Ha lenne verseny az egy főre jutó puszik számát illetően, Kapócs Zsóka és Simek Péter kisfia, Borisz biztosan esélyes lenne a fődíjra. Amíg az anyuka feldob egy sminket a fotózáshoz, párja kezében szendereg Borisz, és nem telik el úgy perc, hogy ne cuppantsanak egy nagyot a kisfiú fejére, pofijára. Zsókáék nem szeretnének celebgyereket nevelni a piciből, ezért még a közösségi oldalukra sem töltenek fel fotókat róla. Csupán egy, Zsóka kezére fonódó pici ujjacskákról készült kép kürtölte világgá a boldogságukat április elején: világra jött a kisfiú, akiért rengeteget küzdött az anyukája. „Endometriózis miatt műtöttek, utána pedig lombikprogramban vettem részt – kezdi Zsóka. – Nem tagadom, volt olyan pont, amikor úgy éreztem, feladom, nem bírom tovább, sőt, már az örökbefogadáson is elgondolkodtam. Aztán megtörtént a csoda, és megfogant Borisz.” Zsóka és párja, Simek Péter, a Videoton U-17-es focicsapatának vezetőedzője számára a kezdetektől nem volt kérdés, hogy szeretnének közös babát.„Zsóka az első perctől nyílt lapokkal játszott, elmondta, hogy az is benne van a pakliban, hogy talán soha nem lesz gyerekünk – veszi át a szót Péter. – Úgy gondoltam, ha mégis sikerül a közös baba, azt isteni ajándéknak tekintem majd. És szerencsére így is történt.”
Az apuka is éjszakázik
Zsóka azt mondja, ő jobban aggódik Boriszért, Péter lazább, és meg is tudja őt nyugtatni. „Egy-két ember véleményét meghallgatjuk, de eszünkbe nem jut az interneten szörfözni gyerektémában, mert biztos, hogy elolvashatunk mindent, és annak a szöges ellentétét is. A szülés előtt tele voltam félelmekkel, de ahogy a kezembe vehettem a fiamat, minden megszűnt körülöttem. Azt mondják, senki nem sprintelt le olyan gyorsan az intenzív osztályról, mint én. Alig vártam, hogy végre láthassam őt. Addigra Petivel már megismerkedtek, az édesapja karjában pihent.” Sokan állították a környezetükben, hogy egy férfi csak akkor tud mit kezdeni a gyerekével, ha az beszélni kezd, de erre a focista rácáfol. Az éjszakákat is beosztják: este kilenctől hajnal 3-ig az anyuka alszik, 3-tól kilencig az apuka. Így reggel beszélik meg, hogy nyert-e a Roma csapata, hiszen Zsóka belealudt a meccsbe. „Nagyon bánom, hogy ezt apukám nem élhette meg. Óriási focidrukker volt, és az unokája édesapja élvonalbeli focista. Bár biztos lettek volna ugratások, hiszen apa megrögzött Fradi-drukker volt, az én párom viszont az Újpestben játszott. Anyukám szerencsére sokat segít Borisz körül, bár egyelőre nem szívesen adom őt ki a kezemből. Még én is tanulom őt, lesem minden rezdülését, mozdulatát.”
„Éreztem, hogy váltanom kell”
Zsóka még utolsó idős terhesen is dolgozott: három lakás átalakítását vezényelte. Most is lakberendezési magazinok hevernek az asztalon; évek óta a lakberendezés lett a hivatása. „2015-ben szakadtam el a színháztól, és elmentem Milánóba lakberendezést tanulni. Nálam nem egyik napról a másikra jönnek el a váltások; előtte hosszú ideig érzem, hogy valami nem jó. Azért lettem színésznő, mert szerettem volna kimondani mindazt, amit gyermekkorom óta összegyűjtöttem magamban. Amúgy mindig csak azt tudtam csinálni, amit szerettem, és addig, amíg szerettem. Milánóban nagy fába vágtam a fejszémet; színésznőként lettem újra diák, ahol a padtársam egy brazil építészlány volt, óriási szaktudással. Miközben én kezdő kurzusra akartam beiratkozni! Az oktatás angolul folyt, közben tanultam olaszul is. Minden reggel biciklivel tekertem az iskolához, majd így jutottam haza, és a kezemet teleírtam angol szakkifejezésekkel, hogy addig is tanuljak. De megérte minden perce: imádom ezt a munkát.” Zsóka igazi örökmozgó, nagyon intenzív hónapok vannak mögötte, de most Borisz tölti ki a mindennapjait. „Az első napokban furcsa volt a bezártság, de idén biztosan nem vágyom nyaralni. A hátsó udvarban egy igazi oázist rendeztünk be, ahol a kisfiam nagyokat tud aludni. És ha tehetem, én is!” – fejezi be nevetve.
Várat magára a nagy találkozás
Zsóka két vizslája – Kaba és Málna – még nem találkoztak Borisszal, de a szülők mindenképpen szeretnék, ha együtt nőne fel a kisfiú a család kedvenceivel. „Kaba és Málna »internátusban« vannak, az az úriember vigyáz rájuk, akikre rá tudtam őket mindig bízni, ha elutaztam. Amíg nem rázódtunk össze a picivel, még nem hozzuk őket haza. Egyébként a két kutya éppen ott szeretett egymásba: Kabát én vettem, és amikor egyszer a trénernél vendégeskedett, megismerkedett Málnával, akiről lemondtak a gazdái a javamra. Így együtt maradhatott a szerelmespár.”
