Lélek Sztárok

Korhatártalanul Endrei Judittal: Rovarhotel

„Ha a méhek valaha eltűnnek a földről, az emberiségnek csak négy éve lenne hátra” – mondta Albert Einstein.

A minap kedvenc gazdaboltomban nézelődtem, amikor megakadt a szemem egy „szekrénykén”, amiről először azt gondoltam, hogy madáretető. De mire való az a sok fura kis luk? Oda kellene betenni a magokat?! Hamar rájöttem, hogy ez bizony nem a madarak kényelmét szolgálja, hanem egy rovarhotel!

Tavaly nyáron Norvégiában jártam, szembetűnő volt a táj rendezettsége, a legelőkön, de még az út mentén sem volt térdig érő gaz. Illetve mégis. Egy idő után feltűnt, hogy a lekaszált területek egy kis részén meghagyták a vadvirágokat – nem hanyagságból, hanem szándékosan, a rovaroknak. Azóta már itthon is felfedeztem egy-egy helyen, hogy tenyérnyi területeket meghagynak a maguk természetességében. Jó oka van ennek. Az ízeltlábúak drasztikus mértékben fogyatkoznak az egész világon. És persze hogy ennek is mi, emberek vagyunk elsősorban az okai. Az okok között megemlíthetjük pl. az állattartást, a növényvédőszereket, az éghajlatváltozást…

De miért is kell óvni a rovarokat, köztük leginkább a méheket? Mert életbevágóan fontosak számunkra! És még csak nem is azért, hogy jut-e a vajas kenyérre vagy a teá­ba egy kanálnyi méz. A legújabb elemzések szerint az emberiség élelmiszer-termelésének mintegy harmada függ a rovarok beporzó tevékenységétől. Arról is olvastam már, hogy vannak a földnek olyan helyei, ahol nincs elég méh, ezért az emberek végzik el helyettük a virágok beporzását. „Ha a méhek valaha eltűnnek a földről, az emberiségnek csak négy éve lenne hátra” – mondta Albert Einstein. Mit tehetünk az érdekükben? Például ne nyírjuk túl gyakran a füvet a kertben. Elég két-három hetente. Így sokkal több a virág, a méhek szívesen jönnek. Nyáron ne csak a madarakra gondoljunk, amikor itatókba vizet rakunk ki. Lapos tál az ideális, mert a mélybe könnyen belefulladhatnak. Telepítsünk a kertbe méhhoteleket. Készen is vehetünk – például a gazdaboltban, mint én –, de elég akár egy fadarab, amelybe lyukakat fúrunk. Így itt tudnak fejlődni a lárváik, és a méhek is meg tudnak benne pihenni. Ha pedig még kedveskedni akarunk ezeknek a nélkülözhetetlen, kedves kis jószágoknak, ültessünk virágokat: levendulát, kasvirágot, tátikát, napraforgót, lilaakácot, orgonát.

Szeretettel: Judit

Endrei Judit többi írását ide kattintva tudja elolvasni.