A békéscsabai fiú, Bánfi Ákos és a debreceni lány, Geréb Kornélia építésznek készült. A Debreceni Egyetem építészmérnöki szakára jártak, ott ismerkedtek meg egymással. Friss diplomásként Békéscsabára költöztek, mert Ákos egész családja az építőiparban tevékenykedett. Eleinte ők is a szakmájukban dolgoztak, de már ekkor is erősebbnek bizonyult az állatok iránti rajongásuk.
„25 éve, rögtön az esküvőnk után úgy rendeztük be az életünket, hogy az építészet mellett állattartással is foglalkozhassunk – meséli Nelli, akinek gyerekkori álma volt, hogy egyszer ilyen farmja legyen. – Akkor még főleg hobbiállatokat, hüllőket, rágcsálókat, kis házi kedvenceket tartottunk, aztán az állatok egyre nagyobb helyet foglaltak el az életünkben.”
Chiléből érkeztek hajóval
Az állatok szeretete mellett Ákos kereste az üzleti lehetőségeket is, hogy ne csak hobbiként, hanem jól működő vállalkozásként is foglalkozhassanak a jószágaikkal. Fontos szempont volt, hogy több lábon álljanak, hiszen egy tenyészállomány felépítéséhez sok év befektetett munka kell, és valamiből közben is meg kell élni.
Mindig a szokatlanban gondolkoztak, a hüllők közül például a korábban ritka kaméleonokkal foglalkoztak, és az alpaka is a különlegessége miatt jött a képbe.
„Hobbiállatot láttunk benne, de azt is, hogy a gyapjúját is jól lehet hasznosítani – mondja Nelli. – Néhány évtizeddel ezelőtt még csak az állatkertekben lehetett vele találkozni. A tenyészállományunkat Chiléből kellett hozatnunk hajóval, mert Európában nem találtunk megfelelő egyedeket. Azért választottuk az alpakát, mert olyan állattartásra törekedtünk, melynél természetközeli környezetet teremthetünk. Ők nem rágják a fák kérgét, a trágyájuk nem károsítja a környezetet, és a patáik sem teszik tönkre a legelőt.”
Szereti a simogatást és nem köpköd: Nelli gyerekkori álma valósult meg az alpakasimogatóval
Ez is érdekelhet
Tincsenként nyírják, ollóval
Miután az állatállományon belül is a különlegeset keresték, Ákos és Nelli a suri változatot választották, holott az állatkertekben, állatsimogatókban általában a huacaya változatokkal lehet találkozni. Így övék az országban az első és egyetlen surialpaka-tenyészet.
„A surik világviszonylatban is sokkal ritkábban fordulnak elő bolyhos társaikhoz képest. Kinézetre a különbséget úgy kell elképzelni, mint egy racka juh fürtjeit a klasszikus birkákhoz képest” – mondja Nelli.
„A sima birka bolyhos, a rackának meg spirálos, azaz tincsekből összeálló gyapja van. A suri alpakánál is spirálosan állnak össze a tincsek, de nagyon vékony, finom a gyapjúszerkezet, ami miatt jóval értékesebb a birkánál.
Valamint lanolinmentes, ami főleg az allergiásoknak fontos szempont.
Mivel a világ alpakáinak nagy százaléka fehér, mi tudatosan arra törekszünk, hogy minél több színváltozatot hozzunk létre. Az állatbarát szemlélet részeként nem úgy nyírjuk az alpakáinkat, mint a birkákat. Hangosan zúgó nyírógépek helyett ollóval vágjuk a tincseiket, miközben simogatással, finom falatokkal nyugtatjuk őket.”
Az alpakák az itteni éghajlatot jól bírják, mínusz harmincig jól ellennének kint is, inkább a nyári meleg viseli meg őket kicsit.
„Ezért mi a tenyészetünket úgy alakítottuk, hogy télen ellenek az anyák, mert azt tapasztaltuk, a kicsi sokkal jobban viseli az első hónapjait mínusz egy-két fokban, mint a nyári hőségben.”
Értékes gyapjú és turistalátványosság
A farmra látogatók többsége rákérdez, ehető-e az alpaka húsa? Az Andokban több száz fős nyájak legelnek a hegyoldalon, és a gyengébb vagy értéktelenebb gyapjúval rendelkező egyedeket levágják. Azt mondják, az őzhúshoz hasonlít leginkább, szálkás, jó minőségű vadhús. De miután az állat ára Európában nagyon magas, akár több ezer euró, nem éri meg a húsáért tenyészteni, és Nelliékek nem is lenne szívük hozzá.
„Amikor elkezdtünk utánajárni a tartásuknak, az internetről már akkor nagyon sok mindent el lehetett érni, viszont még mindig a tudás töredékénél tartunk. Rengeteg olyan információt találunk, ami ma is meglep bennünket” – állítja Nelli.
„Hiába a rengeteg szakirodalom Dél-Amerikából, Ausztráliából, Hollandiá-ból, Norvégiából, a tapasztalatokat át kell ültetni a közép-európai, vagy most már inkább trópusi éghajlatra. Minden országban máshogy működnek, mások a betegségek, az élősködők, a táplálkozásból következő dolgok. Még a tartására vonatkozó jogszabályok is eltérnek.”
Az alpaka elsődleges haszna a gyapjú, de a turisztikai vonal legalább annyira jövedelmező. Egyre több helyen hirdetnek szálláshelyeket két alpakával, mint „alpakás szállást”.
„Nálunk ez fordítva történt, mert ahogy nőtt az állományunk, úgy nőttük ki az első területünket – meséli Nelli. – Szerencsére néhány kilométerre Békéscsabától, Csabaszabadiban meg tudtunk venni egy több hektáros majort. A Beliczey majorban van egy 160 éve épült tornyos épület, a környék kastélynak hívja, és óriási szabad tér veszi körül. Ide költöztettük az állatainkat, itt fogadunk látogatókat. Lehet sétálni az alpakákkal, pórázon vezetni, simogatni őket, de a program része az is, hogy az érdeklődők belelássanak a farm működésébe.”
Soha nem lesz olyan, mint a kutya, nyájban él
Nelli a lelkünkre köti, mindenképpen írjuk meg, hogy az alpaka egymagában nem tartható. Hamar megbetegszik, nem fogadja el az embert társnak, leginkább alpakák társaságát igényli. Stresszes lesz, ha egyedül van. „Soha nem lesz olyan, mint a kutya, akinek erősebb az emberhez való kötődése, mint a fajtársaihoz. Ezt mindig el kell magyarázni az érdeklődőknek.
Sokszor szembesülünk azzal, hogy a gyereknek megtetszik, és ha van elég pénzük rá, a szülők megveszik az állatot.
Hiába mondjuk, hogy takarítani kell utánuk, foglalkozni kell velük. Az alpaka nyájban él, egyedül nem fog kibírni két évet sem. Ha valaki a gazdasági részen gondolkozik, az alpakában még rengeteg lehetőség rejlik, például terápiás célra is lehet használni őket.”
Ez is érdekelhet: Az életén osztozik egy 75 kilós törpemalaccal Beáta: „Bori az élettársam”
Fotók: archív
