Magam sem szeretem, amikor valaki megbabonázva szuggerálja: légy pozitív, gondolkodj pozitívan! Mert az életünknek vannak nehéz pillanatai, hiszen senki nem ígérte, hogy könnyű lesz. Ilyenkor én erőt merítek – saját magamból. Mert már ismerem magam, tudom, hogy képes vagyok rá, és meg akarom oldani a nehézségeket. Hogy nem fogok hosszan rágódni, aggódni, gyötörni magam, amivel csak rongálom az egészségemet is. Ráadásul az idősödésnek ez is egy pozitívuma, hogy annyi, de annyi mindent megéltünk már. Ilyenkor csak fel kell idézni, hiszen „akkor” is erős tudtam lenni, „akkor” is megtaláltam a megoldást, és „akkor” is tovább tudtam lépni.
De elárulom, azért időnként velem is előfordul, hogy egy kicsit „mélyrepülök”. Mint például ebben az időszakban. Sok éven keresztül a január első napjaiban rendre rám tört a rosszkedv, nem volt kedvem kimozdulni itthonról, semmihez nem volt kedvem. Azon is aggódni kezdtem, lesz-e majd munkám. És minderre jött a januári sötétség. Aztán néhány nap múlva megmozdultam. Először is alkonyattájt felfedeztem, hogy a szemben lévő domb tetejéről elindult visszafelé a nap, a nyári állása felé. És már ez a felfedezés is jobb kedvre derített. Aztán felhúztam a cipőm, és kimentem a friss levegőre. Közben elgondolkoztam, mi bajom is van. Lehet, hogy csak hiányoznak az ünnep fényei, az a varázslatos hangulat, amivel az advent jár, és azok a boldog pillanatok, amiket a karácsonytól kapunk? Ahogy tovább-ballagtam, a mozgás, a friss levegő, a vadkacsák látványa a vízen, kezdte kisöpörni a sötét gondolatokat a fejemből. Ma persze már tudom, hogy a legfontosabb az ilyen reménytelennek tűnő hangulatban mégis egy kis erőt gyűjteni, megmozdulni, kimozdulni.
Néhány éve olvastam, nem biztos, hogy pontosan tudom idézni, de a lényeget leírom: boldog akarok lenni, mert jót tesz az egészségemnek. A nagy francia gondolkodó, Voltaire írta ezt. Mélyen igaza van. Ha törekszünk arra, hogy a mindennapjainkban megleljük az örömöket, és nem a boldogság kék madarát keressük, üldözzük egész életünkön át, akkor ezzel még az egészségünknek is jót teszünk. Én már csak tudom!
Szeretettel: Judit
