A Stories Podcast legújabb adásában az önazonosság volt a téma, így ennek keretében mesélt a színésznő spirituális útjáról, a párkapcsolatáról, nézőpontjairól, de kitért sikereinek titkára is. A műsorvezetőnő Arnold Schwarzenegger technikáját alkalmazza.
„Én mindig vizualizálok, tehát hogyha van egy álmom, amit szeretnék elérni, akkor látom magam előtt azt. ahogy megtörténnek, mint egy filmben, egyébként Arnold Scwarzenegger is ezt csinálja. Vagy például legyenek mantráid. Én néha ülök a kocsiban és hangosan mondom, hogy na, akkor 2024 -ben ezt és ezt fogom csinálni, és így és így fog történni, mert én ezt akarom és nem szeretném” – magyarázta Köllő Babett színésznő, táncos, műsorvezető.
A színésznő dr. Orosz Cynthia kérdésére kifejtette, a legnagyobb álma, hogy egy nagy műsor egyedüli műsorvezetője lehessen.
„Hát nyilván a napi mantrám az úgy indul, hogy egészséges vagyok és egészséges is maradok. Így szépen végig megyek a családomon. Ami nekem még kimaradt, az mondjuk egy olyan műsornak a műsorvezetése, lehet ez élő műsor vagy felvételről is, hogy egyedül állok a színpadon. Sokat áldoztam ezért, hogy itt lehessek, ahol ma vagyok. Megfigyeltem azt, hogy minden embernek az életében van legalább két-három olyan lehetőség, ami abban a pillanatban halálugrásnak tűnik, de hogy nagyon-nagyon sokat lendíthet a karriereden, a vágyaid, a céljaid elérésében. Ez mindig egy egészen őrült dolognak tűnik, és én láttam sok embernél azt, hogy mi a lehetősége, és nem merte bevállalni. Én éreztem, amikor ez a megkeresés jött a luxusfeleségekkel kapcsolatban, hogy ez az én lehetőségem is. Gyakorlatilag az anyukámon kívül senki nem bízott ebben az egészben, és nekem a férjemet is meg kellett győzni” – mesélte Babett.
A műsorvezetőnő kiemelte, neki az önazonosságához is szüksége van erre a típusú érzésre, amit a munkája ad számára. Kiemelte, rengeteget tanul és tiszteli régi barátját Majkát, de Tillát is folyamatosan figyeli.
„Én a munkámért rajongok, nem a vele való körülményekért. Én akkor érzem, hogy élek, amikor kamera előtt vagyok, vagy színpadon vagyok, de semmiképp sem a külsőség hajt. Tehát nem az az érdekes ebből az egészből, hogy kettővel többen felismerjenek az utcán, hanem az, hogy amikor ott vagyok, forgunk, élőben vagyunk, akkor egyszerűen azt érzem, hogy megindul az oxigén áramlása az ereimben, és hogy élek végre. Tehát igazából azt hiszem, hogy inkább ez a lényeg. A legnehezebb önazonosnak lenni. Én ebben például rengeteget tanulok a mellettem élőktől, de minden téren mindig. Az a típusú ember vagyok, aki figyelek és nézek. Amikor színpadon álltam, én 0-24 ben néztem a számomra etalon embereket. Oszvald Marika, Kalocsai Zsuzsa, hogy mit csinálnak másképp. Most ugyanez, Majesztől nagyon sok lazaságot tanultam, ő az a fajta jó értelemben véve gátlástalan ember, akitől rengeteget lehet tanulni, de Tillától is ugyanúgy. Műsorvezetőként tehát figyelem ezeket az embereket és csendben tanulok. A színpad meg a kamera az a személyiségek harca” – mesélte Babett.
