Konyha

Ki hallott már olyat, hogy hagymás lekvár? Édes, csípős, savanyú és egzotikus a csatni

A húsok mellé tálalt gyümölcs- vagy zöldségalapú fűszeres mártásokat, amilyen az áfonyadzsem vagy a lilahagyma-lekvár, az európai konyha is ismeri. Az indiai eredetű, különleges csatnikkal megismerkedve azonban a végtelenségig bővíthetjük ezek választékát.

Minden égtájon népszerű

A csatni nemzetközi pályafutása az 1889-es párizsi világkiállításon kezdődött, és hamarosan az egész világ megkedvelte. Állagára nézve a lekvárra emlékeztet, mégsem egyértelműen édes, hanem inkább csípős, mint a magyar paprikakrémek. Ehhez társul a savanyú íz, amely jól illeszkedik az összképbe, ha egy húsétel karakteres ízét szeretnénk fokozni, vagy éppen ellensúlyozni. Igazi ínyencség a vadhúsok mellé, a francia konyha pedig a libamájhoz is feltálalja. Kedvelt ízesítője az amerikai kreol, valamint a dél-afrikai ételeknek is.

Nevét nem olyan régen még angolosan, chutney-nak írtuk, hiszen az egykori gyarmatbirodalom egzotikus ízeit is beolvasztó brit konyhából ismertük meg. De aztán nemcsak ízvilágában, hanem írásmódjában is hamar beilleszkedett a magyar gasztronómiába.

Főzve a legfinomabb

Úgy tartják, a csatni olyan erős, hogy nem bírjuk megenni, de olyan édes, hogy nem tudjuk abbahagyni. Fokozza az étvágyat és serkenti az emésztést. Zöldségekből, gyümölcsökből és fűszerekből készül, szinte teljesen úgy, mint a hagyományos magyar lekvárok. Eleinte az ázsiai mangó, a kókusz, az ananász és a füge voltak a legjellemzőbb alapanyagai, ehhez később csatlakoztak az európai gyümölcsök, például a körte, az alma, a meggy, a szilva vagy a barack, sőt a mazsola.

A zöldségek közül kerülhet bele hagyma, fokhagyma, paprika, de remekül használható hozzá a sütőtök, a cékla, a paradicsom és a padlizsán is. Kötelező hozzávalói a cukor és az ecet, és különösen finom, ha balzsamecetet használunk. A fűszerek közül fontos a só, a bors, de ízesítheti római kömény, korian­der, fahéj, csilipor, ánizs, gyömbérpor, kurkuma és tárkony is. A csatni elméletben lehet nyers is, de sokkal finomabb lesz, ha megfőzzük. Akkor az igazi, ha nem pürésítjük, hanem kissé darabos marad.

Az eredeti recept

A leghagyományosabb recept szerint a klasszikus csatni mangóból készül. Ha be tudjuk szerezni a mangót, akkor ezt is kipróbálhatjuk, de az egzotikus gyümölcsöt nyugodtan helyettesíthetjük bármilyen más, itthon is kapható gyümölccsel, például almával, körtével, barackkal, sőt akár barackbefőttel is.

Lássuk, hogyan készül! Meghámozunk, és kisebb darabokra vágunk 3-4 darab mangót vagy más gyümölcsöt. Egy zöld erős paprikát megmosunk, kettévágunk, kiszedjük az ereit és a magjait, majd felaprítjuk. A paprikát és 1 dl balzsamecetet turmixgépbe tesszük, és pürésítjük. Egy lábasban mérsékelt lángon felolvasztunk 10 dkg cukrot, és hozzákeverünk néhány kávéskanál balzsamecetet. Beleöntünk 1 dl olívaolajat, felmelegítjük, és megdinsztelünk rajta egy fej apróra vágott hagymát. Beleszórjuk a feldarabolt gyümölcsöt, és kevergetve főzzük 10 percig. Hozzáadjuk a paprikakrémet, és ízlés szerint fűszerezzük sóval, borssal, gyömbérrel, kurkumával, rozmaringgal, kakukkfűvel, szerecsendióval és csiliporral vagy bármelyik kedvenc fűszerünkkel. Újabb 10 percig főzzük. Ha már jó lekvárszerű, levesszük a tűzről, hűlni hagyjuk, majd steril üvegekbe töltjük, és dunsztba tesszük. Sokféle ételhez kínálhatjuk: pástétomok, fehér és vörös húsok, halak vagy akár sajtok mellé, de pirítósra is kenhetjük. Lezárt üvegben, száraz, hűvös helyen tárolhatjuk, ha kibontottuk, tegyük a hűtőbe, és 10 napon belül fogyasszuk el.