Sok mindent hozunk a gyerekkorunkból, például a befőzés tudományát is. Nagyon szerettem anyukám meg nagymamám mellett sertepertélni a konyhában, akkor is, amikor nyáron befőztünk. Emlékeim szerint nem voltunk nagy reformerek, tartósítószernek szalicilt raktunk – egy picit – a befőtt tetejére, majd celofánpapírral zártuk le az üveget. Tél végére kicsit kiszáradtak a cseresznye- meg a meggyszemek, de akkor is jóízűen ettük akár hús mellé, akár csak úgy magában.
Sok év eltelt, mire én is rászántam magam a befőzésre. De megszülettek a lányaim, és fontosnak tartottam, hogy télen is egyenek gyümölcsöt. Szerencsére éppen ekkor ismertem meg egy technológiát, ami nagyon hasonlított a nagymamán módszerére, a dunsztolásra. A lényeg, hogy nagyon kevés cukrot teszek a befőttre, és semmi tartósítószert. E módszernek köszönhetően olyan ropogós marad a cseresznye, a meggy, az őszibarack, mint amikor frissen leszedjük a fáról. A Szedd magad mozgalom keretében magunk szedjük, visszük haza a finom gyümölcsöket. Lekvárt is lelkesen készítek, olykor nagyüzemi mennyiséget „gyártunk” a húgommal. Közben jókat beszélgetünk, sokat nevetünk, kicsit nosztalgiázunk is, édesanyánkat, nagymamánkat emlegetve.
Tudom, most sokan megjegyzik, befőzni?! Ilyen gyümölcsárak mellett?! Természetesen, akinek nincs gyümölcsfája, vagy nincs lehetősége a Szedd magad mozgalomban valahol gyümölcsre szert tenni, ezerszer is meggondolja. De aki olcsóbban tud gyümölcshöz jutni, egy percet se gondolkozzon! Hiszen sokkal finomabb, mint a bolti, arról nem beszélve, mennyivel egészségesebbek a magunk által készített befőttek vagy lekvárok.
Azért a lekvárfőzés kalandos is tud lenni. Van egy szép kis fügefám. Időnként sokat terem, ezért egyik évben eldöntöttem, életemben először fügelekvárt készítek. Igen ám, de nemcsak én szeretem a fügét, hanem a darazsak is! Mivel veszélyesek, tetőtől talpig beöltöztem, hogy még véletlenül se tudjanak megcsípni. Elég furcsán nézhettem ki, de így sikerült túljárnom a darazsak eszén. Az első fügelekvár-kreációm mennyei ízű lett, azóta minden évben újra elkészítem. Nem győzöm eldugni az üvegeket, hogy a családom minden tagjának jusson!
Szeretettel: Judit
Judit további cikkeit ide kattintva olvashatja.
