal etették.”
Melinda veszi át a szót:
„Leérettségiztem, de Erdélyben nem volt magyar nyelvű kertészmérnök szak. Igazából állatorvos szerettem volna lenni, de azon az egyetemen sem volt magyar nyelvű szak, és bár anyanyelvi szinten tudok románul, a biológiát és a kémiát is románul kellett volna folytatnom, és ezt nem mertem vállalni. Úgy döntöttem, inkább Magyarországon próbálkozom. A volt Kertészeti Egyetemre jártam, amikor végeztem, Corvinusnak hívták, most MATE (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) a neve. A gyógynövény szakirányt vettem fel.”
A Szorgos Gazda zakuszkái: nem vették őket emberszámba, zöldségbirodalmat épített Gergely és Melinda
Ez is érdekelhet
Mit tudnak a lépcsők?
Felelevenítik, hol is találkoztak először.
„Átlagos szórakozóhely volt Budapesten” – mondja Melinda.
„Két utcával odébb laktam, ott béreltem lakást, elmentem a buliba – folytatja Gergely. – A lépcső alján találkoztunk, a tetején már tudtuk, hogy mind a ketten kertészek vagyunk, megvolt a kontakt.”
„Innen már aztán simán ment a dolog – fejezi be nevetve Melinda. – Ekkorra Gergelynek elege lett a városi létből, és nekem is az volt az álmom, hogy vidékre mehessek gazdálkodni.”
„Úgy történt az egész, hogy volt egy álom meg egy terv – folytatja Gergely. – Korábban az volt az álmunk, hogy a kertből éljünk, ahol – akár csak magunknak – termelhetünk. A Fiatal Gazda pályázaton nyertünk, abból vettük ezt a tanyát. Eleinte csak Melinda dolgozott itt a szüleivel, én pedig jártam fel Pestre, mert kertépítéssel foglalkoztam. Magánkerteket építettem Budapest 2. és 12. kerületé-ben, Budaörsön és az agglomerációban. Jó hírünk volt, olyan ügyfélkörrel, amely megengedhetett magának különleges dolgokat is.”
„Végül mégis úgy döntöttem, a gazdálkodást választom, pedig eleinte attól tartottam, a növénytermesztésből nem lehet megélni.”
„Jól kerestem a kertépítéssel, de elegem lett abból, hogy akiknek dolgoztam, nem vettek emberszámba. Meg általában elegem lett a nagyvárosi életből is” – mondja Gergely, és ezt könnyen el is hisszük, amikor látjuk, hogy akár a gyerekei, ő maga is mezítláb jár a kertben.
A mángoldnak szerintük van jövője
A hatalmas és gyönyörű, színes szárú mángoldokat nem dolgozzák fel, a piacon árulják őket. Melinda rögtön meg is osztotta velünk egy horvát köretspecialitás, a dalmát krumpli receptjét, ami az egész Balkánon nagyon népszerű, ez pedig nem más, mint a mángoldos krumpli, a krompír i blitva. Főtt krumplit és dinsztelt, hagymán párolt mángoldot keverünk össze, és változatosan gazdagíthatjuk kápia paprikával, baconnel.
Medvehagyma-pesztó is van
Gergely és Melinda két gyermekén, a nyolcéves Borókán és a hároméves Gergőn kívül három unokatestvér is ott nyaral a tanyán. Saját külön kis játszótér is rendelkezésükre áll, amit a szülők a Covid idején létesítettek.
Gergely folytatja a történetet:
„Elkezdtünk piacokra járni, és úgy nézett ki, egész jól beindult, jobban fogyott az áru. Miért ne lovagolnánk meg ezt a hullámot, ha működik?” – tették fel maguknak a kérdést.
Elkezdtek többet termelni, évről évre egyre nagyobb területen, és felpörgették a késztermék-feldolgozást is. Szinte megszámlálhatatlan üveg sorakozik a hűtőkamrában: vargánya gombás zakuszka, natúr lecsó, medvehagymapesztó, paradicsomlé, padlizsán-krém, lilahagyma-lekvár, bodzaszörp, kakukkfűszirup, kovászos káposzta, uborka, sárgarépa – és folytathatnánk.
„A piacon nem fogy el minden – magyarázza Gergely. – Lehet komposztálni vagy megenni, de a nagyobb mennyiségekkel nem lehet mit kezdeni. Ha uborkából egyszerre terem másfél tonna augusztusban, egy hét alatt, amikor mindenki nyaral és nem piacra jár, akkor fél tonnát el tudok adni, de még mindig marad egy tonna.
Azt fel kell dolgozni, nincs más opció.
Készítünk tehát kovászos uborkát, csemege uborkát, svéd uborkát. A receptek főleg Melindától származnak, ma is ő kóstolja meg az új termékeket, de a munkát már egyedül végzem, ő a gyerekeket neveli” – mondja Gergely, miközben bevallja, hogy imádja az üzleti életet, szeret tárgyalni, lubickol ebben a légkörben. És hogy jól csinálja, arra jó példa, hogy a piacok egy részét már ő maga üzemelteti.
Gyommenedzsment
Ez nem tréfa, hanem fontos szó Gergely szótárában. Geotextilt, talajtakaró eszközt használ, azzal csökkentheti a gyomok nyomását. Menedzselni kell, mikor gyomlál és hogyan. A talajon látja, mit kell takarni, hogy ne kapjanak erőre a gyomok. Szigorú a menetrend, a saláták, az újhagyma, a paprikák a vetésforgó szerint váltják egymást. Gergely és Melinda egyáltalán nem használnak vegyszereket, még olyanokat sem, amelyeket a bio termesztés megenged. Mindent a természetre bíznak.
Ez is érdekelhet: Szenvedélye az javítás: Vályi Emőke családja generációk óta őrzi az órásmesterség titkait
Fotók: Ambrus Marcsi
