A hazai kabaré műfaj feledhetetlen alakja. Sikert sikerre halmozott, annak ellenére, hogy fiatalon megtörtént vele a tragédia: a zsidóüldözés korában Mauthausenbe deportálták. Gyalog, mezítláb menetelt az Inn folyó partján, és arra gondolt, ha ezt az utat túlélni, ő bizony soha többé nem sétál. Mire a lágert felszabadították az amerikaiak, a fiatalember 31 kilóra fogyott, és tífuszban szenvedett. Csodával határos módon felépült, és arra jött vissza Budapestre, hogy se lakása, se ingósága – ahogy mondani szokták, innen szép nyerni. És ő nyert.
Első házasságát nagyon megbánta
Parodistaként lépett fel először, méghozzá 1946-ban, a Pódium Kabaré színpadán. Később a Vígszínházban, a Vidám Színpadon és a Mikroszkóp Színpadon is nagy sikert aratott. A közönség imádta.
„A közvetlenségem és a humorom, ami nagyon közel állt hozzájuk – mesélte Kabos László egy interjúban. – Az egyszerű embereknek a szívébe loptam magam, kedvenc lettem országszerte, akinek a nevére biztos volt a telt ház. A magánszámaim rendszerint azokból a sztorikból álltak össze, amik valóban megtörténtek velem, amiket nem lehetett kitalálni az íróasztalnál.”
A művész pályája nyílegyenesen ívelt felfelé, hamarosan azt is megengedhette magának, hogy luxusautót vásároljon. Ez akkoriban ritkaságszámba ment. „Amikor már jól ment a pályám, vettem egy Mercedest a németektől. Egy kollégám jött ki velem, és már az új autóval indultunk haza. Az út mellett egyszer csak feltűnt a Mauthausen-tábla, elmentünk előtte az isteni kocsival. Itt van valami mondanivalóm, szóltam a haveromnak, és megálltunk a feliratnál. Dögöljetek meg! Gyalog hoztatok ki, most meg a legszebb kocsitokkal megyek haza.”
Kabos László nagyon büszke volt mindarra, amit elért. Szerette az élet jó dolgait: a finom italokat, a szép nőket, bár elmondása szerint elsőre nem választott valami körültekintően. Hajdani feleségéről és első házasságáról ma már csak annyit tudni, hogy hatalmas esküvőjük volt, amire kivonult a fél ország. A humorista éveken át lépten-nyomon azt hallgatta: ott voltam az esküvőjén! Minden alkalommal rávágta a következő mondatot: sajnos én is! Házassága megromlott, papíron mégsem vált el, már csak ezért sem vehette feleségül élete szerelmét, Urbán Erikát, aki bő harminc éven át volt a társa.
Tiltott szerelem
Új kapcsolatát sem a pártvezetés, sem a szakma nem nézte jó szemmel, hiszen a komikus nős volt, emellett Erika 25 évvel fiatalabb. A szocializmus idején ekkora korkülönbség hivatalosan nem volt elfogadott. Kettejüket azonban nem érdekelte a közvélemény, vállalták a megbélyegzést. A legtöbb támadást nem is Kabos, hanem csinos szerelme kapta. „Sokan nem értették, hogy szerethettem bele egy ilyen csúnya kis emberbe, a hátam mögött mindennek elhordtak, de nekem Laci maga volt a bűbáj. Imádtam, úgy ahogy van, az illatát, a gyönyörű lelkét” – mesélte annak idején egy napilapnak Urbán Erika, aki kisbabát is szeretett volna párjától, ez azonban nem adatott meg nekik.
Egyszer lett volna lehetőség rá, de a komikus már nem érezte magát elég fiatalnak ahhoz, hogy felelősséggel belevágjon a családalapításba. „Akkor derült ki, hogy állapotos vagyok, amikor Laci egy hosszú, ausztrál turnén volt. Telefonon mondtam neki, babát várok. Kérte, vetessem el, mert túl idős ehhez, és főként nem akar egyedül hagyni majd egy gyerekkel” – nyilatkozta a színésznő, aki úgy határozott, elfogadja párja döntését.
Nagy érzelmi fájdalmak árán, de szerelméért elengedte a vágyat, hogy édesanya lehessen. „Pedig Laci imádta a gyerekeket. Ha meglátott egy vörös lurkót az utcán, azonnal odament hozzá, megkérdezte, hogy hívják, és hol lakik. Bármi volt a válasza, rávágta: sajnos nem jártam arra” – emlékezett mosolyogva Erika, aki Kabosnak adta az egész életét. Együtt is számos alkalommal szórakoztatták a közönséget – a humor legendás párosaként bejárták a világot.
Hiányoztak a színpadi játszótársai
A kis Kabos gégeproblémái 2000-ben kezdődtek, ekkortól már nem vállalt fellépést. Néhány évvel később rosszindulatú daganatot találtak a hangszálán, ami erős aggodalomra adott okot, de aztán egy kontrollvizsgálat alkalmával váratlanul panaszmentesnek minősítették. 75. születésnapján Göncz Árpád a Magyar Köztársaság tisztikeresztje kitüntetést adta át neki, ő pedig tervezgette a nagy visszatérést.
„Azt hiszem, még nem nézek ki olyan vacakul, hogy ne tudnék színpadra menni. Csinálnék még valamit, mert nem ment el a kedvem, most is szeretem ezt a hivatást. Egy gond van csak: nincsenek játszótársak. Meghaltak. Nincs senki se. Az utolsó mohikán Kibédi Ervin volt abból a garnitúrából” – ecsetelte egy interjúban.
Többé sajnos ő sem állhatott színpadra. Néhány héttel később a panaszai visszatértek, és megműtötték. Felesége az otthonukban ápolta, ahol nem sokkal később elesett, és combcsontsérüléssel került kórházba. Egyik délután békésen elaludt, és nem ébredt fel többé. Az összetört szívű özvegy a férje halála után sok éven át odaadóan ápolta Kabos munkásságának emlékét, még könyveket is írt róla. Majd amikor eljött az ideje – tavaly nyáron – ő is elindult László után a nagy útra. Ma már együtt nevettetnek az égi színpadokon.
Képek: Mti, Nagy Zoltán
