Az évek alatt az is előfordult, hogy egyszerre sérültek meg – ráadásul egyazon előadás kapcsán. „Nyíregyházán játszottuk a Hippolyt, a lakájt. Nekem már az első előadás alatt úgy meghúzódott a lovaglóizmom, hogy orvosi beavatkozásra volt szükségem. Két nappal később pedig Anikó – mint Schneiderné – egy fazékkal a kezében bucskázott le a színpadról, a nézők segítették fel. Kiderült, hogy eltört a lába és a bordája, de abban a sokkos állapotban ő ezzel nem foglalkozott, mivel sérülten is le akarta játszani az előadást.”
„Akkor még dolgozott bennem az adrenalin, nem éreztem fájdalmat. Színpadon lenni megváltozott tudatállapot – magyarázza Anikó. – A szünetben aztán a doktornő megtiltotta, hogy folytassam a játékot. A nézők sorfalat álltak nekem, a tapsuk egészen a mentőautóig kísért. Tapintható volt a szeretet, és az is jó érzéssel töltött el, hogy a fiatal kollégák azt mondták, most kaptak élő leckét a színpadi alázatból.”
Az eset után beütött a világjárvány, a pár otthon ápolgatta egymást. „Érdekes, hogy erre mindketten szép időszakként emlékszünk – meséli a színész. – Annak ellenére, hogy nem játszottunk, remekül töltöttük közösen az időt. Akkor az is kiderült, hogy ha szerényen is, de kijövünk a nyugdíjamból, és ha az embernek nincs túl nagy igénye, meglepően kevés dologra van szüksége a boldogsághoz. De azért számunkra az az igazi, ha játszhatunk. Ha kapcsolatban lehetünk a közönséggel. Biztos vagyok benne, hogy amíg az egészségünk engedi, mi alkotni fogunk, számunkra így kerek a világ.”
Fotó: Bognár Bogi
Smink és haj: Rédli Ági • Stylist: Bendes Bianka • Ruha: C&A, H&M, Mohito, Reserved
