Egy vidéki, módos parasztcsaládban nevelkedett Koncz Gábor, akit édesapja papnak vagy orvosnak szánt. Előbbi pályától a cölibátus riasztotta el, utóbbitól pedig az, hogy nem bírja a vér látványát. A színművész és színházi rendező sikerei, Kossuth- és Jászai Mari-díja is azt igazolja, hogy jó döntést hozott annak idején, amikor a színészetet választotta hivatásának. Családi gyökereiből azonban máig megőrizte a természet szeretetét és a lovak iránti rajongását.
„Kulákok voltunk, négy lovat tartottunk. A diploma után vettem magam is lovakat, gyönyörű istállóm volt, és ennek köszönhetem, hogy sosem sérültem meg, mert minden filmet a saját lovaimon forgattam. Nyolc csikóm született amióta lovakkal foglalkozom, mindet magam segítettem a világra. 85 év alatt, amit eddig éltem, ez nem is olyan túl sok, de ahogy feleséget, úgy lovat sem ad el rendes ember soha, megtartottam őket” – mesélte a Kossuth Rádió Kalendárium című műsorában Koncz Gábor, akit kora és egészségi állapota miatt az orvosa lebeszélt a lovaglásról és másik kedvenc sportjáról a síelésről. Ezek helyett mindennap úszik fél órát, mert szüksége van rendszeres mozgásra.
A színészlegenda a beszélgetés végét azzal zárta, hogy szeretne minél tovább aktív maradni a színpadon és magánéletében egyaránt. Korábban csak főszerepeket játszott, de kora miatt most már csak kisebb szerepeket vállal. Véleménye szerint az a baj, hogy mire az ember tudja az életre a megoldást, nincs ideje megélni.
Kiemelt kép: TV2
