Borbás Marcsi és férje az Őrségben, a szalafői tanyájukon tartanak állatokat, termesztenek növényeket.
„Minden reggelemet a kertben indítom, és amit aznap ad, az kerül az asztalra. Irdatlan mennyiségű zöldséget fogyasztunk, gyakran nem is bírjuk szusszal, de semmi nem megy pocsékba, mert ami megmarad, azt elajándékozom. Egyébként mindig igyekszem valami új ételt kitalálni, rögtönözni, és ami a legjobb, hogy a zöldségekkel nem lehet mellélőni. Ízletesek, egészségesek és nem utolsósorban kalóriaszegények. Bár tíz éve tartom a formámat, az utóbbi időben mégis felszaladt rám néhány kiló. Mi tagadás, a kenyérsütés nem éppen a legdiétásabb hobbi, úgyhogy másfél évvel ezelőtt elbúcsúztam a péklapáttól, mert muszáj volt egy kicsit visszafognom a kalóriafogyasztást. Igaz, sosem leszek cérnaszál alkat, nem is szeretnék az lenni, ki vagyok békülve a külsőmmel, de az elkövetkező tíz évben is szeretném magam jól érezni a bőrömben, ezért pedig olykor áldozatokat kell hozni. Most a kenyér bánta, a kertem viszont nagyon hálás a plusz törődésért.”
Szöveg: Kisgyőri Kata
Fotó: Borzi Vivien, privát
