Karakán, tudatos, őszinte és sokakkal ellentétben a nehéz helyzetekben is bátran kiáll a világ elé. Évekkel ezelőtt nyíltan vállalta rákbetegségét, az egész ország figyelemmel kísérhette gyógyulása történetét, ami sokaknak erőt adott. Azóta is küldetésének érzi, hogy jó példával szolgáljon, akár tabudöntögetés árán is.
Betegnek lenni nem szégyen
A 61 éves színésznő jelenleg a kolumbiai dzsungel lakója. „Amikor a műsorkészítők jelentkeztek nálam, nevetve kérdeztem vissza, hogy rengeteg szép, fiatal színésznő van, miért a nénit hívjátok? – mesélte az utazás előtt a Meglepetésnek. – Gondolkodási időt kértem, és végigvettem magamban, jó-e nekem egyáltalán, ha vállalom ezt a versenyt. Sajnos általános tapasztalom, hogy nálam tíz, húsz évvel fiatalabbak is lemondanak magukról, mert úgy érzik, elszállt felettük az élet, de én állítom, hogy a B oldal rengeteg örömet rejt, minden csak hozzáállás kérdése. Úgy döntöttem, igyekszem átadni a tévénézőknek az életszeretetemet.”
A Jóban Rosszban sorozatból is ismert sztár nem fél az éhezéstől, a fázástól és az extrém kihívásoktól, ami a reality műsorral jár. Már sok nehéz helyzettel szembenézett, és mindent megtesz, hogy a mostanival is megbirkózzon. „Azután, hogy nevetve végigcsináltam egy kemoterápiát, már sok mindentől nem riadok vissza. Azon az időszakon a férjem odaadó támogatása és a humorunk segített át. Mindemellett igyekeztem lélekben berendezkedni arra, ami következik. Tudtam, mi a gyógyulás útja, és annak minden nehézségével megbirkóztam. Ez olyan jól sikerült, hogy amikor egy ponton szó esett arról, hogy esetleg nem is kell kemoterápiára mennem, már annyira rákészültem, hogy kifejezetten csalódott lettem. Aztán mégis kaptam hat alkalmat. Akkoriban éppen egy rákbeteg színésznőt játszottam a színpadon, és amikor levettem a parókámat, megdöbbent a közönség. Amikor hívtak az újságírók, tényleg beteg vagyok-e, eszembe sem jutott tagadni. Rögtön azt gondoltam, nem baj, ha látják mások is, mi történik velem. Motiválni akartam a sorstársaimat, hogy átmenjen az üzenet: betegnek lenni nem szégyen.”
Sokat tanult a férjétől
Gyógyulása után nem változtatott drasztikusan az életén, inkább csak az idegeskedést, a görcsölést próbálja elengedni – szerinte ugyanis az a legkárosabb az egészségre. „Ha bármi gond adódik az életben, azonnal nézzünk vele szembe, kezeljük, és ha nem sikerül, akkor engedjük el – vélekedik. – Ma már igyekszem nem gyötrődni éjszakákon át álmatlanul egy problémán. Ebben az értelemben sokat lehet tanulni a férfiaktól, akik praktikusan gondolkodnak. Míg mi, nők képesek vagyunk egy témán hónapokig kattogni, ők azt mondják, hogy drágám, de hát ezt már tegnap megbeszéltük. Irigylésre méltó hozzáállás, amit igyekszem elsajátítani. Korábban az is nagyon megsebzett, amikor egy-egy barátságról kiderült, hogy bizony csak a munka tartotta össze. Ma már könnyen elengedem, aki megy, és hamar befogadom, aki jön. Nyitott vagyok az emberekkel. A férjem mizantróp típus, azt mondja, körülöttünk csak azért van zajos társasági élet, mert én nyitott házat viszek, hozzánk mindig lehet jönni. Mióta a betegségem után újjászületettem, olyan vagyok, mint egy energiabomba. Rengeteg ötletem és megvalósításra váró álmom van. A kreativitás mindenkit megfiatalít. Ráadásul nemcsak a művészetben lehetünk ötletgazdagok, hanem az életünk bármely más területén, akár a konyában is.”
Együtt játszik a lányával
Rita számára más fordulatot is hozott az elmúlt néhány év: manapság már jóval többet rendez, mint játszik. Annak idején ő hozta be Magyarországra és rendezte a máig nagyon sikeres Menopauza című előadást, három éve pedig, éppen a világjárvány előtt hozta létre a Liliom Produkciót, amelyben az Anyatigrisek musical és az Öreglányok című zenés darab is női sorsokkal foglalkozik. Legszemélyesebb előadása az Anyám az őrületbe kerget, amit lányával, Barbinek Paulával és Bajor Lilivel játszik. „A mai napig nagy öröm, ha színpadon állhatok, de jó ideje a szerelmem a rendezés, imádom a műhelymunkát, ameddig létrehozunk egy előadást a kollégáimmal. Ez a lelkemben lemondással is jár. Nem hajolok meg a színdarab végén, a tapsot a többi színésznő kapja, én akkor láthatatlan vagyok. Ezt nem volt könnyű megemésztenem, de valamit valamiért. Az pedig csodás érzés, amikor ügyintézek a városban, és egyszer csak odalép hozzám valaki, hogy nagyon szerette ezt vagy azt a rendezésemet, és még a tévéből is emlékszik rám. Talán ezt a felém áradó szeretetet a Celeb vagyok, ments ki innen! nézői a szavazáskor sem felejtik majd el.”
Fél az egerektől
„Imádom az állatokat, de csak azokat, amelyeknek négy lábuk van. Ezek közül kivétel az egér. Egyszer otthon volt egy a szekrény mögött, amikor megláttam, pont úgy ugrottam fel sikoltva a székre, ahogyan a nők szoktak, ha egeret látnak. Nem bánnám, ha rágcsálókkal és csúszómászókkal nem kellene hadakoznom a dzsungelben.”
Kiemelt kép: RTL Klub
(Cikkünk még az előtt készült, hogy a színésznő elindult a dzsungelbe, majd első kiesőként elhagyta a versenyt – a szerk.)
