Jókat szoktam somolyogni, amikor megtapasztalom, hogy a fiatalabb korosztály mit gondol rólunk a 21. század dolgaiban való jártasságunkat illetően. A minap a főutcán egy fiatal nőtől megkérdeztem, merre találok adventi ablakokat. Rám nézett, valószínűleg bemérte a koromat, és visszakérdezett: van esetleg a hölgynek Facebookja? Elégedetten rávágtam, hát persze, hogy van! Sőt, több is! Tudom, nem volt az ő kérdésében bántó szándék, csak a korom miatt nem feltételezte rólam, hogy barátságban lehetek az internettel. Egy másik eset: a húgom mesélte, hogy egy nagy üzletközpont parkolójában átállították az automatákat bankkártyásra. Mivel váratlanul érte a helyzet, ott álldogált egy percig, amikor odalépett hozzá egy segítőkész fiatalember, aki felajánlotta, ha nincs még a hölgynek bankkártyája, ő szívesen kifizeti, és megkapja készpénzben. Mire a húgom elmosolyodott, és kedvesen, de öntudatosan felelte, persze, hogy van.
Szóval, mi idősödők is haladunk a korral, mert különben bizony lemaradnánk. Mindig elmondom a hallgatóságomnak, hogy soha ne mondják azt, mi már nem tudjuk ezt vagy azt megtanulni. De! Mindent meg tudunk tanulni, hiszen nem vagyunk hülyék. Csak lassabban, kicsit nehézkesebben, olykor a fiatalok számára talán megmosolyogtatóan. Nekem például van egy füzetem, abba írom le lépésről lépésre, mit hogyan kell csinálnom, amikor belépek a digitális térbe, hova klikkelek, melyik gombot nyomom, hova húzom az egeret, és így tovább.
Az egyik barátnőm édesanyja elmúlt nyolcvan, amikor megelégelte, hogy kimarad a fiatalabb családtagok életéből. Vettek neki egy okostelefont, ő is leírta a lépéseket, és most már odáig jutott, hogy mindennap tud az unokáival beszélgetni, levelezni, fotókat küldeni, sőt a barátnőivel külön Facebook-csoportot alakított.
Jólesik, amikor a fiatalok segítenek nekünk eligazodni ebben az olykor ijesztő digitális dzsungelben. Leginkább az unokák szánják rá az időt, hogy tanítgassák a nagyszülőket. Talán több a türelmük, az idejük. És van még egy fontos hozadéka annak, amikor az unokák, dédunokák tanítják az idősödőket: az együtt töltött idő, ami mindennél értékesebb, és ami semmivel nem pótolható.
Szeretettel: Judit
