Januárban sokat bosszankodtunk idehaza: mivel évek óta nem esett ennyi hó, szinte újszerűen hatott, hogy napokig havat kellett lapátolnunk. Míg beértünk a munkába, lefagyott a kezünk-lábunk, a dombosabb vidékeken alig lehetett közlekedni, a tömegközlekedés akadozott, egyszóval kényelmetlen volt az élet.
Innen nézve nehéz elképzelni, hogy valaki önként költözzön olyan távoli, északi vidékre, ahol nem ritka a hónapokig tartó, 100 centiméteres hó sem, a havat pedig nem egyszer, hanem napjában hatszor kell letakarítani a kocsiról és a járdáról.
Pedig Lendvai Renáta és férje, Gábor épp ezt az életet választotta: a férfi már 22 éve, szerelme 2011-ben költözött Kanada fagyos Yukon tartományának Whitehorse nevű városába.
Egy évnyi távkapcsolat után
A most 37 éves Renáta még egyetemre járt, amikor a fagyos vadon hívó szava helyett – hogy, hogy nem – a szerelem szólította erre a látszólag nagyon nehezen élhető tájra.
„Gábor édesapja még a rendszerváltás előtt előbb Ausztriába, majd Kanadába jött szerencsét próbálni, otthon hagyva a gyerekeket és a feleségét. Egyik évben feljött a Yukonba egy idényre bányászni, aztán itt ragadt. Gábor édesanyja újraházasodott, akkor költöztek a faluba, ahol én is éltem, itt ismerkedtünk meg Magyarországon. Úgy szoktam mondani, szerencsére nem volt szerelem első látásra, hiszen én akkor még csak 9 éves voltam” – kezdi nevetve Renáta.
Gábor és a testvére aztán később, fiatal felnőttként elmentek megnézni, hogy milyen is Kanada – aztán, ahogy 20 éve ott élő édesapjuk, a tesók is ott ragadtak.
„Végig tartottuk a kapcsolatot, majd 2010-ben látogattak haza, akkor lett a gyerekkori barátságunkból szerelem egy nyáron. Nagyjából egy évig voltunk úgy együtt, hogy ő Kanadában élt, én Magyarországon. Aztán 2011-ben gondoltunk egy merészet: megnéztük, hogy akkor is működik-e a kapcsolatunk, ha nem 8-9 ezer kilométer köztünk a távolság.
Egy nyárra terveztem próbaképp,
aztán végül csak decemberben mentem haza vizsgázni az egyetemen, hogy meglegyen a környezetmérnöki diplomám, majd februárban jöttem is vissza Gáborhoz” – mondja Renáta, akit épp egy fagyos reggelen, almáspite-sütés közben értünk el videótelefonon.
Fekete medve kutyasétáltatáskor
„Azt az ízvilágot szeretem, amiben felnőttem, főleg mag
yaros ételeket főzök. Sokan elcsodálkoznak rajta, hogy itt is mindent lehet kapni a boltban. A tejföl kicsit más ízű, a liszt jobb minőségű, és máshogy kell vele dolgozni, de minden van. Kivéve persze a fűszerpaprika, azt az anyósom küldi nekünk mindig postán” – magyarázza, majd győzköd, hogy azon kívül, hogy gyakran van napközben is -40 fok, az élet ugyanolyan.
„A várostól 20 perc sétára lakunk, ahol van színház, kiállítás, múzeum, mozi, bármilyen gyorsétterem. Mindenki a hideg meg a vadállatok miatt aggódik, én sosem fáztam itt, csak jól fel kell öltözni. Sokkal zavaróbb, hogy nyáron 19 órán keresztül van világos, mert sosem tudom, mennyi az idő.
A medvék ugyan bejárnak a városba kukázni és a gyümölcsösökből lopni, de fekete medvével is egyszer találkoztam csak közelről kutyasétáltatás közben. Öregedtem ugyan tíz évet hirtelen, de szerencsére falatozott tovább” – meséli, majd hozzáteszi, az bosszantja csak néha kicsit, ha naponta hatszor kell letakarítani a kocsit a hótól.
Fell kell készülni minden napra
„Az élet itt annyiban más inkább, hogy jobban fel kell készülni a napokra. Mínusz 20 fok alatt ajánlott elektromos melegítőt használni, ami az indulás előtt 2-3 óra alatt melegíti fel a motorteret. Ha sokáig akarna vásárolgatni az ember, nem ajánlott leállítani a kocsit, mert nem biztos, hogy elindul. Most napközben elolvadt a hó, éjjelre lefagyott, mindent jégpáncél borít.
Ez igazi dráma, de egyébként nem kényelmetlen itt az élet, főleg úgy, hogy olyan emberrel vagyok, akit szeretek”
– magyarázza, majd hozzáteszi, az élet náluk közel sem olyan, mint amit mi itthon elképzelünk a népszerű természetcsatornák dokumentumsorozatai alapján.
„Élet a fagypont alatt című sorozatokat csak Magyarországon láttam, vagy ha a munka miatt szállodában szállunk meg, nekünk nincs kábeltévénk. Szerintem azokban a sorozatokban dráma lesz akkor is, ha nincs dráma, hogy legyen műsor” – mondja nevetve, majd elárulja, mióta ő a Yukonon él, -49 fok volt a leghidegebb. Szerencsére aznap nem kellett sehova mennie, de -45 fokban már autózott, akkor épp a fodrász várta időpontra.
Olvasd el ezeket is!
Kétkezi munkával foglalkoznak
Renáta és Gábor a diplomáik ellenére kétkezi munkával foglalkozik, és így boldogok. Korábban a férfi is keresett pénzt bányában, mint az apukája, de ma mindketten gipszkartonoznak.
„Míg a diplomám honosítását vártam itt, besegítettem Gábornak, hogy ne unatkozzak, aztán én is ebben ragadtam” – folytatja Reni, aki úgy érzi, 14 éve Kanada az élete és az otthona is már. Honvágya ugyan volt régen, de még akkor sem gondolta, hogy hazaköltözne, hiszen a szerelem oda kötötte. Életüket 2016 óta Szotyi, a magyar mudi teszi teljessé.
A kutya cipője miatt blogol
Reni négy éve egy blogot is elindított, hogy megmutassa, milyen az élet a Yukonban. Eredetileg nem is ő, hanem Szotyi kutya volt a „híresség”, mindennapjaikat pedig ma már 91 ezer ember követi.
„Szotyit egy magyar tenyésztőtől vásároltuk, először róla kezdtem el fényképeket feltölteni egy mudikkal foglalkozó csoportba. Mivel sokan kérdezték, hogy minek van rajta állandóan cipő, ha kint van, úgy gondoltam, megmutatom, hogyan is élünk mi – meg főleg azért, hátha sikerül megértetnem az emberekkel, hogy a Yukon nem Alaszka. A férjem Mrs. Columbo néven szerepel, ő nem szeretne az arcával is megjelenni, de a videók készítésébe besegít.”
Fotók: Archív
