„Bezzeg a mi időnkben!”
– hangzik el sokszor a nagyszülők szájából, főleg, ha gyereknevelésről van szó. Amit ugyanis ma természetesnek tartunk a szülőként, néhány évtizeddel korábban még teljesen másként működött. A babázás rengeteget változott az elmúlt 50-60 évben.
De vajon hogy neveltek minket nagyanyáink, és miben neveljük ma egész másképp a gyerekeinket? Megdöbbentő különbségek vannak.
A terhesség is más volt
Manapság szinte természetes, hogy a kismamák 3D vagy akár 4D ultrahangfelvételeket kapnak a babáról. Emellett sokan már a terhesség első trimeszterében megtudják, kisfiú vagy kislány érkezik a családba.
Régen a baba nemére legfeljebb a népi babonák alapján próbáltak következtetni: ha a kismama hasa hegyes volt, fiút vártak, ha pedig gömbölyű, akkor lányt. Sokan hitték azt is, hogy a lány úgymond elveszi az anya szépségét, míg a fiú megszépíti a kismamát.
Ma már tudjuk, hogy ezek inkább kedves hiedelmek, mint tudományos tények. A modern orvostudománynak köszönhetően a várandósság sokkal kiszámíthatóbb lett, mint nagyanyáink idejében – írja a Coloré.
Sírni hagyni vagy megnyugtatni?
Talán az egyik legnagyobb különbség a csecsemőkkel kapcsolatos bánásmódban látszik.
Évtizedekkel korábban sok szülő azt vallotta, hogy a babát nem szabad minden sírásnál felvenni, mert el lesz kényeztetve. A szakemberek akkoriban gyakran javasolták az időre etetést is. A kisbabák csak meghatározott időközönként ehettek, még akkor is, ha sírtak az éhség miatt.
Ma a pszichológusok és gyermekorvosok többsége ennek éppen az ellenkezőjét hangsúlyozza. A friss szemlélet szerint a csecsemő sírással kommunikál, ezért fontos, hogy gyorsan reagáljunk az igényeire. Az érintés, az ölbevétel és a közelség biztonságérzetet ad a babának, ami a lelki fejlődésére is pozitív hatással lehet.
Régen a büntetés is keményebb volt
A szülők többsége ma már igyekszik kerülni a kiabálást és a testi fenyítést, néhány évtizede azonban ez még teljesen elfogadott nevelési módszernek számított.
Emlékezzünk rá, hogy a 60-as vagy 70-es években az iskolákban sem volt ritka a körmös büntetés gyanánt. Az akkori szemlélet az volt, hogy a szigor és a félelem tiszteletre neveli a gyereket. A szakemberek manapság inkább az őszinte kommunikációt, a következetességet és az érzelmi biztonságot tartják fontosnak.
A szobatisztaság sem ugyanakkor jött
Nagyanyáink gyakran büszkén mesélik, hogy mi már kétéves korunkra szobatiszták voltunk. Ez tényleg gyakori volt régen, de nem is véletlenül.
Eldobható pelenkák hiányában textilpelenkát használtak, aminek a mosása rengeteg munkát jelentett. Épp ezért a szülők már nagyon korán bilire szoktatták a gyerekeket. Akár már egyéves korban.
Manapság minden gyerek a saját tempójában fejlődik, legalábbis ez az elfogadott szülői felfogás. A legtöbb kisgyerek hároméves kor körül lesz teljesen szobatiszta.
Jöhet még egy kvíz?
Minden falatot meg kellett enni
„Addig nem állsz fel, amíg meg nem eszed!”
– hallhattuk ezt a mondatot fiatalon. Régen az élelmiszer sokkal nagyobb érték volt. Sok családban nem jutott minden nap bőséges vacsora az asztalra. Szóval természetes elvárás volt, hogy a gyerek megbecsülje az ételt, és mindent megegyen, amit elé tesznek.
Ma egészen más problémákkal küzdenek a szülők: sok kisgyerek válogatós, nehéz rávenni őket a zöldségek elfogyasztására vagy arra, hogy kipróbaljanak új ízeket. Szakemberek szerint viszont nagyon fontos, hogy az étkezés ne legyen állandóan a konfliktus forrása, mert az hosszú távon rossz kapcsolatot is kialakíthat a gyerekben az evéssel.
Nincs tökéletes módszer
Bár a gyereknevelési szokások rengeteget változtak, egy dolog biztos: minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének. Nagyanyáink teljesen más korban éltek, más lehetőségekkel és más tudással rendelkeztek. A mai szülők ezzel szemben sokkal több információból válogathatnak. Valljuk be, néha talán túl sokból is.
