Elképesztő, de immár 1600 adásnyi vetélkedőt vezetett! Új műsora, Az ugrás kapcsán nemcsak a játék, hanem életének kulisszatitkairól is mesélt nekünk.
A műsorvezető hobbija az utazás, az idegen kultúrák felfedezése. „Szerencsés vagyok, mert a munkámnak köszönhetően rengeteget utazhattam – meséli. – Voltak helyek, ahová visszamentem, mert elsőre csak repteret, elsuhanó fákat és tévéstúdiókat láttam. Hivatásos sportolók, akiket az egész világ irigyel, hogy a legszebb helyeken játszanak, sokszor azt sem tudják, milyen valójában az Eiffel-torony vagy a Grand Canyon, mert bárhová mennek, csak a pályát látják, ahol játszanak, a medencét, amiben úsznak, és oda-vissza a repteret. Azért persze életem egy nyugalmasabb időszakában nekem is bőven lesz még hova utazni, rengeteg tervem van. De egyelőre élvezem a televíziós játékmesterkedést, ez számomra megunhatatlan hivatás. Ameddig él bennem játékosság, a kíváncsiság az emberek iránt, addig csinálni is fogom.”
Mindenkinek nem akar megfelelni
„Mindig azt gondoltam, nem élhetek úgy a nap 24 órájában, mint egy ismert ember – kezdi a műsorvezető. – Főként, mert hiszem, hogy minden szakmának megvannak a maga Gundel Takács Gáborai, csak ők kevésbé szem előtt dolgoznak. Az én munkámhoz hozzátartozik, hogy látnak az emberek a tévében. A szórakoztatás fontos, de sokkal fontosabb az orvos, aki világra segít egy életet, vagy a tűzoltó, aki kihozza a kisgyereket az égő házból. Ezen gondolatok mentén én igyekszem a földön maradni, és remélem, nem torzult az ismertségtől a személyiségem. Nem érzem magam különbnek, csak mert szerepelek a képernyőn.”
Eddigi televíziós pályáját sok szeretet övezte, de mint mondja, azért meg-megtalálták a negatív visszajelzések is. „Olykor sok igazságtalanság csattan rajtam. Találkozom irigységgel, gyűlölettel, elfogultsággal, de megvannak a saját normáim, és ez mindig átsegít a nehezén. Elfogadtam, hogy mindenkinek nem lehet megfelelni, és nincs olyan ember, akit mindenki szeret.”
Fotó: Nagy Zoltán
