A színésznő a 30-as években született. „Anyai nagypapám bankár volt. Anyámat akkoriban méltóságos asszonynak szólították. Antik bútorok között éltünk, és egy Szinyei Merse Pál-festmény is lógott a lakásunk falán. Apám 1941-ben meghalt, nagyapám elkártyázta a családi vagyont, mi pedig elszegényedtünk. Anyámmal és a bátyámmal társbérletbe kényszerültünk” – meséli a színésznő.
A család a 40-es években már borzalmas körülmények között élt. „Eladogattuk az értékeinket, hogy legyen mit ennünk. Anyám kenyereslány is volt, ami azt jelentette, hogy az asztalok között sétálva, egy tálcán árulta a szeletelt kenyereket a vendéglőkben.” Azokban az időkben ágyneműhuzatra sem maradt pénzük, fedetlen tollpárnán aludtak. „Amikor felnőttként már megtehettem, minden hónapban vásároltam egy új ágyneműhuzat-garnitúrát. Mostanra egy kisebb panziót is el tudnék látni” – árulta el nevetve.
Fotó: archív, privát
