Anna az édesapja halála után örökölte meg a földet. „Hétéves voltam, amikor a szüleim kapcsolata megromlott, csonkacsaládban nőttem fel. Édesapámmal nem volt igazán szoros kapcsolatom. Úgy gondoltam, ha folytatom itt a gazdálkodást, talán közelebb kerülök hozzá, jobban megismerem, milyen ember is volt ő valójában. Alapvetően zárkózott vagyok, így nem ment nehezen elvonulni a világtól.”
Tíz éve már, hogy Anna ezen a Martonvásárhoz közeli tanyán él. Az élet pedig megtanította arra, hogy a férfias munkák se jelentsenek gondot számára. Fát aprít a cserépkályhába, de a traktort is megszereli, amikor nem akar elindulni.
„Ez egy öreg járgány, sok volt vele a probléma. A YouTube-on néztem meg, hogyan kell a kisebb javításokat házilag megbütykölni. Most ragyogóan működik, nagy hasznát veszem.”
Miközben bejárjuk a birtokot, folyamatosan arra gondolok, egy ilyen talpraesett és csinos nő miért nem talált még férjet? „Ezen én is szoktam gondolkodni – mondja nevetve Anna. – Talán pont az a baj, hogy a férfiak azt szeretik, ha felnéznek rájuk, de én türelmetlen vagyok, és mindent megcsinálok a ház körül és a házban. A másik ok az, hogy megijednek a hatalmas birtok láttán, mert itt rengeteg a munka. Amikor elkezdődik a szezon, napkelte után már kint vagyok a kertben. Olyan nem fordulhat elő, hogy lustálkodom az ágyban.”
Fotó: Olajos Piroska
