Norvégiában, Svédországban vagy Finnországban ilyentájt reggel tízkor kel fel a nap és délután kettőkor már besötétedik. Akár novembertől áprilisig eshet a hó, jégpáncélba burkolódzhat az élet, és a hőmérséklet akár -40 fogig süllyedhet. A skandinávok azonban ilyen mostoha körülmények között is megtanulták élvezni az életet, a téli depressziót hírből sem ismerik. És az őket is érintő energiaválsághoz is másként állnak hozzá.
„Az időjárás nem akadályoz”
Miklós Anita és családja hat éve költözött Bergenbe, ahol Anita kozmetikusként dolgozik, párja, Zoli vendéglátózik. Azt meséli, hogy hiába gazdag ország Norvégia, és élnek ők is jómódban, az energiaválság mindenkit érint. „Az áram nagyon megdrágult, ráadásul az ára naponta, akár óráról órára változhat az ország különböző részein, ezért a legtöbben egy telefonos applikációt használunk, amivel látjuk, hogy éppen miként alakul, és ha aznap nagyon drága, akkor kandallóval fűtünk, gázzal ugyanis itt nem lehet. Norvégiában még a társasházakban is van kandalló, és a tűzifát egész évben szorgalmasan gyűjtik, a közértekben is lehet kapni. Azonkívül olcsóbb, ha éjszaka mosunk és használjuk a szárítógépet. Bevásárláskor is tud takarékoskodni, aki szeretne, minden áruházláncban vannak olyan pultok, ahol a lejárathoz közeli árukat 50% kedvezménnyel árulják, és azt le lehet fagyasztani” – meséli Anita.
És mit csinálnak a komor, sötét időjárás ellen? „A norvégokra nincs hatással, milyen az idő, mindennap sportolnak, sétálnak, túráznak, futnak, és ebben nem akadályozza őket a szél, a hideg vagy a csapadék. Szakadó esőben is felhúznak egy esőruhát az irodai ruhára, és mennek gyalog dolgozni. Van egy mondás, hogy a norvégok síléccel a lábukon születnek, és valóban, itt mindenki megtanul síelni. Gyakran a még járni sem tudó kisgyerekeket is utánfutóval hozzákapcsolják a síelő vagy bicikliző szülőkhöz, és megy az egész család. Aztán amint kisüt a nap, szinte kirajzanak az emberek az utcákra. A gyerekeket – legyen bármilyen az idő – napközben is a szabad ég alatt altatják, a kisbabákat babakocsiban jól bebugyolálva, az ovisokat meg anorákban – eső esetén egy fedett tető alatt. Kitűnő is az immunrendszere a norvégoknak. Az egyik színésznő vendégem mesélte, hogy szakadó esőben is megtartották a szabadtéri előadást, náluk nincs esőnap.”
Hazaérve az otthonukba igyekeznek mesterséges napfényt varázsolni a falak közé. „Az ablakokba lámpát állítanak, ami hasonlít ahhoz, mintha kintről sütne be a nap. És sokan ébrednek terápiás lámpára, ami fokozatosan emeli a fényerőt, utánozva a kelő nap adta világosságot. A házban a lámpák mellé is gyertyákat, illatos mécseseket gyújtanak, ezzel teremtve kellemes hangulatot. Nem csoda, hogy a norvégok szeretnek otthon lenni” – foglalja össze a tapasztalatait Anita.
„Itt sosem érzed magad egyedül”
Immár 14 éve, hogy Kubik Mária Svédországban él. Mint mondja, ez idő alatt voltak nagyon kemény telek, alap a hideg, a hó, a sötét. Neki ezt nyilván meg kellett szoknia, ám azt tapasztalta, a svédek az időjárásból nem csinálnak ügyet.
„Az, hogy hideg van, a világon semmiben nem akadályozza őket – meséli Mária. – Elképesztő például, hogy mennyit sportolnak, milyen nagy hangsúlyt fektetnek az immunerősítésre. Nem ritka, hogy látom, 90 éves emberek is csoportosan indulnak neki a nordic walking botokkal a természetnek, tehát az egyik fontos titkuk a mozgás. A másik pedig, hogy a napsütés örömét télen az élénk társasági élettel pótoljuk. Sok az összejövetel, a házibuli. Még a társasházban is természetes, hogy havonta egyszer összegyűlnek az emberek, és bor, sajt, gyümölcs mellett megbeszélik, kivel mi minden történt. Télen, mivel közös a fűtésünk, még azt is egyeztetjük, hány fok legyen, hogy mindenki jól érezze magát. A mi luxusunk nem az étterembe járás, hanem az, hogy legyen fény és jó idő a lakásokban, tehát, ha tehetjük, nem spórolunk a fűtésen és a villanyon. A svédek nagyon segítőkészek, köztük sosem érzed magad egyedül. A gyerekek itt kiskoruk óta szeretetteljes, egészséges, önbizalomépítő nevelést kapnak, ami felnőttként meglátszik azon, ahogyan másokkal bánnak. Mióta itt élek, folyamatosan kapom a pozitív megerősítést tőlük, ami a saját életemben is előbbre visz. Ez az, amit más népek is elleshetnének tőlük.”
„Mozognak, szeretnek, nevetnek”
Monika Törnt – lánykori nevén Németh Mónikát – 1999-ben vitte a szerelem Finnországba. Férjével először az északi sarkkörhöz nagyon közeli Ouluban éltek, ahol télen hónapokig a fagy és a sötét az úr, csak később költöztek Turkuba, ahol valamivel jobb a helyzet.
„Aki itt él, annak a hideg és a sötét nem is téma. Rétegesen felöltözünk jó meleg holmikba, védjük az arcunkat is, és ha -20 alá esik a hőmérséklet, figyelünk arra, hogy egyszerre egy óránál többet ne legyünk a szabadban. Itt, Turkuban mostanában enyhébbek a telek. Mindig drukkolunk, hogy ne olvadjon el a hó, mert ha ez megtörténik, latyak van, szürkeség, és abban a pici világosságban, reggel tíz és délután kettő között sem túl jó kint lenni. Ilyenkor a házibulikkal, a társas összejövetelekkel kompenzálunk. Nagyon megünneplünk mindent. Éppen a múlt héten volt nálunk családi alkalom, harmincan ültük körül az asztalt, gulyáslevest ettünk, jókat beszélgettünk.”
Mónika azt meséli, az energiaválság Finnországot is sújtja, de sokaknak van geotermikus fűtése, és az állam is jelentősen segíti a hidegben az embereket.
„Mindemellett nagyon erős a kisközösségi élet. A legelszántabbak még télen is nekiindulnak hátizsákos hegyi túráknak, fűthető hálózsákokban alszanak, vagy éppen jeges vízben úsznak. Általánosan igaz, hogy a finnek endorfinnal küzdenek a hideg ellen. Tehát mozognak, szeretnek, nevetnek, és már a kicsi gyerekek immunrendszerét is tudatosan erősítik.”
És még egy kis adalék: a család nagypapája – Németh Lajos időjós szerint – a finnekből hiányzik a kivagyiság, az irigység és a furkálódás. „A hólapátolás azonban ott női munka is, ahogyan a fűnyírás is. Ezt itthon is bevezetném” – teszi hozzá lánya interjújához nevetve.
Szöveg: André Melinda, Szurovecz Kitti
Fotó: Olajos Piroska, Privát
