Amikor Claudia annyi idős volt, mint a hamarosan 17 éves Gesztesi Panka, bizony nem volt könnyű dolga az édesanyjának, Ilonának.
„Pokolian zűrös tinédzser voltam. A rossz magaviseletem és a számtalan igazolatlan órám miatt kicsaptak a gimnáziumból, estin végeztem el. Nekem a színjátszás menekülő útvonal volt. Tartozhattam valahova, ahol megértették a szélsőséges érzelmi hullámzásaimat. Ott nem tartottak fura figurának, hanem elfogadták, hogy ilyen vagyok. Panka zárkózottabb, de egyben érettebb személyiség, mint amilyen kamaszként én voltam. Modellkedik, és érdekli a divat világa, de a színészet nem hozza lázba. Most még nem tudom, mivel szeretne foglalkozni, nemzetközi érettségire készül, és külföldi egyetemre jelentkezne. Kifejezetten szeret tanulni, a matematika az erőssége. A versenysportot, az aerobikot abbahagyta.”
Claudia azt mondja, mindent megtesz annak érdekében, hogy életképes, rendes embereket neveljen a gyerekeiből, de arra jött rá, hogy minden gyerek egy feneketlen kút, ha odafigyelésről van szó. „Sok könyvet olvastam erről a témáról. Azt írják, mi, szülők gyakran rosszul szeretjük a gyerekeinket. Én azt mondom: rengeteg szeretetet, figyelmet adok nekik, a legjobb anyjuk próbálok lenni, aztán majd lesz valami, a többi nem rajtam múlik. Csak reménykedni tudok, hogy boldog és elégedett felnőttek lesznek.”
Fotó: Borzi Vivien