Már előző este érezni lehetett, hogy másnap valami különleges történik. A fürdőruhák a fotel karfáján várakoztak, a strandlabda félig leeresztve hevert a nappaliban, a konyhában pedig sorban készültek a másnapi útra szánt szendvicsek.
A családi nyaralás a nyolcvanas-kilencvenes években nem egy online foglalással kezdődött, hanem hosszú készülődéssel, listákkal, pakolással és azzal a semmihez sem hasonlítható izgalommal, amely már napokkal az indulás előtt beköltözött a lakásba – írta az NLC.
Aki akkoriban a Balaton felé vette az irányt, jól ismeri a látványt: a Trabant, a Wartburg, a Lada vagy a Skoda tetején roskadozó tetőcsomagtartó, rajta bőröndökkel, gumimatracokkal és kempingszékekkel. Ami nem fért be az autóba, az felkerült a tetőre. Ami pedig oda sem, azt valahogy mégis sikerült magunkkal vinni.
Az utazás is a vakáció része volt
Ma navigáció vezet minket, az útvonalat pedig valós időben követjük a telefonunkon. Harminc-negyven éve viszont papírtérképek lapultak a kesztyűtartóban, a fontos címeket egy cetlire írták fel, és az útvonaltervezést gyakran a családfő végezte a konyhaasztalnál.
A Startlap Fortepan archív felvételeit feldolgozó balatoni visszatekintése szerint a Balaton nem egyszerűen úti cél volt, hanem maga a nyár. Sok család számára ez jelentette az év egyetlen nagy utazását, amelyre hónapokig készültek.
A tópart felé vezető út ugyanúgy része volt az élménynek, mint maga a strandolás. A hátsó ülésen a gyerekek kártyáztak, autókat számoltak, vagy magnókazettáról hallgatták kedvenc dalaikat, miközben az országút kilométerei lassan fogytak.
Ez volt az a korszak, amikor az utazás még nem kellemetlen szükségszerűség, hanem a vakáció első felvonása volt.
Hűtőláda, rántott hús és szörpös üvegek
A nyaralás gasztronómiája is egészen más volt. Hűtőtáskákban velünk utazott a rántott hús, a fasírt és a gondosan fóliába csomagolt szendvics. A benzinkúti gyorsétterem még nem volt magától értetődő megálló, így a családok jelentős része saját elemózsiával indult útnak.
A pihenőkben előkerült a termosz, a házi szörp vagy a citromos tea, a gyerekek pedig az út szélén elfogyasztott szendvicsektől érezték úgy, hogy már tényleg nyaralnak. Mire megérkeztek a Balatonhoz, a hűtőládában lapuló jégakku már félig felolvadt, de ez senkit sem zavart.
Szeretnél még többet nosztalgiázni?
- A rendszerváltás után sokan kidobtuk: ma vagyonokat érhetnek ezek a gyerekkori kincsek
- A mosolyuk milyenségét is szabályozták: így néztek ki a MALÉV légikisasszonyai a fénykorban
- 10 készség, amiket minden gyerek tudott régen: ma már alig találsz, aki mindet ismerné
- 11 évig tartott a szocialista szesztilalom, ami Hofit és a Szomszédokban Vágási Ferit is megihlette
Zimmer frei és spontán balatoni napok
A mai nyaralások többségét régen senki nem tervezte meg percre pontosan, sokkal több hely jutott a spontaneitásnak. A balatoni utcákban egymást érték a „Zimmer frei” táblák, és sokan úgy érkeztek meg a tópartra, hogy még nem tudták, pontosan hol alszanak majd.
A szállásadók gyakran név szerint ismerték visszatérő vendégeiket, a gyerekek pedig néhány óra alatt összebarátkoztak a szomszéd szoba vagy sátor lakóival. Nem kellett programot foglalni, nem kellett előre kiválasztani a vacsora helyszínét. A napokat az időjárás, a kedv és a pillanat alakította.
Főtt kukorica, vízibicikli és az első nagy nyári szabadság
A balatoni nyárnak megvoltak a maga állandó szereplői és hangulati elemei. A vízibiciklik, a stégek, a gumimatracok, a sorban állás a lángosért, a délutáni fagylalt és az esti kikötői séták. A régi strandfotókon rendre ugyanazok a jelenetek térnek vissza: pokrócon pihenő családok, gumimatracot cipelő gyerekek, hosszú sorok a büfénél és a strandhangosító recsegő hangja, amely egyszerre mindenki figyelmét magára vonta.
Talán nem voltak akkor modernebbek a szállások, gyorsabbak az utak vagy kényelmesebbek a körülmények. Mégis sokan úgy emlékeznek vissza ezekre az évekre, mint a legszabadabb nyarak időszakára. Nem a tökéletes fényképek kedvéért utaztaunk, és nem azért, hogy perceken belül megosszuk az élményeket a világgal. Egyszerűen csak ott voltunk.
És talán ezért maradtak meg olyan erősen az emlékeinkben a naptej illata, a hűtőláda zörgése, a tetőcsomagtartón himbálódzó bőröndök vagy a frissen sült balatoni lángos illata. Mert ezek nem csupán egy nyaralást idéznek fel, hanem egy egész korszakot. Egy olyan nyarat, amelyről akkor még senki sem tudta, hogy egyszer majd nosztalgiával gondol vissza rá.
